Dana képeslapja

Olyan sok szépet kaptam a mai nap, illetve a mai napra, hogy egyszerűen csordultig telt a szívem.

Dana (Kovács Daniela), helybéli ifjú költőtársam - az ő gyönyörűséges blogja a Vörös liliomé -  küldte nekem a következőket, ki már nem egy, olykor nehéz mentális helyzetben is mellettem állt lélekben, akivel több helyen is össze-összefutunk verseinkkel, netán fotóinkkal... úgy érzem, meg kell gesztusát örökítenem a blogomban is.

Drága Magdi,

talán valahol a szíved táján érezted,
hogy a mai napon sokszor,
sokat gondoltam Rád,
szépséges nevednek az ünnepén,
a gép előtt ülve, vagy épp a munkahelyemen robotolva,
hol esőt, hol a napot lesve,
reménykedve szivárványt keresve,
várva, hogy a különleges,
lélekből fakadó szép szavak és gondolatok,
mint éjfélkor a szellemek,
előttem váratlanul megjelennek,
de bármennyire is próbáltam megidézni őket,
amik felbukkantak,
nem találtattak méltónak,
de most már tovább nem várhatok,
és még mielőtt üt a búcsú órája,
amelyik édes szülője az új napnak,
amelyik már nem a Te névnapod,
egyszerű szóval csak annyit kívánok,
hogy az Isten éltessen erőben, egészségben,
de leginkább nagy-nagy szeretetben.

Ölellek igaz és őszinte szeretettel:

Daniela