2013. január 2., szerda

Figurashopban jártunk


Mára, az utolsó Pesten töltött napra terveztük a Figurashop meglátogatását.
Már december közepe táján felraktam a Picasára egy képtárat ilyen címen, mely István 43 fotóját tartalmazza, nyilvánvaló nem volt nehéz összeraknom, hiszen azóta két szobor is érkezett a részemre onnan. (A hegedülő matt fehér, karcsú angyal nem onnan származik.)


Már rögtön az utcán, a bejáratnál fogadnak bennünket a manók:


Némi kis beszámoló, hogy tulajdonképpen mik is ezek a figurák és hogyan készülnek:

"Az összes termékünk angol tervezésű, valamennyi csodás termék Anthony Fisher nevéhez fűződik. A tervező először lerajzolja, hogy mit, kit akar látni a folyamat végén. A következő lépésben megcsinálják neki a formát, amibe ki tudják önteni a műgyanta alapanyagot. Ha ez megszárad – általában 1-2 napig is eltart, mivel nem égetik a terméket – utána kezdik el hő- és vízálló festékkel festeni (ezért azután a szabadba is ki lehet tenni őket). Természetesen a figurák különböző részei egyenként készülnek el. Például külön formázzák a kezüket, vagy az ülőkéjüket. Miután minden egyes darabját lefestették, azután következik az összeillesztés egy speciális ragasztóval. A lényeg, hogy minden egyes mozzanat kézzel készül és nagyon nagy kézügyesség kell hozzá – árulta el a részleteket a készítési folyamatról a boltvezető. A termékek egyébként márkavédettek, az egész világ számára az angol cég gyártja.
Amennyiben használati tárgyat készítenek, akkor a műgyantán kívül más anyagokat is használnak, például fémet, üveget, tükröt vagy kislámpákba ledszerkezetet. A műgyanta egyébként egy elég masszív anyag, ami ugyan törni törik, viszont nehezen. A tündéreknél gyakrabban használnak más anyagokat is, a szárnyuk például fém vagy hajlítható, gumiszerű anyag. Így ha fel is borul vagy épp leesik, a szárnya nem sérül meg.
Valamennyi kobold, ami látható az üzletünkben, legenda alapján készül, miszerint a kis koboldok a növények, virágok szépséget őrzik, és szerencsét hoznak az otthonokban. Pontosan azért szinte mindegyik darab mellett ott van a fatörzs, levél, gomba, katicabogár, kisvirág, illetve a föld színeit próbálják meg használni festéskor."


Az idézet a www.mmmonline.hu oldalról való, ezt olvasva mindenki számára kiderül, hogy a figurák közelében sem járnak a giccs fogalmának, ezek nem holmi egyszerű, gépsorokon készült műanyag tömegcikkek, hanem értékes, gonddal és roppant kézügyességet igénylő, egyedileg készített darabok.


Íme, egy üveglapos asztal!

Itt a középen, függőlegesen, 3 részletű kélgyó így rakható fel a falra...
s azt a benyomást kelti, mintha a falban, illetve mögötte lenne a többi része!


Az is eléggé nyilvánvaló, hogy az ember nem feltétlenül fotózhat csak úgy kényére-kedvére, csomó időt töltve, hogy nem vásárol közben semmit; így nem volt nehéz összekötni a kettőt: fotózás-vásárlás.
Én le akartam beszélni a jóembert, hogy NE. Merhogy költött már rám eleget. De nem lehetett, mindenféle vicces magyarázatokkal jött, hogy de igen, miért kell odamenni. Úgyhogy ahogy kényelmesen összetákoltuk magunkat, el is mentünk, persze szinte dél körül szokott járni, mikor mi elindulunk, mert nem munkanapok ezek, hogy 5-kor kelljen kelnünk, pláne mindketten amúgy is baglyok lévén.
Szóval pesti közlekedéshez méltón (pestieknek lehet, nem az, de én nem győzök betelni az ottani közlekedési gyorsasággal; biztosan a saját városomban megszokottak miatt...) ripsz-ropsz, ott termettünk a Ferenc krt.-on, és legalább 1 órát mindketten aktívan fotóztunk. Persze István megkérdezte a tulaj-eladót, és közölte vele szerintem azt is, hogy nem fogunk vásárlás nélkül távozni -- mindenesetre nyugodt lehetőséget adott nekünk fotózásra.
Tényleg rendkívül fantasztikus hely, felér egy múzeummal, annyira látványos és sokrétű. Elsősorban tündérek, koboldok, boszorkányok, sárkányok birodalma, különleges mesés, erdei környezetben, varázslatos színhelyeken ábrázolva őket. Persze vannak más állatok is a sárkányokon kívül -- cicák, kígyók, békák, baglyok; mindenesetre az embert teljesen elbűvöli a helyiség, és hajlamos elfeledkezni térről és időről...
Természetesen több száz fotót készítettünk mindketten, és a végén választanom kellett valamit. István nem elégedett meg a cicás hűtőmágnessel, úgyhogy szakértve kiválasztottam egy boszit, fekete cicával (a bejegyzés tetején Ő:) látható -- de a bőség varázsa tényleg alig teszi lehetővé az érdemleges választást.


És mivel lehetetlenség akár kis részét is a teljesség hiánya érzete nélkül feltennem a dolgoknak, néhány fotó a polcokról, boltbelsőről:

 
 
 
 
 

Mivel jó néhány képpel kiegészítem a blogot, ezért a napunk további részét másik blogbejegyzés tartalmazza majd...

2 megjegyzés: