Kórház, infúzió

Bencus kórházban van.
Hétfőn már betegen jött haza az óvodából, másnaptól nem ment oviba, de azt hittük, egy olyan szokásos Bencus-féle közösségi kór, avagy 1-2 napig szegény-kis-sajnálnivaló-beteg gyermek, amikor valamilyen szinten ez az időszak megkönnyebbülés is a szülőnek, mert nyugton van. Vártuk, hogy a láz- és fájdalomcsillapítótól, köptetőtől ripsz-ropsz, jobban lesz.
Ez most nem úgy alakult. Gyanús akkor lett, amikor ha ébren is volt, még szerdán-csütörtökön is fekve nyöszörgött, gyóccerek mellett lázas volt, és nem javult köhögésileg sem. Mindemellett egyáltalán nem evett, inni is csak kortyokat, kínkeservvel.
Ma az orvos előbb az SZTK-ba utalta fülészetre, de egyben a klinikára is, és a fülészetről is kapott egy másik klinikai beutalót is. A gyerek látványosan szenvedett mindenütt, földön-széken-padon feküdt várakozások közben, ahol éppen sírva-nyöszörögve, kábán el tudott dőlni. Ugyanis őt már lehetetlen vinni, ahhoz férfierő kell. Az orvostól taxiba tuszkolás az SZTK-ig, az ottani ceremónia után csatlakozott az apja, később a nagynénje időnként váltva, mert egyébként újra apás hétvége lett volna. A segítség jól jött, mert kocsi sehol sincs, de nekünk még pénzünk se annyira. Az SZTK-ból a klinikára a nagynéni vitte őket taxival, sőt, annyira rendes volt, hogy odaadta az előző taxiárat is Szilvinek.
A klinikán a sürgősségi osztályon várakoztak fél napot. A gyerek a földön feküdt, mert nem volt ülőhely és nem igazán bírták el, de minden kérésre nyilván az volt a válasz, hogy itt mindenkinek sürgős... Ez idő alatt nyugodtan megfúlhat, perforálhat a beteg...:(( -- na mindegy, nem akarok senkit sem bántani.
Vizsgálták, küldözgették, volt röntgen, UH, eléggé kínkeservesen, mert a gyerek nem volt együttműködő, hiszen alig volt magánál.
Bent tartották, befektették és infúzióra kötötték a gyereket, az anyja mellette maradt folyamatosan, a nagynéni -- áldja Isten -- vitt enni-innivalót, az apja meg hazament a gyereknek kórházi cuccokat hozni. Egy-két ottani játékot is hozott, de Bencét most tényleg nem érdekli semmi, ha fent van, köhög és nyöszörög...
Lemerítettem ma a 3-4 ezret hónapokig is tartalmazó kártyás mobilomat, mert vagy ötször is beszéltünk egy-egy esemény között, és ami a hívások közötti pár óra alatt történt, nem lehet 5 perc alatt elmondani. Szilvi meg szokott csörgetni, és én visszahívom. Este 11 előtt elfogyott az egységem, aztán a csak családiként használt előfizetésesről fejeztük be, én pedig e-bankon feltöltöttem háromezret a kártyásra (István jóvoltából, hogy egyáltalán volt miről). És pont mire lezajlott e művelet, karbantartás következett 23 órától reggelig az e-banknál.
Lényeg, hogy az infúzión kívül nem igazán csináltak még semmit, reggel sebészi konzílium lesz a gyerek ügyében, mert egyébként bizonyos helyeken fájlalja a hasát, de egyébként a fülét is... s a lényeg, hogy ki van száradva, már a harmadik üveg infúzió folyik bele...
Szilvi pedig most éppen az anyák ilyenkor természetesen ismerős, aktuális teendőjét végzi: ücsörögve virraszt a beteg gyerek ágyánál...