2013. január 20., vasárnap

Pocakért


Nagyon szorítok Pocaknak.
Ő István cicája, egy gyönyörű, élénk sárga-barna csíkokkal díszített, hatalmas sárga szemű, szelíd kistigris. "Gazdagon fejlett" bajuszpárnái csodaszéppé teljesítik arcát.
11 éve, hogy a mamacicát 5 vagy 6 kölykével az István munkahelyének portája előtt lerakták. Később az ott dolgozók a telephely végében csináltak a cicacsaládnak helyet. Ez az udvar igen forgalmas volt, így szinte nem is csoda, hogy a mamacicát elütötték. Épp akkor, amikor már a kicsik képesek voltak anyatej nélkül is létezni... és elkezdtek mászkálni, ami megint nem túl sok jóval kecsegtetett a jövőjük szempontjából. Ám azt hiszem, végül is mindnek lett gazdája, István is közéjük tartozott: kettőt hazavitt, egy fiút, Pocakot; és egy lányt, Amazonkát. (Amazonka is olyan színeiben és alkatra, mint Pissssti -- én neveztem el így, egyszerűen azért, mert nekem annyira "Pisssti" --, csak kicsit keskenyebb az arca, és néhány kilóval könnyebb.) Mi lett, mi lehetett volna velük, ha be nem fogadták volna őket? Ha nem így történik, kóbor cicákként valószínűleg már rég nem tartoznának az élők sorai közé.
Természetesen mindvégig a lakáscicák kényelmes, kellemes életét élik és ifjúkoruk óta ivartalanítottak, rendszeresen kapják oltásaikat és nagy szeretetben részesülnek.
Pocak egy újszülött szeretettel teli, nyílt, barátságos tekintetével nézi a világot. Hogyan máshogy is nézhetné, hiszen mást, mint szeretetet, hál' istennek, soha nem látott és érzett!


Most pedig megbetegedett. A betegség, ki tudja, mióta lappanghat már benne, de ezt az ember, pláne, ha dolgozik, elég nehezen veszi észre, mert a macskák nem szoktak feltűnést csapni, ha megbetegszenek.
István is csak a lelassult mozgását, reakcióit vette észre, a Pocaktól merőben szokatlan étvágytalanságra is csak 1-2 napja lehetett felfigyelni. Lényegében péntek estére tudatosult benne, hogy nincs valami rendjén a macskával. Ám szombatra már nehezen is lélegzett és nem jött le a galériáról, így István orvoshoz cipelte. Azt is érzékelte, hogy sokat fogyott az egyébként nagyon is jó húsban lévő cica.
Ott észlelték, hogy víz van a has- és mellüregében, s kiküldték az Állatorvosi Egyetem klinikájára...
A vizet leszívták sok szúrás árán, miközben oxigénnel biztosították a légzését. Bár horribilis az összeg, amit fizetni kell mind a kezelésért, mind a benntartásért, de nem lehetett elhozni egy fulladozó macskát...
Úgyhogy bent maradt. Oxigénsátorban biztosítják a légzését, s a vérkép alapján bizonyos értékei magasak, ezek alapján lehet gyulladás vagy... daganat is. Kiszáradásveszély is fennáll, ezért természetesen infúziót kap a megfelelő gyógyszerekkel. Szerencsére azóta nem termelődött újra víz a bensőjében.
István ma meglátogatta, kihozták neki Pocakot és jó negyedórára maguk is maradhattak. Gyenge volt, mozdulatlan és erőtlen, de azért nézelődött és dorombolt, bár nem úgy, mint szokott... Gazdája nem tudott mást tenni, mint simogatni és beszélni hozzá... de érthető, hogy ki van borulva. Mégiscsak közel 11 éve társa jóban-rosszban, Amazonkával együtt...
A szövettani vizsgálat hétfő esti eredménye döntő lesz.
Istenem, add, hogy "csak" gyulladás legyen és szegény Pissssti meggyógyuljon. Máskülönben gazdája szívéből is törik egy darab...


2 megjegyzés: