2019. március 22., péntek

Itthoni mindenféle

Rendezgettem a régebbi maradékokat, hogy valahogy férjünk már el a hűtőben. A Szilvi cuccaihoz csak ritkán merek nyúlni, de akkor könyörtelenül, ha már valami penészes vagy romlott. Annyira gyűjtögetős és "istennek-nemkidobós" típus, hogy még az ötnapos cuccot is képes áttenni egy kisebb dobozba, holott esküszöm, a kutya sem enné már meg. De így legalább nekem kell elmosni.😆😆 Mióta iskolába jár, azóta meg pláne nem érinti meg a probléma...
Összepakoltam a száraz kenyereket is csomagokba. Ez is olyan, hogy nem fér a kenyértartóba? Lecsesszük a régebbi kenyércsomagot a kisasztalra, ott egye meg a fene. Majd Manóka, ha látja, kipakolja oda, ahol megszárad a kenyér. Ez egyébként a tűzhely alsó kihúzhatós fiókja, ahova szétpakolom száradni az amúgy szeletelt kenyeret, és nyilván nem teljesen tolom be utána. Mikor megszárad, akkor meg Manóka majd nyilván kiszortírozza csomagokba a szárazat, hogy majd elvigyük anyámhoz, vagy én, vagy Dani.
Ezek semmi dolgok, mégis azért sok apróság sokra megy, sokszor órákig ilyen baromságok sorozatával töltöm az időt.
Előkészítettem a lenti macskák számára még ehető maradékot, kis dobozba/tálkába rakva vissza a hűtőbe. Majd résen voltam, hogy mikor délután Szilvi megy a gyerekért, előkészítettem, hogy mentében levigye a lentieknek.

Hagymás dinsztelt sertésmájat rittyentettem hirtelen, csupán úgy kétadagnyit, magamnak -- ebéd, vacsora.


Este fél 7 körül érkezett mél, hogy már a GLS-felvételnél van a csomag. Hát ezt tudtuk, itt is állt aztán egész jövő hétig, de szerencsére hétfőn sem késett.😊

Erikával beszélgettünk elég sokat estefelé cseten. Ahhoz képest, hogy bő másfél évig szinte naponta keresett és ha időm engedte, akár 2-3 órán át is társalogtunk úgy, hogy persze én mást is próbáltam közben csinálni -- ebben az évben nagyon maga alatt van. Saját maga szerint is semmi nem érdekli, fásult, fáradt, rengeteget alszik éjjel-nappal, semmihez nincs kedve, depis. Próbálgattam sok mindennel "élesztgetni", de hiába. Mindig ő jelentkezett be nálam naponta, most meg bizony nagyon ritkán tudja magát rászánni. Nem erőltetem, mert bármit javasoltam, igen rezignáltan reagált. Megvannak a saját családi, ilyen-olyan gondjai, ebbe az ember nem szólhat bele. Ki kellene lépnie kicsit a négy fal közül... Valahogy hiányzik belőle az életöröm.
Ma a régihez hasonló ideig és módon beszélgettünk, a vége felé nagyon hálálkodott, hogy milyen jót tett neki a beszélgetés, és hogy igyekszik összeszedni magát. Örültem, hogy egy kicsit jobban érzi magát mentálisan. Bár ez a dolog nem ilyen egyszerű, nem fog ilyen könnyen menni a változás...

Este a két kedvelt sorozat, majd két rész a Szomszédokból éjjel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése