Óraállítás

Hajnalban át kellett állítani az órát, azaz eggyel előbbre tolni.
Jó ideje meglepődöm, hogy az emberek a nyári időszámítást respektálják, én meg ki nem állhatom... Amúgy is a téli időszámítás az eredeti, ilyenkor gyakorlatilag elvesznek tőlünk egy órát, de egyáltalán nem csak emiatt nem preferálom egyáltalán. Az őszi átállítást meg sem érzem, de ez a nyári mindig is megviselt, és nem is csak 1-2 napig. Gyerekeknél is borul minden.
Amellett nem értem, hogy miért kell akkora ügyet, balhézást, veszekedést csinálni ebből az óra-ide-oda-toszogatással, mikor cseszegethetjük mi az órát akárhogyan, úgyis ugyanannyit van világos és ugyannnyit van sötét. Úgy ragaszkodnak az emberek a nyári időszámításhoz, mintha azáltal több óra nappali fényt kapnának, holott az egyértelműen ugyanannyi, akárhogy hívjuk az aktuális órát.
Nekem valahogy téli időszámításnál is az éjfél utáni fekvés van, hiába van 5-kor már sötét. A nyári időszámításnál viszont szerintem irreális, hogy 9-kor megy le a nap, enyhe túlzással.
Én valahogy azt gondoltam, hogy biztos mások is -- legalábbis sokkal többen -- esetleg így gondolkodnak. És bizony nem. Végigfutottam több okoskodáson, teszten, kérdőívféleségeken, és bizony nagy többség okvetlen a nyári időszámításért van oda. Hát, akkor biztos majd az is lesz majd, ha pár év múlva erről kell dönteni...
Nekem már annyira végül is nem újdonság, ha itt-ott kicsit néha máshogy gondolkodunk, mint a tömeg. Anyám is alig akarta elhinni, hogy miért szavaznak az emberek a nyári időszámítás állandóságára...

Anyám telefonált, közben igyekeztem főzni is.
Sertéspörköltöt készítettem főtt tésztával. A kertészssalátával ettem, melynek még jórésze megvolt.

Ezután hajat mostam, majd konstatáltam magamban, hogy konkrétan 10 Eliffel vagyok lemaradva, mégis inkább Szomszédokat óhajtottam nézni...😉

Úgyhogy el is kezdtem, úgyhogy természetesen időnként meg-megállítva a sorozatot -- István is hívott közben, Bencét is hozták --, késői lefekvésig 5 részt néztem meg ez utóbbiból.

Városnézés Szentlászlófalván

Nagyszerű városnéző program ígérkezett mára, szintén az Explore Debrecen szervezésében. Tulajdonképpen két szervező volt, a másik a Street of Debrecen. Az elsőnél az idegenvezetés a fő tényező, míg a másodiknál a biológus és hobbifotós által szerzett hasznos, érdekes információk dominálnak. Ez már a harmadik városi séta, melyen itt részt veszek. Igazából szinte habzsolnám ezeket a programokat. Nagyon sokat jelentenek nekem.

"Barangolj velünk Debrecen több mint 800 éves óvárosában egy rendhagyó helytörténeti-fotós túrán! Fedezd fel a macskaköves utcák, jellegzetes cívis porták, legendás kiskocsmák és egykori kézműves műhelyek város- és kultúrtörténeti érdekességeit, jellemző növényeit, vizuális értékeit. A kényelmes cipő mellett hozd magaddal a telefonod vagy a kamerád, mert a helytörténeti ismeretek mellett abban is segítünk, mit és hogyan érdemes fotózni a túra során.

Időpont: 2019. március 30. szombat 15 óra
Találkozó: Péterfia és Eötvös utca sarok (Ibolya sörözővel szembeni sarok)
Túra időtartama: 2,5 óra
Részvételi díj: 1500 Ft
7 éves kor alatt ingyenes."

Kora délutáni indulás miatt nem igazán esett kézre főzni és jóllakni, úgyhogy ettem egy vajas pirítóst, oszt jóvan. 

Kettő után indultam, aktuális, városba menő busz csak a 41-es, bőségesen elértem. Ha ui. lekésem, fogalmam sincs, gyalogolnom kell, hiszen szokás szerint hétvégén hiánycikk a 45-ös.

Kossuth utcáról séta a villanyoshoz, majd 3 megálló helyett 4-et mentem, mert még túl korán érkeztem volna. Mire azt az egyet visszasétáltam, már azért voltak a találkozás színhelyén jópáran.

Hamarosan megjöttek a vezetők is, befizettem a többiekkel együtt a részvételi díjat, és nemsokára elindultunk. Ez a séta azért is volt egy kissé más nekem, mert ebben a városrészben nagyon ritkán fordulok meg. Mikor még Szilviék az Eötvösön laktak, azért járatos voltam errefelé néhány utcában, de hát azontúl még sok-sok utca van itt, és nagyon sok mindent nem is ismertem, vagy csak hallomásból.

Újra csak fantasztikus információhalmazból gazdálkodhattunk, érdekes történeteket hallhattunk sok-sok épületről vagy a helyről, ahol új épületek épültek. Rengeteget fotóztam, az idő hihetetlenül optimális volt. Nem hideg és nem túl meleg, igazi szép tavaszi langyos idő; a napsütés pedig épp remekül jött ahhoz, hogy jó fotókat lehessen készíteni.

Szinte dokumentumszerűen kattogtattam, ahogy végignézem a fotóimat, olyan érzés, mintha újra végigjárnám az egészet. Nekem ez az egész feltöltekezésre is rendkívüli...

Most itt fényképek sorozata következik, igyekszem megállni, hogy ne rakjam fel sorba mindet...

Voltak ismerősök az előző sétákról többen is, de nem csapódtam senkihez. Legtöbb ember ui. nem egyedül jött amúgy sem. Na persze jópáran jöttünk egyedül, de szerintem lehet tudni, hogy valaki akar-e okvetlenül párban nézelődni vagy feltétlen beszélgetni. Nekem nagyon jó volt a társaságban, de önállóan és egyedül meg voltam elégedve azzal, hogy ott állok meg, ahol akarok, ott és azt fotózni, ahol kedvem van.

Kiértünk a Bem térre, a séta végére értünk. Épp 2,5 óra, mint az eddigi séták is.

Elbúcsúztunk, aztán villamosra szálltam, s a Szent Annánál szálltam le azzal a céllal, hogy betérek a Mekibe és veszek egy BigMacet és egy kertészsalátát. Mit mondhatnék, azért jól elfáradtam!😌 Elmásztam a buszmegállóig, reménykedve, hogy nem kell félórát ácsorognom...

Otthon rendbe raktam magam, ettem, ittam egy sört, kávéztam; s a komfortzónám megteremtése után el is kezdtem a képeket letölteni és átnézni-szerkeszteni azokat.

Szerintem bármikor is fogok erre a sétára gondolni, a hangulatát mindig átérzem majd. Szuper volt, bódogság, hogy ott lehettem.

Este A mi kis falunkat néztem, később pedig a Szomszédokból 4 részt.