2012. április 4., szerda

Temetőjárás


Már ideje volt, hogy a hosszú hideg tél után, húsvét előtt felkeressük a temetőt.
Szilviék is jöttek velem hál' istennek, meg megbeszélés szerint találkoztunk kint a temetőkapunál anyámmal, szerencsére a buszunk 2 perccel hamarabb érkezett, mint az ő trolija, így legalább le tudtuk szedni a troliról. Ahogy húztuk-vontuk a neki igen magas lépcsőről a félméterre lévő járdaszegélyre való "átugrással", rengeteg cuccával, szegénynek nem tudom, hogy sikerült volna egyébként...
Mert mondanom sem kell, mindenféle szerszámot - metszőolló, seprű, gereblye, kapa, locsoló, vödör, kés - ő hozott. Plusz még egy csomó virág, ami már kinyílt a kertjében és palánták... Én biztos nem bírtam volna ennyi mindent cipelni...
Előbb apám sírját tettük rendbe, kigazoltuk, hordtuk a szemeteshez az elszáradt cuccokat és egyéb szemeteket, elmosogattuk az edényeket, legereblyéztük a sírt és felsepertük a környékét, 4 vázába elosztottuk a vett és hozott virágok egy részét, majd anyám palántázott is, mert természetesen azokat is hozott... Aztán pár menet még a kúthoz, és jól megöntöztük.


Utána kicsiben ugyanezt megcsináltuk nagyanyámnál, de nála könnyebb, mert fedett a sírja, és csak a közepén van egy rombusz alakú nyitott rész, ahova szintén tettünk 3 váza friss virágot.


Ezután keresztanyám felé úton útba ejtettük anyám volt barátnőjét, ahova csak virágot vittünk.


Keresztanyámnál elhordtuk a koszorúkat, Szilvi leoperálta róluk a szalagokat, melyeket elhoztam, itthon pedig szépen összehajtogatva elraktam.
Ott is kicsi a földes (homokos) terület, de azt és a sírkörnyéket is elgereblyéztük-sepregettük, 3 vázányi friss virág, néhány palánta, öntözés, majd lemosogattam a fejfát, és egész jól néz ki.


Bencus elhomokozgatott az urnasírkertben, míg mi tüsténkedtünk... aztán pedig lefotóztam "mi, a négyes generáció" három tagját - dédi, unoka és dédunoka...


Ahhoz képest, hogy esőt mondtak, tényleg borús volt az idő és reggel esett is, de áldottuk az eszünket, hogy mégis kimentünk, mert amúgy csuda jó idő volt egyébként. Még a nap is kisütött egy időre (aztán délutánra persze megint elborult, este meg esett).


Kifelé menet még rendbe tettük anyám egy régi jó volt kolléganője sírját, mert a kutya nem szokott vele törődni... mindig anyám teszi rendbe, oda is tartogattunk egy csokor virágot, meg főleg lemetszettük a teljesen beborító magasra nőtt, barnára száradt-fagyott virágmaradványokat (amit tavaly anyám ültetett).


Bencus közben egészen jól elvolt, tényleg nem volt rá panasz. Szilvi ilyenkor visz neki enni- és innivalót, sőt nagy szerencse, hogy olyan előrelátó, hogy anyámnak is vitt teát és volt nála Panadol is - mert anyám otthon hagyta az övét -, és ott a temetőben be is tudta venni, hogy járni tudjon.


Anyámat feltuszkoltuk a trolira - miután erélyesen elhárította, hogy végig elkísérjem -, mi meg egy tömött busszal mentünk haza az 50 perces úton, melyen Bencus félút előtt le tudott ülni, s végigbóbiskolta az utat.
Jó érzés, hogy végre megcsináltuk ezt, s mindenképpen jó, hogy együtt.
Anyám előtt most is, mint mindig, le a kalappal. Hogy 80,5 éve ellenére - a síroktól való oda-vissza járkálásoktól eltekintve - még mindig ő csinálta a dolog kertészrészének oroszlánrészét...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése