2012. április 11., szerda

Rajzok a hónapokról

Hát bizony, az eddigiektől eltérően én nem tudtam a kedvest legutóbb az eddigiekhez szokottan és méltón megajándékozni. Attól függetlenül, hogy ő pedig engem igen. Minden áldott nap ajándékcsomagot kaptam tőle... a dísztasakokban 4-5 cucc is volt naponta... legyen az  40 centis facica, cicás hűtőmágnes, plüss kisvakond hűtőmágnes, apró gipszcicák, InDesign CS5 könyv, a többedik tizen-dvd-ből álló 140 körüli részes sorozat garnírozva, azaz megfelelő dvd-tárhelyű dobozban és borítózva, pár egyéb regény, Loreena-CD és koncertjegy (!), de még a dinókiállításon is 2 különböző - fa összerakós és egy zacskó műanyag dinócsoport - játékot kaptam tőle Bencusom számára. Tudta, hogy azzal is örömet szerez és kisegít, ha pl. gyermeknapra lesz mivel megajándékoznom az onokát... De még a vonatjegyemet és a hazafelé útravaló szendvicsemet is fizette... ezeket nehéz azért megszoknom.
Mert régebben azért én sem szégyenkezhettem ajándékozásilag, bár tőle elég sűrűn nagyobb és jelentőségteljesebb dolgokat kaptam, mint ő tőlem viszont; pl. a műszaki dolgokat. Mondaná erre ő, hogy nemcsak az az érték, hanem pl. az is, amikor én 3-4 antológiával (melyben megjelenéseim voltak) vagy keretbe tett rajzaimmal kísérem a kevésbé jelentőségteljesebb ajándékaimat. (Mint pl. ruhaneműk, ágyneműk, plüssmacik... ugyanis a versnek, rajznak nincs pénzbeli értéke. Maximum a keretnek, mert eddig úgy vittem a képeimet ajándékba...)
De a kedves szerint neki hatalmas ajándék tőlem egy vers, egy neki rajzolt kép, mert olyat nem kap mindenki. Míg akinek pénze van, elvileg bármit megvehet...
Hát most igen el kellett gondolkozzak - utolsókat rúgom anyagilag, hatalmas visszaszorításokkal, lemondásokkal és igénytelenségnek tűnő "nem telik semmire" címszóval, és mondhatom, csak azért hajrázok minden hónapban, hogy a számlákat ki tudjam csiholni valahogy.
Úgyhogy 12 rajzocskát tudtam vinni ajándékba, az eredetieket persze. Azon is még utólag, szkennelés után itthon legalább annyit dolgoztam Photoshoppal, mint maga a rajzolás volt. Nyilván akinek kisujjában van a program, biztos végzett volna 1 óra alatt, hiszen csak a kép és a kép széle közti részt kellett kifehérítenem, valamint kereteket rakni rájuk... De én, mivel ezt a programot is most ízlelgetem, hát volt mivel hasznosan és kellemesen eltölteni az időt... közben végig azon izgultam, hogy legalább jobban el ne rontsam, mint amilyen alapból...
Érdekes ez, tudom.
És nem hinném, hogy rajta kívül számomra létezhet valaki, aki így elfogad, akinek ennyit jelentek, aki a saját kevesét is, néhol saját szükségletei ellenére is úgy áldozza fel, hogy nekem könnyítse meg az életemet, amennyire teheti.

2 megjegyzés:

  1. Szép és kedves rajzok ezek.
    Nekem nagy öröm minden ilyen ajándék, mert ezt valóban nem lehet a boltban megvenni. Ezekben benne vagy TE is!

    VálaszTörlés