2014. augusztus 23., szombat

Anyámnál Szilvivel


Anyámnak kedve volt.:)) Meghívni minket töltött paprikára és csőrögére. És aki ismeri anyám főztjét, annak ez nem semmi indok!!
Bencust délben elvitte a "másik ágazat", hiszen ők valamiért mindig nagyon ragaszkodnak valamilyen személyes ünnepnek a kizárólagos NAPJÁN történő köszöntéséhez. Mi nem csinálunk gondot, ha pár nap csúszik ide-oda, lényeg, hogy ünneplés, köszöntés nem marad ki. Mi megünnepeltük Bencust az anyja születésnapján (illetve annak pontos napja utáni 1 nappal -- nem dőlt össze a világ!), úgyhogy ugyan miért ne vihetnék el, ha már ennyire ragaszkodnak valaminek a pontos napjához. Ebből csak akkor van probléma, ha valaminek a kizárólagos napján épp mondjuk, bárányhimlős a gyerek. Vagy egyéb, komolyabb indok van.
Mert volt már ilyen, pl. tavaly gyermeknapkor! Egyszerűen NEM mehetett SEHOVA a gyerek, még a saját óvodai évzárójára se! -- beteg volt, kész! És bizony, sírtak-ríttak, de NEM értették meg! Hiába mondtuk, hogy ugyanúgy fog pár nap múlva is örülni a gyerek -- nem és nem! Na mindegy.

Útközbeni képek:


Ez óriási, ez a trombitaszerű virág. A fotókon néha csalóka a méret, hisz' egy bogár is többszöröse lehet néha az eredetinek; de ez a virág NEM petúnia. Nagy! Ugyanúgy, mint a blogkezdő virág: óriási és csodás.



Ő viszont petúnia! Egy olyan petúnia, aki a betonfal és a betonjárda közti résből nőtt ki! És itt volt már egy hónapja is! Imádom ezeket a túlélőket... És értékelem, hogy nem cibálják ki gazként...



Mire anyámhoz értünk, úgy egy óra körül, már volt néhány látogatója előttünk. Csak úgy. Unokahúgom Mollyval, de ő ment délutánra dolgozni. Aztán egy erdélyi asszony, aki mindig beugrik hozzá, ha erre jár -- olcsón szokott hozni szükséges dolgokat, és egyúttal elbeszélget. Mamu úgy tudta, hogy ma neki "szabadnapja" lesz, előtte már telefonon a segítőjét is lebeszélte a mai látogatásról, hogy majd pár nap múlva jobb lesz.:)) Bajban is volt, hogy mi lesz a töltött paprikával?
A szokásos göngyölegeken kívül vittünk is valamit: valahogy alapból nem szeretünk sehova üres kézzel menni ilyen esetekben, még akkor sem, ha nincs köszöntési alkalom. Kekszet, nápolyit, egy elolvasott, nekivaló könyvet.
És persze elkerültünk a mennyek országába is a töltött paprikájával és a friss, porcukros, még langyos csőrögével!
Az első külön nekem készült, mert én lé nélkül szeretem, ebből kettőt le is toltam hirtelen; Szilvi pedig bőséges paradicsomos lében, és ő megeszi a paprikáját is! Biztos úgy helyes, nyilván.:)


Aztán az egész délután csak a mienk volt. Olyan jót beszélgettünk, emlékezgettünk, hogy csuda!
Meg persze fotóztunk egy csomót, most a rovarfélék voltak előtérben; etettünk kiskutyát is, meg a két házzal odábbi tető galambjait próbáltuk valahogy befókuszálni úgy, hogy látni is lehessen valamit.
Egy fakopáncs is sűrűn adott hangot véleményének a kertben, hol egyik, hol másik fán -- Szilvi, bár ellenfényben és nagyon spontán, de próbálkozott minél aktívabban kihasználni a ritka alkalmat.


Ezen háromféle "jószág" is látható... Szilvi ezt rakta fel fb-os fejképnek, vagy minek nevezik.



A csúcs az egy almafa ágáról fonálon villámgyorsan leereszkedő valódi, vérbeli keresztespók volt, mely az almán landolt, és ott meglehetősen optimálisan működött modellként!


Szilvi, aki egyébként pici kora óta pókiszonyos -- jó, én se szeretném testközelben, de én a hernyótól, férgektől még jobban reszketek --, rettegve mesélte el, hogy akár a nyakába is ereszkedhetett volna, mikor ott fotózta az almákat... de azért lám, a fotózás szenvedélye győzött, mert legalább 20 fotót csinált a pókról, "akin" jól látható, miről kapta a nevét.


Anyámnál még egy kis csendélet:


Vérbeli hokedli



Barackmagok -- elfelejtettem megkérdezni,
és ez itt a kérdés: mér' vannak gyűjtve?



...és elérkezett a napja, hogy a málna másodérésekor végre tudtam pár szem málnát enni. Legalábbis megpróbáltam... de nem okozott bajt.




Egy adag befőzéseredmény...



Üres üvegek, nem akármilyen módon várakozva...



A tűzijátékvirág, ahogy én hívom




Ezt az alig használt dinnyehéjat a "komposztdombon" érdemes rákattintva kinagyítani... tök jó szerintem, bár kapcsolt részeim az ég felé néztek, hogy ezt is lefotózom...:))


Eljövetelkor Szilvi lefotózta a régi házat utcafrontról. Így még eddig nem is volt fotó róla...

2 megjegyzés:

  1. Biztosan tényleg nagyon jó lehet lenni anyukádnál! Engem a nagyanyám házára emlékeztet, ahol mindig olyan bensőséges hangulat volt! Nálatok is így van, ez látszik a millió fotóból, amit nagy szeretettel készítetek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen.:) Azt sajnálom csak, hogy amióta elköltöztünk és míg dolgoztam, alig tudtam hozzá járni - ehhez a mostanihoz képest legalábbis sokkal ritkábban jutottam el. Van egy olyan bennem, mintha be akarnám pótolni mindazt, amit kihagytam... De tudom, nem csupán az én hanyagságom miatt volt. Dolgoztam mindig, nemcsak munkahelyen, hanem éjjel és hétvégén is, mert mindig volt itthonra is gépes melóm, és hát egykeresősségem miatt rá voltam szorulva. Mindezek mellett két gyerekkel a család, a háztartás - szóval meghalni sem volt időm, tényleg.
      Lényegében amikor munkanélküli lettem, a külső munkák is megszűntek... szóval most már tudok menni napközben is, több időre is. Csak hát elteltek az évek... és nem tudni, mennyi időnk van...:(

      Törlés