Meki és Miki

Elsősorban Bencus miatt megünnepeltük Mikulás napját (de azért Szilvi is kapott ezt-azt és én is kaptam egy Merci csokit).

Miután már amúgy is, 1 hónappal az előző után újra fellépett Meki-ízvágyunk, ezért fogtuk a Meki A4-nyi, "egy árán dupla menü" ajánlatait, és elbandukoltunk a Mekibe. Megint szép időt fogtunk ki december ellenére, pár órát még a nap is sütött.

Hatalmas adag kajákat kaptunk 3 letépett duplázós menücetliért (és persze egy-egynek az áráért), az italokkal nem is tudtunk mit csinálni, nem vettük igénybe, hiszen többet nem tudunk inni, mint amennyit meg bírunk... ha előre gondolkozunk, nyilván lehetett volna gondoskodni 2-3 fedett pohárba pakoltatásról, de aztán már nem bíbelődtünk vele utólag.

Az el nem fogyasztott kajákat nyilván el tudtuk pakolni, és ismerve "hatalmas" étvágyunkat, nekem még otthon plusz kétszeri kaját jelentett, sőt még jó adag sült krumplit át is adtam kapcsolt részeimnek. Szóval tekintetbe véve, hogy amúgy is csak kétszer eszem egy nap, ezek közül az első esik jól dél körül, de az is "kisadagos", második, este már csak imitálás, hogy kibírjam a gyóccereket.

Bencus dupla Happy Meal-menüt kapott, természetesen különböző játékokkal. És természetesen imádja a ketchupos sült krumplit, rengeteget meg bír belőle enni, de még az egyik sajtburgere felét is megette! Formában volt.:) Ők is ették még otthon is egy darabig a cuccokat.

Ami még nem volt menüben, mi Szilvivel kértünk salátákat és kávékat is. És meglátogatott bennünket is a siketnéma ember, gyakorlottan pakolgatta az asztalokra a repertoárt, 1-1 fóliázott ismertetővel, hogy ki ő és mennyibe kerülnek a darabok... itt a Mikulás-maciról és -oroszlánról van szó... megvettük.

Este pedig, nézzenek már, ahogy hazamentem keresztanyámtól, jéééé, csodák csodája, megjött a Mikulás!

Sajnos, kínlódnom kellett sokat a fényképezővel, mert mostanság nem akar a vakufedél felpattanni. Az utóbbi idővel sikerült a körmömmel manuálisan besegíteni neki, de most egyszerűen, 20 perc folyamatos próbálkozás után lett végre eredmény, miután kiskést, gémkapcsot és zsilettet is bevetettem... na, akkor tudtam fotózni valamennyit, de addigra meg Bencus már elvesztegette a türelmét... ugye, először is ki kell várni, míg én nagynénémtől hazajövök... aztán még a géppel is kínlódni kell. Aztán meg sokáig nem volt hajlandó az arcát mutatni vagy a sok-sok mikulásos ajándék közelébe menni...

Közben visszaemlékeztem, hogy az én gyerekkoromban kizárólag a Mikulás-csomag volt az ajándék. Az lehetett bóti vagy sk. készített - ez utóbbi nyilván dúsabb, gazdagabb és finomabb volt. Anno nem volt divat pl. édességen vagy gyümölcsön kívül mást is kapni, de mivel a család közeli tagjaitól kaptunk 1-1 csomagot, így emlékszem, néha 7 csomagom is volt...

Emlékszem, hogy már az én gyerekeimnek is másabb volt. Jó, nem kaptak "hatalmas", úgymond, szinte karácsonynak is "megfelelő" ajándékokat, de azért apróbbakat vagy könyveket igen.

Bencus már valójában bármit kap ilyenkor - jó, nálunk eleve nincsenek óriási dolgok még karácsonykor sem. Talán a legók méretei fognak változni: a karácsonyiak biztosan nagyobbak lesznek...:))

Azért tűnik soknak pl. ez a mikulási ajándékhalmaz, mert benne vannak más családtagok Bencusnak szánt ajándékai is, sőt részt vett Bencus egy apás munkahelyi Mikulás-napon is, ahol szintén kapott, meg az apai családtól sem jött nyilván üres kézzel.