Döntések

Élesedett a helyzet, immár csütörtökön beláttam, hogy ez nem párnapos meghűlés, gyorstakonykór lesz, hanem még ez lényegében az előhang, ami meglehetősen borzasztó már így is.
Ahogy a nap telt, úgy éreztem egyre biztosabban, hogy nem fogok tudni ezen a szilveszteren elutazni.
Jártányi erőm alig volt, és be is lázasodtam. A torkom, fejem nagy erőkkel fájt, szinte hiába volt minden.
Estére eldöntöttem, hogy nemhogy az állomásra holnap, majd Pestre, de még Zsannával sem tudok találkozni itt tőlünk nem messze. Ha csak rágondoltam, hogy el kell mennem kétszáz méterre, már a hideg is kirázott. Valahogy legyengültem...
Sajnos, elég későn, 10 órakor döntöttem úgy, hogy megírom Zsannának, hogy mi van. Gondoltam, írónő, hátha fent van és még válaszol... sajnos, nem. De biztosra akartam menni, mert hót betegen ne kelljen már mégiscsak kimásznom, így még ekkor éjjel írtam sms-t is. Mondom, ha reggel bekapcsolja, akkor legalább megkapja és miattam ne induljon el.
Istvánnal már korábban megkonzultáltuk a helyzetet. Nagyon megértő volt, és szerinte sincs értelme ilyen állapotban elmenni, csupán azért, hogy aztán ott haldokoljak napokig...
Másnap, bekapcsolva a gépet, hogy megnézzem, Zsanna válaszolt-e, hát... nem. Ezt mondjuk, nem tudom elképzelni, miért nem, sms-t sem írt válaszul -- ellenben a FB-on volt egy privát üzenet, hogy lebetegedett, és sajnálja, de nem tud jönni. Így legalább megkönnyebbültem olyan szempontból, hogy nemcsak én vagyok a sáros. Ott is megírtam, hogy én is írtam, mélt is, sms-t is (nem írta ezekre sem, hogy megkapta volna...??), mert én is ugyanígy vagyok és nem tudnék most kimozdulni. Oké, szépen gyógyulást kívántunk egymásnak, és ezzel ezt a témát lezártuk.

Kicsit később, mikor megkaptam a vízóracserések levelét a januári dátummal és paraméterekkel, hogy mibe fog ez nekem fájni, végiggondolván: írtam újra neki, hogy sajnos, ez van, én ilyenformán nagyon túllépem a havi lehetőségeimet, és sajnos, még ha a könyveit adná úgy, hogy az e-könyvek árait levonná belőle, akkor sem tudok most semmi másra pénzt áldozni, sajnos, úgyhogy ez a helyzet. Én örültem, hogy olvashattam egyébként is e-könyvben, és elég az nekem... Szerencsére megértette a helyzetet, tehát ez a szitu is kipipálva. Szerintem azért nem sikerült kétszer is egymás után a talink, mert fentről vigyáztak a pénzemre... Ezért nem tudtam az unokatesóm pénzéből is bakancsot venni, mert betegség miatt nem mehettem el, ergo nincs bakancs, de megmaradt a pénz, amit még így is ki kell pótolnom a vízórákhoz. Feltételezem, ennek így kellett lennie.