2012. május 12., szombat

Szoláriumozás ajándékba

Már háromszor 12 percet voltam a Szilvitől anyák napjára kapott szoláriumbérletemmel szolizni. Mivel 10 db 6 perces alkalom van rajta, és én kettesével használom, még két alkalom hátravan.
Első 12 perces alkalommal gyengébbet választottam, meg se kottyant, másodiktól közepeset, no, onnan már látszik! Itthoni fehér sortomban egészen nyaralás utáni színem van máris...
Hát ez van 12 éve, nekem sose telt tengerparti nyaralásokra dolgozós koromban sem, pedig relatíve nem kerestem rosszul. ÁM nem volt másik kereset mellettem, ellenben két gyerekem gy.-tartás nélkül, úgyhogy nem engedhettem meg magamnak Olaszt-Görögöt-Spanyolt és társait. Szikrát nem emiatt érzem magam kevesebbnek.
Viszont színemnek kellett, hogy legyen, ezért szoláriumra már csak kellett, hogy teljen, az fentieknél sokkal olcsóbb.
Számomra számtalan előnye van.
Időtakarékosság! Rövid időn belül, néhányszor pár perc alatt, szenvedés nélkül tök barna az ember, ráadásul egyenletesen. Mire strandon elérném ugyanezt a színt egyenetlenül, egy csomót szenvednék, rohadnék a Nap, a tömeg miatt, és ráadásul hatványozottan sokszorosát kifizetném, mint akár több bérletért.
Nap- és tömegfóbia. Mert egyébként úúúúútálok napozni, ki nem állom a hering módjára hömpölygő pucér tömeget, s nem tudok úszni. Fürdőruhám sincs 20 éve. Csak egyetlen okot mondjon valaki, miért menjek _ én _ strandra. Persze itt csak rólam van szó, magamat magyarázom; más menjen nyugodtan! Valószínűleg az a normális, meg a görög-olasz-spanyol stb. tengerpartokon való tunyulás az etalon - nem az, amit és ahogyan én csinálom és érzem.
Az igazság az, hogy most tényleg, gunyorosság nélkül: ha elmehettem volna, szívesen elmentem volna bármelyik divatos és felkapott országba (is), de nem azért, hogy dögöljek a tengerparton. Ezért én ki nem tenném a lábam Magyarországról. Tehát ott nem értem volna el a barnulási célomat, mert minimum reggeltől estig mászkálnék és kirándulnék, városnéznék, amit csak meg lehet keresni, megkeresném, megnézném és fotóznék szakadatlanul. Én ezért utaznék. S ha ezt megtehetném, barnulni továbbra is szoliban barnulnék, itthon...:)))
És még egy jót mondanék a szoliról: nekem kikapcsolódás, akármilyen kevés perc is. Fekszem, ellazulok, meditálok, szól a zene, kering a hűsítő légáram - néha ungot-berket bejárok gondolatban ez alatt az idő alatt.
Most meg, miután 10 hónapja lelkiismeretem szerint magamnak nem engedném meg, de ajándékba kaptam - valljuk be, ugyanennyiért kaphattam volna szép virágot egy jobb csokival párosítva, melyek már rég nem lennének sehol -, akkor magasan felül van az értéke ennek. Kényezteti az ember testét-lelkét, szükség van rá olykor.
És nem utolsósorban így munkanélküliként: úgy érezhetem magam a szoliban, mint egy normális, értékes ember, aki ezt megérdemli, akinek ez... jár.

2 megjegyzés: