2012. május 6., vasárnap

Anyák napja

Reggel szokás szerint templomban voltam, ahol keresztelés is volt, de mise után gyermekek kedveskedtek az anyukáknak-nagymamáknak kis műsorral, valamint minden ünnepelt kapott kifelé menet egy kis gyöngyvirágcsokrot, ahogy ez máskor is lenni szokott. Régebben keresztanyámmal együtt néztük meg ezeket a kis műsorokat, néha koncerteket, és ő is ugyanúgy megkapta a kis gyöngyvirágcsokrát... fájdalmas volt az emlékezés.
Én Alga költő- és közösségi társam videóját rakom be ide, melyet ő nagyon távolról vett fel, ezért jól fel kell erősíteni a hangot. Nagyon megértem büszkeségét, hiszen két gyermeke is szerepelt a műsorban, éppen ezért nyugodtan odamehetett volna az első sorokba, ahonnan jobban tudta volna videózni a gyermekeit...




Anyukámmal szombaton is, vasárnap is, összesen kb. 3-4 órát beszélgettünk telefonon. Ezek alatt a beszélgetések alatt mi aztán tényleg megdumálunk mindent... szóval jólesik mindkettőnknek.
Anyukámnak olyat érdemes ajándékba venni, ami kell és hasznos, tekintettel, hogy virágja van dögivel, hisz tele van a kert, viszont nagyon meggondolja, mennyire induljon el (1 km-es környezetében semmi nincs, ahol élelmiszeren kívül tudna vásárolni), ha elszakadt a papucsa, vagy bármilyen ruhaneműre lenne szüksége...
Egy nagyker-ruhavásárnál, ahol mindent jóval olcsóbban meg lehet venni (és mindannyiunk számára ez most nagyon lényeges) szoktam vásárolni - néha magunknak is ezt-azt -, bár ez karácsony előtt óta nem fordult elő.
Így megvettem magam nevében 1 otthonkánál "szaftosabb" ruhát, amilyet ő simán felvesz utcára is, de tőlem otthon is nyűheti; két gyerekem nevében pedig 1-1 neki valóan optimális nyári blúzt - ők utólag ideadták a rávalót. És vittünk még Otthon kávét is, ő azt szereti.
Mindezt fizikailag Dani vitte el hozzá, most nem vonultunk csapatilag, mert nagy kormozásban volt. Azt mondta, hogy a héten be sem tudott gyújtani a fürdőszobai kályhába, mert visszafelé jött a füst. A kéményseprő, akinek dolga lenne és közel sem ingyenes, nem csinálta meg a kormozást. Milyen "jó", hogy én ezekhez nem értek.. fogalmam sem lenne, hogy kell kormozni, pedig emlékszem, egész gyerekkoromban "nagy nap" volt a kormozás napja. (Gondolom, kb. olyan mértékben, mint most nekem a hűtőleolvasztás a millió cucc szelektálásával, szemétkihordásokkal, maradékeltakarításokkal, mosogatásokkal, kimosással, bepakolással és beüzemeléssel. Plusz még ilyen nagy horderejű nekem az akváriumtakarítás is... jáááááááááááááááj.)
Szörnyű azért ez az ócska szülői ház, azzal az alig félkomforttal...
Mi az úristen lesz itt anyámmal, ha végleg leesik a lábáról? Meg mivelünk, hogy azt se tudjuk, mit hogy, kinek, mivel és hova. (Favágás, befűtés, ki ne aludjon-rakjunk a tűzre, salakozás, fürdetés stb.) Főleg, hogy nálam ráadásul abszolút telt ház van a két szobámban...

Közben engem is felköszöntöttem a kölkeim: kaptam Szilvitől egy szolibérletet, mert tudta, hogy ha 12 év óta mindig is szolival bírom ki testileg-lelkileg a nyarat, hogy ne legyen komplexusom a fehérségtől, de ugyanakkor nem bírom a napozást (meg nincs is miből és ki nem állhatom a strandot), viszont most nem engedhetem meg magamnak ezt a luxust, mármint a szolibérletet. Nos, ők nem tudnak jelenleg hozzájárulni egyébként az ittlakásuk ellenében semmihez, mert ahhoz túl kevés a "jövedelmük", de azért anyák napja alkalmából kaptam egy 60 perces bérletet, hogy ne legyen sem komplexusom, se lelkifurdalásom (ha mégis megvenném).
Bencus nevében kaptam egy szép nagy kék műanyag gyűrűt, és egy cicás táskát.:)


Dani pedig kissé morcosan állított be, mielőtt anyámhoz vitte volna a közös ajándékainkat - merthogy nagy szél fújt, ő pluszban biciklivel, és a nekem hozott díszített szegfűt derékba törte a szél... nem győztem nyugtatni, hogy nekem úgy pont jó, hiszen a macskák miatt hosszú szárral nem tudok sehová tenni virágot, a kicsi vázás virágokat sokkal jobban el tudom helyezni fenn a mennyekben. Valamint az ő nevében, az ő pénze által magamnak - nyilván én vettem meg - egy napszemüveget, mivel az eddigiből kiugrott az üveg a nyílt belvárosban. Mikor azt hittem, csak annyi a baja és majd megjavíttatom, rájöttem, hogy a keret is eltört - ezért ugrott ki az üveg! Tehát annak a napszemüvegnek fuccs. Az én szememnek meg kell valami (az utcai szemüvegemet 2 éve, a másodlagos zöldhályogom óta nem tudom használni, de újat csináltatni sem!, azóta napszemüveget használok kint, hogy mégis, hát szóval hogy lássak), így a napszemüveg életbevágó (ződhályogbavágó) volt. A napra fizikailag fáj a szemem, nem elég, hogy ki sem bírom nyitni, ergo vak vagyok. Néha még télen is kell, ha pl. hó van... tudom, laikusnak nehéz megérteni.


Furcsa érzés volt, hogy most nem köszöntöm keresztanyámat... eddig mindig köszöntöttük anyák napján, mint második anyát. Nekem már nagymamáim rég nincsenek, tehát ő volt a második helyen. Ugyanúgy kijárt neki, még ha saját gyerekei nem is voltak...
És most... csak azzal tudok megemlékezni, hogy kimegyek a temetőbe... nagyanyáimmal (bár helyileg közvetlenül itt csak az apai érhető el) együtt őt is meglátogatni...

Sok idő után anyák napján mégis tudtam egyet verselni, mely már aznap meg is jelent a Poeton.

* * *

Anyámért

Mikor gyorsvonatként rohannak a napok,
észre sem veszem már a száguldó hónapok
nyomát, csak egy állomásnál döbbenek rá néha,
a bennem élő gyermek még futna, szaladna,
hiszen örök biztonságban tartja anyja karja...

De ó, istenem, enyésző fiatalság,
mi nemrég te voltál, anyám, ám hány virág
kinyílott hány tavaszon, s hányszor hullottak
színes levelek? Már én is a megpróbáltak
útját járom, s tudom, őrizni téged nem tudlak...

Ahogy gyöngyszemként peregnek napok és évek,
jövök rá, egyszer talán nélküled kell éljek.
Azt tudom, most e gondolatot nem viselem el,
míg te vagy, én csak addig vagyok egész lélekkel...
önzőn kívánom: maradj velem, míg nekem is mennem kell.










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése