2016. április 1., péntek

Haramia 13 éves



Boldog 13. szülinapot, Haramia!

Haramia április 1-jén (s ez, mint tudjuk, pontos, anyakönyvezhető dátum, mert bár kóbor cica szülte négyőjüket, de ahova szülte, ott maradhattak, etették az anyacicát, elvitték őket orvoshoz, mikor macskainfluenzás volt az egész alom stb.) töltötte a 13. életévét. Egyszer 13 évesnek is kell lenni, de ez annyira illik egyébként Haramiához, hogy április 1-je és pont 13 éves...
Drága kiscicám, tudom, hogy öregszünk, de tartson meg téged még a jóistenke sokáig, legalább ennyire egészségben, mint amennyire most vagy.
Tudom, hogy altatásban ki kéne húzatni pár fogadat és a teljes fogkövesedést leszedetni, de maga az orvos véleménye is az, hogy kétséges az altatás kimenetele ebben a korban, súlyban... nem beszélve arról, hogy még pluszban pénzünk sincs rá. Tudom, hogy nem vagy már százas. A szemed is folyton begyullad, de ez mindig is így volt. Tudom, hogy az utóbbi években fogytál - kis keszegpopójú lettél. Tudom, hogy téged nem tudtalak mostanában beoltatni, mert amikor végre összejöhetett volna, akkor az emésztési rendszered betegsége elvitte rá a kínkeservesen összehozott pénzt. Tehát VAN lelkifurdalásom. Ezenfelül mindent megteszek, hogy jól érezd magad. Még a randalírozásaidat is, melyek már nem olyan hosszadalmasak és ritkábbak, mert sokkal többet alszol, azt is kedélyesebben elviselem, mert tudom, hogy addig nincs veled nagyobb gond.
Nagyon szeretlek, kisbabám...





Haramia 13 éves

Nekem mindig kismacska maradsz,
pedig tizenhárom éves vagy.
Energiagombóc, nyugtalan és kicsi,
mindig is az voltál, sosem nagy.

Sőt, az utóbbi években hiába eszel
tűrhetően, mert külön odafigyelek,
bárha ragaszkodnék foggal-körömmel,
s minden ínyedre valót eléd teszek.

Többet alszol, néha csak kicsit enni
jössz elő, bársonybundádban itt-ott
nem fehér, inkább ősz szálak bujkálnak,
s rettentő nehezen rágsz, s még túlzott

óvatossággal is fáj az evés, látom,
túl sok a fogkő, és foghúzás is felfér,
de koros vagy már, s az altatásból
félő, nem biztos, hogy felébrednél...

Hiába, látod, együtt öregszünk meg,
csak én többet éltem... de mióta vagy,
át tudom érezni a gyengülést, az
egészség romlását, de kár, hogy elhagy

minket... s a te ugrásaid sem oly pontosak már,
sokszor melléesel annak, mire ugranál,
nem nevetlek ki, mert én is ilyen lettem.
Kicsi macskám, nem szeretek gondolni rá,
mi lesz, ha nem leszel. Bár sokáig maradnál.
Velem együtt, egészségesen...

4 megjegyzés: