Temetési intézkedések

Nem volt semmi a mai nap sem.
Szinte hihetetlen, de egy olyan banki sms-re ébredtem, minek alapján megérkezett a várt összeg a számlámra! Tényleg hatékony volt a megsürgetése a dolognak. Ez azt jelentette, hogy itthon megteszem, amit muszáj, és indulhatok intézkedni...
Első utam buszozással a bankhoz vezetett, ahol számhúzás, várakozás után kivettem azt az összeget, amellyel biztosan nem fuccsolok be és esek pofára egy temetési intézkedéssorozat esetén. Ezután újabb buszozás - ki az AKSD Temetkezési Vállalathoz, hol szintén automatából való számjegy-kicsalogatás van, innentől várakoztam vagy másfél órát, mire rám került a sor. Kissé megreccsentem, mikor megláttam a váróban vagy 30 embert - mondom, a büdös életben nem kerül rám sor. Ám kiderült, hogy 7.-ként bemehettem, ja, hát igen, a többieknek több példányban volt lehetőségük ez ügyeket intézniük, csak én ücsörögtem ott egyedül...

Nem számoltam meg, mennyi mindenféle téma, apropó és dolog volt, amely közül ki kellett választanom a több szempontból is legmegfelelőbbet, sőt, időt sem nagyon akartam feleslegesen húzni, így is nagyon sokáig tartott. Sokféle papír, megbízások, aláírások, megrendelések... Lényeg, hogy a hamvasztás-temetés-szertartás helyisége, mikéntje, hogyanja és kísérői, mint koszorúk, urna, urnatartó és koporsó, hamvasztási és temetési tartozékok, kellékek, újságbeli gyászjelentés és köszönetnyilvánítás, egyéb gyászjelentés, 4 urnás sírkertrész megváltása 25 évre és szóval minden velejáró le van rendezve.
Az összes megmozdulás minden momentumát, ami mostantól a halottunkkal való bármilyen mozzanatot érint, arról rendelkezni kellett. Csomó mindenről most hallottam életemben először... csak repkedtek a 4-5 számjegyű összegek több A4-nyi űrlapon, mire pár óra múlva kijött egy igen jelentős összeg, amit zárás előtt 10 perccel, a pénztárosnő a helyembe jőve, neki kifizethettem... Ekkorra lassan megint úgy éreztem, szivacs van az agyam helyén.
Közben rám esteledett, és hazafelé eszembe jutott, hogy íme, ismét eltelt egy nap, hogy egész nap nem ettem...
Beugrottam nagynéném lakásába a szokásos szellőztetés, virággondozás, párologtatófeltöltések miatt, valamint a ház földszintjén, ahogy már más esetekben is láttam, kitűztem a gyászjelentést, hiszen sokan ismerték a negyed század alatt, míg itt lakott.
Itthon meg csak jöttek a telefonok, mint ahogy a buszon is már, és minden érdeklődő kíváncsiságát hosszan kielégítve mesélni a napot... leszállt a csendes éj.