Bencus és Honesty

Sokat alakult Bencus és Honesty kapcsolata, mégpedig természetesen pozitív irányban.
Egyértelmű, hogy az idő is sokat lendít ezen, hiszen már nem 3,5 éves, mint mikor ideköltözött, hanem bő 5 éves, közben óvodás lett, közösségbe jár, sokat és gyorsan tanul, és hát nem utolsósorban nem kevés idő ez ahhoz, hogy folyamatos és természetes, példamutató nevelésben legyen része az állatokkal való bánásmóddal, érzésekkel kapcsolatban.
Mára megtanult szépen, óvatosan közeledni feléjük, és ezt (főleg Honesty) meg is hálálják. Azért írom, hogy főleg Honesty, mert ő kiszámíthatóbb, logikai alapokon működő macskusz, míg Haramiáról ezt nem igazán lehet elmondani. Őt én sem simizhetem bármikor, sőt! De tény, hogy időnként azért még Haramiát is meg tudja közelíteni Bencus, és ez azért nagy szó!

Honesty egyenes, tiszta szívű, érzékeny radarú cica, így amikor még a számára érthetetlen és kiszámíthatatlan hangzavar, ricsaj, hiszti miatt sokszor egyáltalán nem volt biztos benne, hogy Bencétől mire számíthat, nyilván igyekezett nem útjába kerülni. A cicák nem járnak be hozzájuk, de azt nem lehet elvárni, hogy egy unoka sem léphet be a cicás nagyihoz, ha kedve tartja -- no, az első időkben ilyenkor lapulások zajlottak cicás szempontokból. Honestynél Bencusnak ki kellett érdemelnie annak bizalmát, de ezen egyáltalán nem kell meglepődni.
Lehet azon csodálkozni, ha Bencus kiabálva-visítozva vágja be az ajtót és rohan be, mert sürgős közlendője van -- hogy Honestynek egy íze sem kívánja a gyereket? Hát persze hogy nem. Én sem jönnék elő a helyében!

Ezt sokszor magyaráztuk Bencusnak, és még most is tesszük, ha elfelejtkezik a macskákról. Szóval, hogy csak lassan, csendesen...! Nem kell hirtelenkedni, a cicák félnek a váratlan mozdulatoktól és frászt kapnak a hirtelen, erős zajoktól is! Egyszer, mikor épp bent volt nálam Bencus, nekem meg tüsszögnöm kellett, mutattam és magyaráztam is Bencusnak, hogy látod, ez a tüsszögés megijesztette szerencsétlen makkát, így nyilván annak hatására Honesty frászt kapva elrohant a közelemből... Mondtam neki: "Látod, pedig engem szeret és megbízik bennem, állandóan mellettem van! És mégis elrohan egy tüsszögésemre, mert megijed."
Ez abszolút természetes!
Mondtam neki azt is, hogy az efféle zajokról persze mi nem tehetünk, és a cica is hamar vissza fog jönni, mert megérti, hogy ez nem ellene irányult. "De ha rajcsúrozva kergeted a cicát, soha nem fog neked megállni, hogy megsimogasd, mert rettegni fog tőled, azt hiszi, hogy üldözöd, és fél tőled."
Szépen, lassan Bencus is rájött -- pláne, miután minden alkalommal türelemmel elmagyaráztam a gyereknek a cicák felé illő normális viselkedést --, hogy megéri fékeznie magát, és nyugodtan, halkan belépni, lassan menni a cica felé, és csak óvatosan közeledni. Honesty azonnal vette a lapot, és bár látszott rajta mindig az állandó készenlét a menekülésre, de míg az esetleges negatívumoknak nem látta jeleit, addig képes volt maradni. Azt sem mondom, hogy a néha hangos, nyűgös és kiszámíthatatlan Bencus (hiszen ha kint zajlik a hisztije, azért a macskák bent is tudják, hogy az kitől ered!) mostanára 100%-ig bizalomra számíthat Honestytől (pláne nem Haramiától), de az biztos, hogy Honesty megszokta, hogy ez a lakás Bencével együtt jár, aki nem fog innen elmenni, mint más vendég, hanem állandóan hazatér és itt lakik. Neki, a makkának viszont itt van az én szobám, ami azért biztonság, pláne velem együtt.

Ráadásul Honesty nemcsak Bencust kapta váratlanul, hanem mintegy kárpótlásul annak anyját, akiben viszont még egy biztos szerető támaszt kapott. Mert Szilvi iránt Honesty kezdetektől fogva bizalommal viseltetik, hiszen tőle csak kedvességet, szelídséget, simogatást, szeretetet kapott. Soha nem volt oka tőle tartania, tőle félnie. S ha nem vagyok itthon, Hony baba azt is kiválóan tudja, hogy a kaja és a tiszta alom is Szilvitől várható. Szilvi őt bármikor simogathatja, pocakolhatja -- stabil a bizalom.
(Érdekes módon, ha Dani jön, annak ellenére, hogy ő viszont már másfél éve nem lakik itt, és csak 1-2 hetente ugrik be, Honesty neki is azonnal eldobja magát! Emlékszik Danira, hogy az mindig jó volt hozzá. És ugyanezt mondhatom Istvánra, akit a cicák még sokkal ritkábban és nagyobb szünetek után láthatnak, mégis úgy viselkedik mindkét macska, ha István jön, mintha mindig itt lenne. Tökéletes bizalommal! Hiszen tőle sem volt okuk soha félni, csak szeretetet, jóindulatot és simogatást kapnak tőle.)
Ha Szilvi is ott van, mikor Bencus macskázni akar, akkor Honestyben is nagyobb a bizalom. Szinte azt látni: Szilvi kedvéért Honesty Bencust is szívesen látja.:)
Ha Bencus egyedül közeledik, akkor Honesty nem teljesen biztos ugyan még a dolgában, de ha a gyermek úgy viselkedik, ahogyan kell, akkor Honesty sem lóg el most már Bencus szeretete elől sem. Talán kicsit résen van, mert sose lehet tudni... de azért jó irányban halad a dolog.:)