Ünnep előtt

Tegnap megemlékeztem iszonyat válltörésem 9. évfordulójáról...
És december az a hónap, amikor 5 éve, már így karácsony felé sajnos, egész biztosan tudhattuk, hogy keresztanyámnak nincs sok hátra... Sokat szenvedett, de relatíve jól tűrte. Furcsamód az éhség az, ami állandóan kínozta és idegesítette, de bármit vittem, csak egyszer esett jól neki, másnap már kritizálta és nem kellett.
Szerencsére egyre többet aludt úgy novembertől, decemberben szerintem már a nap 24 órájából 18-at biztosan átaludt. Ezalatt legalább biztosan nem szenvedett...:(
Néha mondott értelmetlen dolgokat, de hála az égnek, ébrenléti állapotban szinte utolsó pillanatig nagyjából eszénél volt és legtöbbször relatíve reálisan tudta tudomásul venni a dolgokat.
Azért sokszor eszembe jut: hogyan lehetett mindannak tudatában, amit a főorvosnő neki is elmondott többször is, előttünk is, ép ésszel húzni fél évig. Nehéz lehet kicsit is jó képet vágni egy változtathatatlan dologhoz... és bármit álmodik, úgy ébredni fel, hogy tudatára jöjjön nap mint nap a valóságnak... Ezt én nem tudom, hogy fogom kibírni.

*

Ma elpakoltam Dani beszáradt cuccát, mert sok mindenhez csak a szárító összecsukása után férek hozzá.
Szortírozni, előkészíteni kellett az ajándékokat. Még nem késő, ha valami hiányzik!
A leghamarabb sorra kerülő ajándékokat rendszereztem -- hiszen holnap szenteste... itthon.
Első napján meg megyünk anyámhoz.
Közben elfogyott a főznivalóm, napok óta be akartam iktatni némi húsvásárlást, de pár dolog visszatartott a lustaságon, legalább olyan fontos tennivalókon és egyéb közbejött programokon kívül is: egyrészt a hó miatti pánik, ami még az elesésektől maradt vissza s attól a tudattól, hogy már elesés nélkül is csontom törhet; másrészt, hogy úgy emlékeztem, a január elején esedékes fht.-m mintha megjönne ünnepek előtt.
A postás intervalluma pedig durván 10--16 óra. Ez eléggé visszafogott. Nem akartam ünnepek utánra hagyni, ha esetleg nem talál itthon a postás, meg aztán a lépcsőházbeli vandálkodássorozatok miatt vagy megkapom az értesítőt, vagy nem; s ebből csak problémák lehetnek.
De ma már mindenképp muszáj volt lemenni, így reggeltől úgy is készültem.
Mindenesetre úgy fél 2 körül jutottam le, amikor is a saroknál találkoztam a postással. Megismert, és ránézésből mondta, hogy igen, lesz valami nekem, mégpedig utalvány. Ideadja-e most (itt az utcán), vagy esetleg mikorra megyek haza? Mondván, hogy azt most nem tudnám megmondani, inkább rendezzük le, akkor túlleszünk rajta. Szóval utcán lerendeztük az fht.-m átvételét...:) Nagyszerű, ezen is túl vagyunk.
Utána bementem a DM-be némi piperecikkes hiánypótlásért és Haramiának való akciós, 99 Ft-os szószos tálkásokért, valamint néhány egyszerűbb ajándékkiegészítés is hiányzott.
Ezután mentem a Coopba, ahol néhány húsfélét, kekszet, tejfölt, akciós 3 in 1 Nescafét vettem elsősorban, meg itt is némi ajándékkiegészítőt. Még jó lett volna telet fotózni, de ezt itt ennyi cuccal már nem lehetett megtenni. Előtte kellett volna, de az az igazság, hogy itt a lakótelep közepén annyira nem is látványos a tél szépsége. Most olyan nyüzsgés van, hogy nem igazán ihletett meg a fotózás.
Amúgy ideges is voltam egész nap, mert Szilvi olyan, ha itthon van a gyerek, mint aki jól végezte a dolgát, és nem igazán csinál azonkívül semmit, hogy magukat ellátja.
Sőt, még kommunikálni sem igazán lehet vele. Ezért még most, késő este sem tudom, hogy holnap hogy lesz a "műsor". Kiporszívóz, vagy nekem kell felszivacsolni a szőnyeget; illetve például egész nap ki volt készítve két tele csomag szemét is (egyik a tele használt almos zsák), és nem volt képes fellépcsőzni vele. Én ettől kissé fel tudom magam hergelni, mert ennyit igazán megtehetne... én mindent magam csináltam két gyerek és munka mellett anno. Megérdemelnék már valami segítséget kicsit gyakrabban, főleg abban, ami nehezebben megy már... és végül is, qrvára nem szeretem és nem szoktam hánytorgatni, de ingyen és szívességből laknak itt és emiatt nézünk úgy ki, mint egy eldugult szeméttároló.:( Magyarul ez lenne a minimum akkor is, ha kicsattannék az ifjúságtól, erőtől és egészségtől.