Peches nap

A lenti macskák számára előkészítettem némi maradékos egyveleget.
Tervbe vettem, miket akarok megcsinálni és hova kell mennem.
Mikor elkészültem, lementem, levittem a macskáknak a kis doboznyi kaját. Utána el is indultam a Coop felé... már félúton jártam, mikor szerencsére szemembe ötlött, hogy tiszta fehér folt helyenként a kabátom... nosza, usgyi hazafelé. Ez azért oly ciki.
Az a baj, hogy elég rossz a szemem, plusz ráadásul nincs szemüvegem, s fent a gyér megvilágításban, mikor öltözöm, nem szúrnak szemet olyan dolgok, amik lent esetleg, napfényben igen.
A télikabátomat nemrég mostam ki, azóta még csak száradt a vállfán. Egyébként vízhatlan, vízlepergető fekete anyag. Mindenesetre, amit láttam, azok alapján úgy döntöttem, hogy mivel pláne nem tudom, mi van hátul, így tilos emberek közé menni. Szerencsére nem sok emberrel találkoztam ezen rövid út és időn belül, míg visszarohantam a házba -- mondjuk, rohadtul nem hiányzott.
Otthon a legvilágosabb helyiségben, a konyhában az asztalra pakoltam ki a kabátot, és láttam, hogy apró foltokban fehér helyenként az anyag... ám lejön, vizes ruhával.
Fogalmam sincs, mi lehet ez. Folyékony mosószert használok, mi lehetett, ami mosás után ezt csinálta a kabáttal? Na mindegy, fő, hogy leszedhessem és átnézve az egészet, mindenhonnan eltüntessem ezt az egészet. Ellenőriztem azt is, hogy megszáradás után nem jön-e újra elő, mert ilyen is van.
Ezek után eltelt fél óra, újra elindultam. Reménykedve, hogy nem maradt gyönyörködnivaló a kabátomon.
Be akartam menni csatot venni a 100-as boltba, de pont befelé ment valaki, akivel most nem igazán akartam volna találkozni és órákat társalogni, valahogy az előzmények után nem fűlt beszélgetéshez a fogam. Úgyhogy a csat is kimaradt.
Mentem tovább a Sparba. Buzgón pakoltam befelé sorban mindazokat, amiket kigondoltam, hogy mi minden is kell odahaza. Félútnál sem tartottam, mikor egyszer valamit betennék a kosaramba, hát, erre buzgón evickél kifelé az addigi áruk tetejére egy, olyan jó centis bogár. Nyilván valamivel beraktam a kosaramba előzőleg...😨
Lesz még valami???
Mivel kész csoda, hogy nem kezdtem el, lehajítva a kosaram, sikítva ugrándozni, szerencsére konstatáltam, hogy van működő önuralmam... Leraktam a földre a kosarat, s a valamit, aminek a hegyében mászkált a bogár, alul megfogtam és lélegzet-visszafojtva kisöpörtem az élőlényt a padlóra... Aztán... majd lesz vele valami.
De mostanra tényleg elég volt.
Hazavonszolódtam, otthon megsütöttem négy kisméretű rántott halrudat, magában megettem és túltárgyaltam az eddigi evészetet.
Megérkezett az utalást igazoló mél a tiszaigari kirándulással kapcsolatban. Ez tehát el van döntve.

Este megcsináltam egy zacskós grízgombóclevest, felét megettem.
Megnéztem a Drága örököst és a BK-t. Netezés, csetelés, játék, olvasás.