Gondolatok 2.

Döntés

Vannak rossz döntések. S mert egy ideig a folyó a medrében folyik csendesen, azt hiszed, jól döntöttél - mondhat bárki bármit, te - jól végezted dolgod. Ám a döntések olyanok, mint a frissen eltett befőtt. Hónapok, netán évek telhetnek el, míg észleled az eredményt - néha a befőttön már vastag a penész, mire rájössz... ha rájössz. És ugyanazt a gyümölcsöt már soha nem kezdheted újra befőzni.

Keserű győzelem

Nincs keserűbb győzelem annál, mint amikor úgy csatolunk valakit magunkhoz, hogy közben másokat feketítünk. Másokat, akik ehhez a valakihez legalább olyan közel állnak, mint mi. De mi akarunk lenni az elsők!
S mi - teljesen logikátlanul, de bízva abban, hogy a vélt ellenfelünk lesz olyan gáláns, neki lesz annyi tartása, hogy nem választ a mienkhez passzoló viszonzást ellenünk - napokat, heteket, hónapokat töltünk azzal, hogy addig rugdossuk, alázzuk, szégyenítsük a legyőzendő szerencsétlent, míg úgy gondoljuk, végképp kitöröltük annak emlékeiből, akit magunkhoz csatoltunk. Hát ez szánalmas.

Mert kimondtad

Óvakodj jelentőségteljes, netán sorsdöntő dolgokról, eseményekről vagy emberekről gyorsan kinyilvánítani valamit. Megesik, hogy sietsz a megfellebbezhetetlennek tűnő véleménnyel, mert azt hiszed, lemaradsz valamiről, ha nem te nyilvánulsz meg elsőnek. Majd szép lassan meglepődsz, mert látod, mások másképpen reagálnak, közben elkezdesz gondolkozni is, minekutána rájössz, hogy nem volt igazad. Nem úgy van, ahogy gondoltad, tévedtél. Apró kis momentumokat hagytál számításon kívül, nem vettél figyelembe nyilvánvaló tényeket, s ezáltal a várható következményeket - lassanként találnak el a tévedés szikrái. Kinyilatkoztattál, ítélkeztél - kár volt. Legszívesebben meg nem történtté tennéd a dolgot - de már nem tudod.
Már nem visszakozol, nem akarsz, nem mersz, nem lehet - mert azt hiszed: akkor oda a renoméd. Úgy érzed, megalázkodás, ha belátod tévedésed, hogy mások igazát ismered el. Inkább hallgatsz, vagy körítesz, tódítasz véleményed mellé, cifrázod azt néha hazugsággal, vagy témát váltasz, olyat, melynél újra kezedben tartod a vezérfonalat. Csakazértis.
Pedig belül nem lesz neked könnyebb. Tisztában vagy az igazsággal, lelked mélyén te is, mások is tudják azt. Mégsem törekszel a látszaton változtatni. S addig-addig magyarázod magadnak és másoknak a bizonyítványt, hogy a végén már te is elhiszed, hogy igazad van. Sőt, megesik, hogy elfelejted az alapot, a valódi indítékot. Nem ismersz könyörületet, az alázatot még úgy sem - számodra egy a lényeg: tökéletességed látszata maradjon fent.
Pedig nem szégyen nem annak lenni. Pláne, hogy nincs tökéletesség.