Dühös!

Anyámék házassági évfordulójára gondoltam, mely bizony már most lenne a 61. Nem sok esély volt, mondjuk, arra, hogy ezt szegény apám amúgy is megéri, hiszen ő már nem 20 éves volt házasságkötéskor, hanem 33. Ez manapság teljesen oké, de ha azt nézzük, hogy öcsém pl. 21 éves múlt 6 nappal, mikor megnősült, hát akkor... ő még megérheti simán a 61. házassági évfordulót, de apám, sajnos, konkrétan 61 évesen halt meg. Amennyi lenne a házassági évfordulója épp ma.

* * *

Ma ződhajnalban keltem, mert úgy tudtam, hogy ma reggel vagyok 8.30-ra hivatalos DEXÁ-ra.
Egész álló nap szakadt az eső.
Ha jól emlékszem, azt beszéltük a nővel, hogy azért adjon már egy időpontot, és nyilván okvetlen intézem ezt a hülye, önhibámon kívüli piros TAJ-szám-históriát. Úgyhogy a reumatológus által ide adott beutalóra a dexás hölgy ráírta: 2016. 02. 19. 8.30. Ahhoz, hogy én busszal időre itt teremjek, emiatt minimum fél 6-kor kellett keljek természetesen, ami a sok gyógyszer és egyéb egügyi okok miatt muszáj és igen macerás, kétesélyes dolog. Vagy sikerül ilyen korán elindulnom, vagy nem. Most fél 8-kor kellett buszhoz indulni. Ernyővel, természetesen. Vigyázni, hogy buszjegy, iratok semmi szín alatt ne ázzanak el...
Minden oké, ezáltal már kevéssel 8 után ott is voltam. Nem is ültem azonnal az ajtóhoz legközelebb, egyrészt mert foglalt volt, másrészt meg még félóra hátra van..
Szólítgatták az embereket, és kb. 5 perccel fél 9 előtt többen beadtuk a papírunkat.
Nagyon déja-vu és gyanús volt, hogy pár perc múlva ENGEM szólít a nő (aki most egyébként nem ugyanaz volt, mint a múltkori)... Na, mondom, múltkor is így kezdődött!
De kiderült, hogy most az volt a probléma, hogy ez az időpont NEM időpont, mert hiába van ideírva, NINCS BENNE a rendszerben. Hogy hát ő nem tudja, mit kavartak el, de hát sajnosssss... Oszt, mondom, most mifenét csináljak? Hááát, menjek el a reumatológiára. Mondom, minek? Onnan küldtek volna végre ide egy dexás vizsgálatra, amire a múltkor is saját hibámon kívül ezek szerint nem tudtak abszolválni egy időpontot! Eltelt 8 nap, és ugyanott vagyok. Hogy hát ő nem tudja...
Nem értem, milyen végzettség kéne ahhoz, hogy ha már így történt, azt felfogni, hogy oké, most nem vagyok a rendszerben, TEHÁT akkor adjunk már ennek a szerencsétlennek VÉGRE egy olyan időpontot, amit be is vezetünk abba a qrva rendszerbe!!!
Nagyon dühös voltam. Az a baj, hogy én ilyenkor leblokkolok, nem kezdek el úriasszonyosan ordibálni, mint sokan mások tennék a helyemben, hanem érzem, hogy megy a vérnyomásom a hülyeségtől és a tehetetlenségtől, és majd szétdurran a fejem. Én őrültem meg vagy más? Régebben nem észleltem, hogy ennyire tehetetlen minden hatósági, egügyi és egyéb intézmény. Vagy mert nem jártam sűrűn ilyen helyekre?
Az tény, hogy amióta tavaly ilyenkor átpakoltak bizonyos ügyeket teljesen más helyre és rendszerbe, azóta irtózatos a káosz. Senki nem tudja, mit csinál a másik, mindenki kenegeti a dolgot a másikra.
Na mindegy.
Lementem a parasztelosztóba, ahol kanyarogtam vagy 10 percet. Mondom, az van kiírva, hogy Betegelirányító. Megpróbálom valahogy értelmesen elmagyarázni a dolgot és megkérdezni, hogy szerintük ÉN_ MOST_ MÉGIS_ MI_ a lósz@rt csináljak, ha senki nem csinál semmit, mindenhol visszaadnak mindent és nem történik semmi? Miközben a reumatológus azt mondta, hogy 11-éhez két hétre várna vissza a leletekkel??
Hát, azt hiszem, amíg ott megpróbáltam a szerencsétlen hölgynek értelmesen elmagyarázni, hogy mi is történik itt már 8 napja, azalatt a többi ablaknál biztos elment vagy 6-8 ember... (Még szerencse, hogy nem egyetlen, hanem 4 ablaknál áll sorba ennyi beteg!)
Nagyon nehezen értette meg ő is, illetve sehogy sem értette. Már a végén mindent visszanyújtott nekem, én meg majdnem sírva csak azt tudtam kérdezni, hogy akkor én most mit csináljak? Elmondtam, hogy hiába küldenek VISSZA a reumára, én OTT MÁR kétszer is voltam... A reumára nekem majd a LELETEKKEL kell visszamennem. Ahhoz meg, ha tetszik, ha nem, adniuk kellene egy DEXA-időpontot! Aszongya hölgy, hogy akkor menjek vissza a DEXÁ-ra. DE mondom, ONNAN JÖVÖK, elküldtek!!!
Végre felemelte a telefont, mert láttam a szemében, hogy megsajnált. Hálistennek, érző lényt fogtam ki, mert felfogta a kiszolgáltatott tehetetlen szerencsétlenségemet.
Jó 10 perces telefonbeszélgetést folytatott a dexás hölggyel, amiből nyilván max. annyit hallhattam, amennyit a hölgy tudott beszélni. Lényeg, hogy a VÉGÉN mikor letette, hatalmas sóhajjal forgatva a szemét, azt mondta, hogy tény, hogy valamit jól elkavartak, de kiküzdött végre egy új időpontot, amit REMÉLEM, a gépbe is bevezettek immáron! Viszont jó sokára lesz: március 3-ra... Háááát, akkor már rég túl kéne lennem a reumán is szerintem, de ez van. Fel is írta egy cetlire nekem, odaírva az időpont után, hogy DEXA. Sajnos, az időpont még korábbi, 8.15, de leszarom, muszáj elmennem most már, ha akkor, akkor. Lényegében tavaly november közepén lejárt az 1 éves DEXÁ-m, már akkor kellett volna az újabb. Márciusra meg is fog történni TALÁN, ha netán akkor megint nem a TAJ-számommal lesz újabb probléma!!!
Ha már ott vagyok és végezzek is már valamit, kértem egy időpontot a DEXA utánra, vissza a reumára, ne kelljen megint egy hétig telefonon kísérletezni egy rohadt időpontért és utólag 700 Ft-tot fizetni (vonalason való szórakozásért, egyetlen időpont miatt!). Picivel később eszembe jutott, hogy már akkor EHHEZ a dokihoz adja már, aki átállított erre az utolsó kezelésre, meg akitől most kaptam a beutalót, aki végül is második visszamenéskor kiadta azt a qrva papírt a MEP-hez, pedig az istennek nem akarta...
Mert neki legalább nem kell elmagyarázni, hogy miért lettem erre a kezelésre átállítva, valamint a MEP-es históriát sem. A hölgy nem nagyon találta, hogy aznap rendelne a doktor úr. Jaj, mondom, nem muszáj nekem okvetlen aznap! Ha végzek végre ezzel a ... DEXÁ-val, visszajövök én pár nap múlva is a reumára, azzal ne törődjön!! Jaa? Akkor nem fontos aznapra?
Ó, istenem, mennyit járatnak, mennyi baj van, mennyi szabálytalan baromság meg rendszerhiba, felesleges töketlenkedés és küldözgetés, jövés-menés, és akkor még NEKEM legyen kívánságom az AZNAP? Megnyugtattam, hogy pár nap múlva is jó, csak ahhoz adjon, aki a beutalót adta. Néhány perc kutakodás után március 7-re kaptam időpontot -- "az nem baj, hogy délutánra?" -- Jaj, dehogy baj!
Úgyhogy most itt tartok. A szakadó esőben ennyit sikerült végezni.
Ahhoz képest, mielőtt telefonált a hölgy a DEXÁ-ra, tehát visszanyomta a papírokat és tehetetlenül fejét rázva nézett rám, széttárt kezekkel sajnálkozva, ehhez képest ez óriási előrelépés. De komolyan...
Kicsit attól félek, hogy az ideiglenes zöld TAJ-számom nehogy ennyi idő alatt megint visszapiruljon! Ugyanis a másik vonal, azaz a jogosultsági TB-kérvényem 1 hónapos leforgású, az meg még nem fog megjönni ahhoz ajánlott levélként, hogy visszavigyem a Darabosra...
Esküszöm, megőrülök.

Ráadásul még márciusban a MÜK-ba is kell mennem, ahol meg majd jönnek az időszerű NYES-sel. Majd esetleg megint küldözgetnének a Nyugdíjintézethez, hogy kiszámolgassam végre a szolgálati időmet és hogy mennyi híja van meg minek; de ha azt veszem, hogy most, míg a Daraboson vártam a TB-ügyben a soromat, egy nő ugyanazzal a problémával várakozott már 2 órája ott, hogy KÉPTELEN hozzájutni a szolgálati idejéhez, MERT állandóan kiküldik neki, hogy NAPRA PONTOSAN MONDJA MEG, MENNYIT VOLT GYESEN....!!!!! Úristen, mondom, még mindig itt tartanak? Én 2011-ben lekértem, mert akkor egy ideig ingyenes volt a neten. És NEM jutottam semerre, mert ugyanezt a nagyon hülye kérdést tették fel.
Én tényleg nagyon sok mindenre emlékszem, Isten a tanúm! De ne b@ssza már meg, hogy napra pontosan emlékezzek egy 34 és egy 30 éves gyerekre, hogy melyikkel mennyi NAPOT voltam és hol.
Még komolyan, a hónapot is meg tudom mondani mindegyiknél, hol, mennyit és min, de így, mikor visszaküldtem, újra csak azzal a szajkózással jött ki a papír, hogy DE mondjam meg napra pontosan. ÉN. Én még ilyet esküszöm, nem hallottam, és arra is letenném a nagy esküt, hogy szerintem ezt egyetlen nyugdíjba menő sem fogja tudni! Miért, hogyha én hasraütésszerűen mondok valamit, azt majd jól elhiszik? Az eszem megáll!! Úgyhogy akkor írtam nekik egy levelet, hogy csak ki akartam használni a lehetőséget, de ha ennyire rám hárítják mindenáron ezt a dolgot, akkor zárják le az ügyet, még úgysem aktuális. Arról is kijött egy hivatalos okirat, hogy lezárták. B@sszus, levelezgettek itt hivatalosan, és a végén 4 levél után inkább lezárták, mint kiszámolják azt a qrva gyest!
Én azt hittem, 2011 óta nem itt tartunk. És mellettem a várakozó hölgy pont ugyanezzel a problémával várakozott ott órák óta, hüledezve, hogy mégis, ezt neki honnan kéne tudni, hát nem a TB az, akinél minden ilyesmi nyilván van tartva?
Na, szóval, ha ennek megint ki leszek téve, én inkább felkötöm magam. Passz. Nem kell kínlódniuk a nyugdíjjal meg a szógálati üdő kiszámolásával.