2010. március 23., kedd

Már nem ugyanaz

Milyen fura.
Nevén nem nevezném, de gondoltam és írtam róla sok pozitívumot, legalábbis sokáig én nem mélyedtem bele a negatívumokba (most sem), amelyek sajnos, ott szunnyadnak mindenféle, bármilyen jellegű és vonatkozású csoportosulásban, s egyszer csak, mint vulkán törnek kifelé az indulatok.
Egy irodalmi csoportról van szó, melynél én Svájcként tartózkodtam mindig, soha nem szóltam bele semmiféle kisebb-nagyobb vitába és marakodásba - nem voltam túl régen ott, s mint új, az ember befogja és nem foglal pártállást, pláne, ha azt sem tudja, mihez kéne. Néha beküldtem, néha kellett, néha megmagyarázták, hogy inkább amúgy - fűződik az első időszakhoz azért elég sok szép sikerélményem.
A második időszakban már nem igazán volt kedvem, így valójában nem volt sok látszatom, valahogy elidegenített a sok főszerkesztőváltás, szerkesztőváltozás, újraszerveződés - az ezekkel járó stílus- és nézetváltás; a háttérben zajló, fogalmam-sincs-miről-szóló, kik ellen és miért való balhézás, vitatkozás... ki kivel, ki ellen... szerencsére sikerült mindig kívül maradnom. Hogy miért kell minden versnek egyformán szólnia, és csak az a jó - most objektíve írom, külső megfigyelőként - az rejtély. Más helyeken is negatívumként hozták ezt fel erre az egyébként színvonalas helyre, név nélkül természetesen, de aki akarta, valamint járt ott valaha és picit képben van, tudta, miről van szó. Sokan mások is, mint én is, úgy döntöttünk, nem akarunk "hasonlítani", inkább maradunk olvasóként - vagy sokan úgy sem.
Találkozó készülődőben, éspedig épp városunkban, mégiscsak megfordult a fejemben, hogy esetleg akár jelentkezhetnék is... ehhez hozzátartozott volna versválogatás-beküldés és a kiválasztottnak a felolvas(tat)ása is, valamint egy bulizós est. Gondolkoztam és olvastam esténként a szervezkedős üzenősködést hétszámra. És szó se róla, meglepődtem a sok száz üzenetnyi vállveregetős bratyizáson, úristen, én ebből annyira kilógok... mások már félszavakból értik egymást. Nem, én itt csak lógnék; nem jelentkezem. Hetekig kívülállóként olvasgattam a fejleményeket.
S aztán egy nap alatt feje tetejére állt minden: összevesztek szerkesztők, volt szerkesztők - ment a nem annyira szalonképes duma is, sértődések, kiszállás, csók-Pityu, némi műsorborulás... Már semmit nem értek. Miről is van itt nagyban szó?
Jól döntöttem. Itt néha sok mindenről szó van, csak nem az irodalomról.
Dicsérjük, akit kell és illik; ócsároljuk, aki vetélytárs, és hagyjuk hidegen, aki nem hozzánk hasonlóan ír, hisz az tutira nem jó, pedig esetleg x éve, mások vezetése alatt, hú, de jó volt.
A műsor és a reggelig tartó, szinte magánjellegű buli biztos meg lesz tartva, biztos sikeres is lesz az egész; elkönyvelve meg pláne, hisz megszépülnek az emlékek.
De a jelentősége már nem az, ami volt. Az ünnepélyes, meghitt, konszolidált, közérdekű, kellemes hangulatú, toleráns est, ahova gimis osztályok vonultak ki... ahol a díszteremben gyufaszálat nem lehetett leejteni... ahol mindenki ugyanazért ment oda... ahonnan mindenki úgy jöhetett el, hogy ez igen; értékes program, találkozó volt, sokáig fogunk emlékezni rá...
Már nem ugyanaz. Más szelek fújnak...

3 megjegyzés:

  1. lehet ma már minden a pénzről szól inkább, meg az egymás kitúrásából, nem tudom, de az emberséggel, a széppel, a jóságossággal nem sokra megy az ember, szinte kilog a sorból.
    de inkább lógjak ki a sorból mindig, mithogy olyanokra hasonlitsak, akik az értékesből értéktelent csinálnak.
    ez csak olyan parasztos megjegyzés, de igy látom.
    ölellek igy ismeretlenül is.
    csak irjál, irjál!
    szép az! minden szép amit Te csinálsz!
    és kivánok csodálatos napot!
    Isten áldjon!

    VálaszTörlés
  2. Szia, szép napot neked!
    Hát pénzről nem tudok hasonló közegekben. Eleinte a felolvasóesteknél hivatásos előadóművészek olvastak fel, most már erre pl. nincs pénz, így a beküldésekben szortírozott verseket vagy maguk olvassák fel az emberek, vagy valamelyik társuk...
    Mostanában eléggé felkavaró - pedig emberek közt ugyanúgy itt is ugyanazok a tulajdonságok, harcok, hozzáállások jellemzők, mint nem irodalmi világban -, hogy itt is ugyanúgy dívik a féltékenykedés, kitúrás, érdek.
    És jó, biztos fontos a buli, de egy irodalmi estnek elsősorban nem erről kéne szólnia.
    Örülök, hogy itt voltál!:)
    Ha beregelnél, tudnám, ki vagy.:))

    VálaszTörlés