2014. február 27., csütörtök

Anyunál


Abszolút tavasz volt, mikor elsétáltam anyámhoz.
Amerre néztem, semmi nem februárra utalt, inkább egy hó nélküli március végére...
Elég rendesen zöldül a fű, rügyeznek a fák, bokrok, egész úton tavaszra jellemző madárhangok hangzottak, és hát maga az az egyedi, tévedhetetlen illat...! Csak a tavasz tud ilyen hamisítatlan illatot teremteni.
Mint mindig, most is végignosztalgiáztam az utat, hihetetlen, milyen sok emlék előjön ez alatt a 25 perc alatt. Ez most a tavasz impulzusai miatt még intenzívebb volt, mintha lejátszódna fél életem...


Otthon anyám jelezte, hogy nyílik a hóvirág a kertben, tehát első utam oda vezetett addig, míg süt a nap, és jól körbe is fotózgattam azt a pár szál hóvirágot.
Az utcai, kerítés előtti kis virágágyásban is nyiladoznak a virágok, pedig nincs azért még kizárva a fagy lehetősége, de ők azért kockáztatnak...


Ezt Kicsi (egyik "régi" jó, kedves kutyánk) sírján fotóztam:


A kert még kopasz, letisztított állapotban hallgat, de szinte érzékelhetően lélegzik; fák, bokrok rügyei óvakodnak elő.
Élénk színfoltnak most csupán a mohás kövek számítanak.


Most Molly nem volt itt, mivel unokahúgom három hete hazajött Londonból, úgyhogy akkor volt is nagy öröm kölcsönösen kutya és gazdája szempontjából! Azóta csak látogatóba jár Molly ide gazdistul. Szinte hiányérzetem lett már rögtön ideérkezésemkor, hiszen 3 hónapig Molly végig itt volt, és hát most a hanyatt döntő viharos üdvözlés helyett hihetetlen, hogy simán és egyszerűen "csak úgy" be lehetett jönni!:))

Hoztam egy rakás száraz kenyeret-kenyérhéjat, aminek egy részét anyám egyből megcsinálta kutyamosléknak, mellyel a szomszéd kutyáknak égig törő örömöt okoztunk... ami elég szomorú, hiszen úgy habzsolják, egymást taposva villámgyors hepeteléssel, mintha a legfinomabb húsos kutyakaját ennék...


Anyámmal jót beszélgettünk, hogy csak úgy elröppent pár óra...  és valahogy mindig két nehéz szatyorral bandukolok haza -- szilvabefőtt, zöldbabbefőtt, alma, lefagyasztott dolgok, pogácsa, töltött káposzta --, mielőtt anyám egy csomót sopánkodik, hogy jézusmária, mennyit kell cipelnem, hívjam fel egyből, ha hazaérek stb.:)

Ebből a gyönyörű, babafej nagyságú almából kaptunk 7 db-ot...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése