2018. augusztus 31., péntek

Hónap végén

Netezés, olvasás, levelezés...

Bencét elvitték kora délután.
Megnéztem a szerdai, csütörtöki Elifet.

Anyám telefonált, jól elbeszéltettünk.
Dani jött, hozta a szennyesét; pakoltam neki egy jó adag fasírtot és tört krumplit.

Végre megszáradt a két rongyszőnyeg -- ez azért nem egy nap alatt száradt be! --, úgyhogy kiteregettem azokat a helyükre. Behoztam az erkélyről a megszáradt Iams fekvőkét is és kipakoltam.
Este BK.

Ventilátoros meleg van.
Micsoda mázli, hogy szeptember első két napja hétvégére esik, így még kapnak pár napot az iskolások. Milyen érdekes, már hivatalosan sincs évnyitó, csak az elsősöknek... Annak idején (a gyerekeim iskoláskorában) még igencsak meg volt adva a módja -- nem beszélve fél évszázaddal ezelőtt a mienkről... Zászlóbevonulás, dobpergés, jelentés... Himnusz, beszéd, vers, ének, Szózat...

2018. augusztus 30., csütörtök

Csütörtöki mindenféle

Reggel azzal foglalkoztam, hogy lefotóztam olyan dolgokat, amelyek valami miatt elmaradtak.
Amúgy pár napnyi könnyebbség után -- hogy már csak 30 fok volt😅 -- megint meleg lett, újból színre lépett a ventilátor.

Fasírtot és tört krumplit készítettem.


A Neostomosan ampulla másik feléből csináltam vízzel kutyulékot, majd újra elkezdtem a lakás agyonspriccelését. Továbbra sem tartom büdösnek, és örülök, hogy a macskák ezt a dolgot gyakorlatilag észre sem veszik. Kezelhetőek, nem kezdenek "érdeklődni", netán nyalogatni a szert, mert különben nem tudnám, hogy hogy oldjam meg ezt a lakásbeli bolhairtást.
Kézzel kimostam a Iams fekvőkét, miután fél óráig szedegettem a bolyhokat, avagy macskaszőrt előzetesen.

Szilviék elmentek a Tescóba, több óra hosszára.
Befizette anyám 4, s az én 5 csekkemet... s még csak el sem kezdődött a hónap. Jó, az anyáméi sürgősek voltak, mert e havi csekkek... de nekem már mind jövő havi (elsejés); és vetettem vele szeptemberre bérletet is.
Megnéztem a hétfői és a keddi Elifet, fényképeket dolgoztam fel.
Este megnéztem a BK-t.

2018. augusztus 29., szerda

Anyámnál

Hú, két napja nem kell ventilátor nappalra. Ez nagy szó! Igaz, éjszakára kell, mert ahhoz még mindig túl nagy a meleg.
Anyám telefonált, majd elkezdtem készülődni hozzá.
Betértem a pékboltba, vettem lilahagymás-baconos lángost és egy kakaós-túrós sütit, majd gyaloglás következett anyámhoz.
Ki- és elpakoltunk, segítettem rántott csirkét és krumplit sütni.


Jött közben a postás meg a szomszéd Imre bá'.
Ettem, cicáztam, fotóztam, kertet megnéztem, majd anyámnak a sorozata következett. Szemet is cseppentettünk.

 





Szortíroztuk a nyugdíjat, mi mire kell -- a csekkeket kiszámoltuk, ideadott 3-3 ezret Szilvi születés- és Bence névnapjára, ideadta a kiváltott szemcseppekre valót, a következő szemműtétre valót, meg még segítség okán is...
Telefonáltam Daninak, hogy szándékában áll-e jönni így munka után; de nem annyira akart. Úgyhogy anyám akkor rakott neki is kaját, hogy majd én hazafelé beadom; meg nekünk is.
Este hazagyalogoltam, ilyenkor mindig szembesülök, mennyivel korábban sötétedik már.
Daninak telefonáltam, mikor már közel jártam hozzá; ezután lejött a ház elé, ahol vártam egy kicsit. Beszélgettünk, odaadtam a kajáját, majd elbúcsúztunk.
Hazaérve kiderült, hogy Szilvi kiporszívózott nálam, és kimosta a két rongyszőnyeget is. Ez most nagyon jó időben történt.😌
Ezek után nem volt más hátra, mint BK, netezés és Szulejmán.

2018. augusztus 28., kedd

Egyszerű kedd

Neteztem, játszottam, leveleztem, olvastam.
Ma csak egy rántottát csináltam magamnak ebéd gyanánt.
Blogpótlással foglalkoztam.
Este beszéltem Istvánnal telefonon -- jelezte, hogy a duguláselhárítás megtörtént, hál' istennek.
Mondta, hogy a szerelő az ő lakásából érte el jobban a lényeget... akármennyire is nem az ő évek óta felhalmozódott pelenkái dugították el a csatornát. A pénzt nyilván ki kellett fizetnie, de mivel önkormányzati lakás, így megtudta, hogy lehetséges, hogy ezt a díjat önkormányzat visszafizeti.

Késő délután luffantyút láttam körülöttünk, a SZUSZét. Mindig örülök neki.


Este Bencét hozták.
Bundáskenyeret sütöttem, majd megnéztem a BK-t és a tegnapi Elifet.
Később a tévében a Arachnofóbia c., egyik kilencvenes évekbeli kedvenc filmünket.

2018. augusztus 27., hétfő

Köszöntés

Isten éltesse, és nagyon boldog
születésnapot kívánok Istvánnak! 💕



* * *

Meleg volt ma, de elviselhetőbb, mivel hogy éjjelre lejjebb ment, mint az utóbbi hónapokban.
Istvánt köszöntöttem reggel itt is, ott is, ahol fellelhető volt vagy később lett.
Blogpótlásokon dolgoztam, de egyébként folyamatosan azt csinálom, ha szakaszosan is...
Elolvastam két hosszabb mesekönyvet.
Este telefonáltunk Istvánnal. Szegénynek születésnapja alkalmából otthon nem sok jóban volt része. A szomszéd lakással, ahol öten laknak egy akkora egyszobásban, mint az Istváné, közös a lefolyójuk... így ha dugulás van, az közös ügy, sajnos. S mivel nem István dobálja bele a vécébe a pelenkákat, egyértelmű, hogy nem igazán ő a hibás... és nála jön fel a trutyi, ha a szomszéd pumpálja a saját dugulását... Ráadásul neki kell intézni a szerelőt, lerendeznie, hogy otthon lehessen a duguláselhárítás alatt, meg elszenvednie a kibírhatatlan szagot. Nem beszélve, hogy egyelőre legalábbis anyagilag is neki kell mindezt állnia...

2018. augusztus 26., vasárnap

Csak a szokásos

Végre jött egy kis enyhülés, bár csak 1-2 napra mondják a mi térségünkben -- máshol általában már ilyenkor napok óta kellemesebb az idő --, borús volt egész nap és esett is. De azért nem tartok tőle, hogy ez huzamosabb lesz. Az biztos, hogy a lakásban ugyanúgy meg lehet dögleni, és mire kezdene pár fokot hűlni, tutira visszatér a meleg.
Egyetlen előnye, hogy egy nap alatt beszárad minden ruha. Sőt, a fele már pár órán belül is beszedhető... Így most is beszedtem a tegnap délelőtt mosottakat, megvarrtam, ami rászorult, s bezsákoltam.
Este Dani jött érte.
Kézzel mostam, neteztem, olvastam, játszottam -- rendkívüli dolog nem történt.

2018. augusztus 25., szombat

Hasznos szombat

Reggel azzal kezdtem, hogy bepakoltam a mosógépet, kimosattam egy jó adagot.
Ezután felmostam a konyhai, előszobai linóleumot, a vécé és a fürdőszoba járólapját.
Aztán rászántam magam az erkélyre is, előbb összesepregettem, majd két felvonásban az ottani százéves linóleumot is felmostam. Mióta ott volt a darázsfészek - sőt még egy töredék most is ott van, és hát látok néha erre kószálni darazsat a környékére --, nem igazán merek kimenni. Persze amúgy sem használjuk az erkélyt, egyrészt nagyon kicsi, másrészt 11-től már hőgutás naplementéig, harmadrészt 15 éve Haramia miatt szinte képtelenség kitenni a lábunkat. Amikor még voltak erkélyvirágaim, hatalmas stressz volt a napi kétszeri locsolásuk. Haramia olyan volt, mint egy tűzlabda, kint termett, és még levegőt sem vett az ember, már felugrott a virágládák tetejére... Szörnyű volt. A féltő bolond gazda tényleg inkább megszüntette az egészet, és a lehető legminimálisabbra volt kénytelen redukálni az erkélyre való kilépést. Ó, igen; tervbe volt véve az erkély berácsozása fehér tyúkketreccel, de hát nem jutott megvalósításig. Azt valakinek meg kellett volna venni és hazahoznia, valamint felszerelnie. Képtelenség volt minderre embert találni. Mindig halogatódott, aztán meg már le is mondtunk róla.😕

A takarítás után felüdülésként konyházással folytattam: gombás-tejszínes csirkemellet készítettem basmati rizzsel.
Dani jött egy alommal délután, s adtam neki egy dobozzal fenti kajából, plusz anyámnak is küldtem kettővel. Utána anyám ódákat zengett róla -- nyilván mindig jobban esik, amit más főz; én is így vagyok vele.😊
Elolvastam 6 mesekönyvet, megnéztem a tegnapi Elifet.

2018. augusztus 24., péntek

Mesekönyves

István letöltött nekem mesekönyveket, a molyos gigantikus mesekihívás kapcsán. De amúgy is szeretem a meséket, és hát ugye, jelen korunkban gyakorlatilag dömping van csodaszép mesekönyvekből... Az én gyerekkoromban nagyon sok mesekönyv vaskos volt, és alig voltak benne rajzok... mégis olvastam. Most nem győzöm néha pótolni az akkori vizuális hiányt, és meseolvasás mellett legeltetni a szemem az időnként tényleg fantasztikus illusztrációkon.
Úgyhogy ma elolvastam 8 mesekönyvet -- de hol van még ez a vállalt 50-hez...!

A postás kétszer csengetett (ez komoly, mindig kétszer csenget!), Szilvinek hozta az iskolakezdés előtt neki járó utalványt.
Bencét elvitték délután.
Megnéztem a tegnapi Elifet, Istvánnal telegráfoztunk.
Dani este hozta a szennyesét, s mivel majd holnap készül anyámhoz, odaadtam a számára vett dolgokat; a göngyöleget, száraz kenyeres gyűjteményt és 10 tálkás macskakaját (ami a lényeg).
Este BK, és ha jól emlékszem, más esemény a naplementén kívül nem emelte a nap fényét.😇😇

2018. augusztus 23., csütörtök

Egy éve az utolsó...

Ma egy éve, hogy az utolsó kemót kaptam.
Ez már olyan volt, hogy mentálisan is agyoncsapva éltem meg. Mentem, mert kellett, de már annyira, de annyira szarul és gyenge voltam, hogy már a kemó otthoni tablettás részét sem voltam képes abszolválni; a Medrol bevételének még a gondolatától is az öklendezés jött rám. Jelzem, még ma is. Megvan a maradék Medrol, s valahányszor odatéved a szemem a dobozára, felfordul a gyomrom, és ha pl. éppen eszem, annak kész, vége...
Sajnos, jó sok gyógyszert szedtem már életemben, de ilyet, mint a Medrol... édes istenem, maga a pokol. A tavalyi kezelések során, a félnapos onkológiai várakozások során olyan emberektől is hallottam ezt, akiket egyébként nem viselt meg és tett tönkre a kemó ennyire, vagy pl. nem hánytak, nem fogytak. A Medroltól mindenki rettegett.
Fogalmam sincs, miért nem dobom ki vagy adom le ezeket a gyógyszereket. Ha netán újra kellenének, úgyis újra kiírnák... De erről az eshetőségről tudni sem akarok. Csak hát a gondolatairól nem tehet az ember.

Igazándiból ma van Bence névnapja, bár mi már felköszöntöttük.
Nem sokban különbözik számára ez a nap sem a többiből -- döglés (már bocsánat) és okostelefon.
Nyilván függő a gyerek, közelharcot kell vele vívni, hogy néha mást is csináljon. Pl. ott van némi matek házi és listát kaptak olvasható könyvekről, azért nem ártott volna minimum egyet elolvasni a szünetben... hát nem. Egyértelműen van véleményem, de már késő belefolynom és soha nem is lehetett beleavatkoznom, néhány próbálkozásom is kudarcba fulladt (nem az anyját, hanem a másik szülőhöz tartozó kapcsolatokat illetőleg). Csupán 10 évvel kellene korábbra visszamennünk és kizárni minden deformáló tényezőt; akkor talán lenne némi esély valamiféle normális nevelésre...

Kívántam valami kis löttyöt levesként, de nem volt itthon különösebb levesalapanyag. Úgyhogy leveskocka és bele reszelt tészta sikerült; valamint egy tálca csirkealsócombból megfőztem az aktuális pörköltünket tarhonyával. Mivel én kettőnél többször nem tudok egy kajából többet enni, Szilviék meg hordják naponta a kajájukat, ezért logikus, hogy a csirkecomb kétharmadát Haramia tüntette el 2-3 nap alatt. Farkasétvágya van, és mégis kb. 1 kg, ha lehet...😟


Netezés, levelezés, játék, olvasás töltötte ki a napot; illetve megnéztem a tegnapi Elifet és este a BK-t. Nyilván éjjel-nappal hőség van és részemről ventilátorral élhető túl...

2018. augusztus 22., szerda

Szülinap, névnap egyszerűen

Ma a Tescót jártam meg egy óra alatt, oda is, vissza is busszal.
Főznivaló húsféléket vettem, meg egyéb "apróságokat".
Odaadtam Szilvinek a szülinapjára és Bence névnapjára szánt pénzeket; ő úgyis sokkal jobban tudja, mi kell nekik.




Megmostam a hajam, megcsináltam a tegnapi virágkocsis fotókból egy albumot a netre.
Szilvi szendvicskészítésbe fogott, ami nálunk elég mindent átfogó, tehát semmit nem nélkülöző szendvicsek készítése.😊
Danit is vártuk, végén minden összejött.
(Kicsit aggódtunk Haramia miatt, de nagy szerencsénk volt, csak a vége felé akart szegénykém az asztalon kajázni és utána hasmenni.)
Bencus kapott egy kosárnyi ajándékot, melyben könyvek, kifestő- és különböző feladat-, gyakorlatos füzetek voltak, de ezenkívül játékfélék is, traszformertől kezdve plüssig, és ruhaneműk. Ezek csak négyőnk nevében vett ajándékok (anyám, Szilvi, én, Dani); nyilván mint mindig, a másik, apjos részen még voltak/lesznek bőven meglepik.

 


Dani munka után jött, elég fáradtan. Nyilván jólesett neki a közeg, a szendvics stb., mert nem sokáig volt annyira rezignált.
Most Szilvi nem rendelt tortát, az iskolakezdés, beszerzések kicsit háttérbe szorították ezt a dolgot; én is javasoltam neki a sütis megoldást, amit már nem csak a mi szülinapi ünnepeinken látok. Elvégre a gyertya és a tűzijáték azokon is elhelyezhető, az ünneplés megoldott, és valószínűleg a sütemény is ízlik majdnem úgy, mint a torta.






 



Pakoltam Daninak is és anyámnak is bőven szendvicset, anyámnak egy csokis fánk és linzer is ment. Utólag nem győzött hálálkodni, hogy ő milyen jókat evett ebből... Dani szerencsére még ekkor este elvitte hozzá.
A BK-t Istvántól kértem el megnézésre, mivel nyilván lemaradtam a korai kezdés miatt.
A Szulejmán is napi program volt még máról.