Agónia

Ismét a hétvégi történet: kelés, rendbetétel után nem bírom tovább, gyengeség, elfeketedés, ájulófél -- le kell feküdni. Most már folyton ez lesz?
Most csak 11-ig haldokoltam vízszintben, utána óvatosan cirkuláltam akárhova, kivéve ha rajtaütésszerűen csapott le a hasmars.
Anyám azt javasolta, hogy menjek be a kórházba. De el sem tudtam képzelni, hogy én itt most 36 fokban nekiindulok, amikor egyébként szerdán amúgy is fel lesz adva a lecke az egyhetes labor-onkológiai kontrollra. Hogy hogy is fogok talpon maradni egy fél napig, az rejtély. Úgyhogy ne kombináljuk azt még plusz menésekkel, mikor alig bír el a lábam. Már a székről, ágyról sem tudok csak úgy felülni, muszáj a kezemet is használni.
Elnézegettem, hogy elvékonyodott a kezem-lábam, a vállam csontos lett, de jócskán lement comb-has-fenék tájakról is. Már régen a 3-mal ezelőtti nadrágméretemet kellett megkeresni. A nyári bő gatyámban úgy nézek ki, mintha plusz egy sátor lenne rajtam. Látszik, hogy több számmal nagyobb, de ez van. Most ezért nem fogok nyári nadrágot kajtatni, szívem szerint farmerben járnék, abból van csííííínos is, de hát ebben a rohadt melegben nem lehet. Meg mi az, hogy JÁRNÉK? Nem járok sehova, legszívesebben elásnám magam. A kórházba meg nem mindegy, hány sátor lóg rajtam?
Megmértem magam, hát elég szörnyű, mínusz 12 kg az eredmény. Mitől is lenne kevesebb?

Szilvi befizette a csekkjeim egy részét meg az anyáméit, aztán kiporszívózott, aminek nagyon örvendtem, mert már botrányos volt a padlószőnyeg.
István elküldte a Négyen egy gatyában 1. és egyúttal a 2.-t is, mert az 1.-nek tegnap nem láttam a végét; így megnéztem, meg akkor már a második részt is. Tetszett, aranyos film.
Délután Dani jelentkezett. Sárospatakra érkezés után egyből strandra mentek, és utána keresték meg a szállást egy vendégházban. Elég jó hely, de volt 1-2 nem működő dolog... pl. klíma, főzőlap, ilyesmi...