Oltás

Rászántam magam. Bár a szívbajom miatt már legalább 15 éve kapom ingyenesen az influoltást (és míg dolgoztam, pláne mindig számon tartottam, tekintettel minimum arra, hogy nagyon nem volt tanácsos táppénzre menni, s ha csak ennyit tudok tenni is ellene, akkor evidens, hogy megteszem), tavaly ilyenkor meg bár nem dolgoztam, de amiatt, mert beteget ápoltam és nem kockáztathattam, hogy influt ragasztok a szerencsétlenre a meglévő súlyos bajai mellé -- most először vacilláltam a dolgon: tényleg muszáj nekem erre most elmenni? Valahogy semmi kedvem nem volt hozzá. Nem csak azért, mert már majd' 1 éve távolabbra költözött az orvosi rendelő, és olyan szűk, ablak nélküli az ottani váró, hogy fóbiám van benne (nálam ez azért nem mellékes, mert időnként pánikszerű); hanem azért is gondolkodtam a dolgon, mert gyakorlatilag nem járok emberek közé. Mér' kapnám pont most el? Most beteget sem ápolok. Táppénzre sem kellene mennem, ha netán mégis elkapnám, valahogy eldöglődnék itthon...
Aztán anyámmal beszéltem, és ő rábeszélt. Mert Bencus közösségbe jár, bármikor hazahozhatja... és hogy emlékezzek rá, hogy milyen anginás rosszulléteket okoz nekem a magas láz. Infarktust akarsz kapni? Normális vagy, gyermekem? Ingyen van, csak el kell menni! Meg különben is! És de igenis.
Úgyhogy mégiscsak fogtam magam, és elvánszorogtam e borús, délutáni rendelés előtti félórában (szándékosan így kéri a dr.-nő az oltásra jövőket, amiatt, hogy túl sokáig ne keveredjenek a váróban lévő betegekkel) a rendelőbe, ahol az ápolónő már be is hívott, megírta és én aláírtam a saját felelősségemre szóló cuccost, és seperc alatt be is adta a most háromkomponensű oltást. Oltási könyvvel se volt gond, és már szedtem volna is a sátorfámat, mint aki jól végezte dolgát; igen ám, de Juditka érdeklődött, hogy megvárom-e a dr.-nőt, vagy visszajövök? Erre én "értelmesen" nézhettem, úgyhogy meg is magyarázta: mert hogy alá kell írnia a kiskönyvet.
Ja?, mondom, inkább megvárom, végül is ráérek; és ha már itt vagyok, meg különben is.
Itt van jelentősége a dolognak, hogy miért is kell nekünk rendelési idő előtti félórában mennünk oltásra, mikor a dr.-nő inkább rendelési időkezdet után jön pár perccel, mint előbb. Tehát ott kell rohadni a betegek közt az ablaktalan, szűkös váróban... akkor meg mér nem mindegy, mikor megy az ember?
Na mindegy, nincs más választás, bár arra az utólagos félórás várakozási időre tutira nem lett még immunis az ember a kór ellen, de hát mire való a remény? :)