Szájzárasdi

Ma eléggé földhöz ragadt napom volt.
Kenegettem az ínyemet hol aloe vera sprayvel, hol aloe vera fogkrémmel. Ezek a legjobbak rá. Éjjelre általában a fogkrémet használom, meglehetősen hatékony. Tudok aludni, tehát nem borzalmas annyira, hogy ne hagyjon éjjel nyugton. Elég hosszadalmas ez a dolog, tudom jól. Már gyerekkoromban is voltak ilyen problémáim, volt, hogy fel kellett vágni az ínyem... de volt, hogy én magam pukkasztottam ki... és sajnos, számtalan olyan is volt egész életem során, hogy nem kímélt annyira, hogy csak fájjon, de ne látsszon; nem. Sokszor bizony fel is dagadt a képem. És sokszor bizony ki is kellett húzatni azt a fogam.
De most nem a fogról van szó ezen a fertályon, itt nincs szóba jöhető kihúzandó fog. Egy hónapja, amikor a bizonyos jobb oldali letört fogamról volt szó, akkor bizony akár szóba is jöhetett volna... de előbb-utóbb elmúlt és odébbállt a gyulladás.
Mostanra viszont kicsit szájzáram is lett. Ez is előfordul. Tehát még a gyógyszereim bevétele is érdekes, nemcsak az evőeszközök használata. A szájzárba nem szabad belenyugodni, mert "úgy maradhat" az ember. Folyamatosan gyakorlom a szájnyitogatást, két ujjal segítve...

Ma nem is volt kedvem főzni, de már nem is tudom, mit vettem magamhoz...
Anyámmal telefonáltunk ma is.
Kiolvastam egy aranyos mesekönyvet: Tina Markus Pipacs Petijét.
Fotóztam egy kis eget, nagyon tetszettek a színek... és a rengeteg varjú az égen.

Este sonkát, sajtot ettem vajaskenyérrel, órák hosszáig.
Este a szokásosakat néztem, a sorozatból pedig 3 részt. Lassan a végkifejlethez közeledünk.

Vegyes nap

Az ínygyulladásom eléggé stagnál baloldalt, fent, hátul. Meglehetősen puffadt az ínyem, és eléggé fáj az egész bal arcom. Nehezen rágok. Tegnap a rántott csirkecombokkal is meggyűlt a bajom, de ha éhes az ember, nehezen és lassan is, fájva, de valahogy eszik.
Anyám telefonált, beszélgettünk.
Tegnap is tartottunk egy kis mobilos gyakorlást, meg kitöröltem neki a rengeteg felgyűlt sms-t, megkérdeztem az egyenlegét stb.

Lementem a postára, befizettem magamnak 2, anyámnak 3 csekkjét. Kérték a személyimet, még jó, hogy vittem...
Ezután a Sparba mentem vásárolni.
Otthon átöltöztem, elpakolgattam, majd hagymás dinsztelt sertésmájat csináltam magamnak.

Kiolvastam Cynthia Parker: Titok c. könyvét.
Feltöltöttem fotókat, előkészítettem-feldolgoztam őket.
Este ruszlit ettem, megnéztem a szokásos néznivalóimat, a sorozatból két részt.

Anyámnál

Kelés után egyből úgy készültem, hogy anyámhoz megyek. Tehát itthoni reggeli ez-az, készülődésekkel.
Honesty taccsolt, feltakarítottam.
Anyámhoz folyamatosan pakoltam az elviendőt. Nem fért a nagy táskába az összes szárazkenyér-csomag, még így is kalkulálni kellett némi üveggel, dobozzal. Nem beszélve a kaláccsal és a fürt banánnal, ezeket tegnap szereztem be.
Anyám telefonált, megbeszéltük, hogy megyek.
Fél 12-kor indultam. Előbb a gyógyszertárba mentem, hogy a Letrozolt kiváltsam. Mert oké, van az előzőből még pár szem, de szeretek túlesni ezen, nem hagyható ki egy nap sem. (Ez az endokrinkezelésem. Gyakorlatilag hormontabletta... hozzátartozik az utókezeléshez.)
Hamar sikerült lerendezni. A 15 ezres háromhavi gyógyszert megkaptam 300-ért... csodálkoztam, mert eddig 500 Ft-ra emlékeztem, az is elég csoda volt. Szerencsére ennyi támogatás van a betegeknek...)
Gyalog sétáltam anyámhoz.
Még el kell mondanom: már indulásnál rántotthús-illatot éreztem a lépcsőházban.
Míg kimásztam a lakótelepről -- ez félút anyámig -- még kétszer ütötte meg az orrom rántott hús illata.
És vajon mi várt anyámnál? Már kint az utcán érezve? Naná, hogy rántott csirkecomb.😊 Hihetetlenek ezek a véletlenek...
A végét én sütöttem meg, mert közben jött a postás, jól elvoltak anyámmal beszélgetésileg.
Ezután befaltam pár rántott csirkecombalsót, nagyon jólesett.

Jött Imre bácsi is, akinek anyám felvette a nyugdíját, ővele is beszélgetés folyt, plusz hozott csirkehúsmaradékot a macskáknak.
Közben István telefonált, beszámolt az állapotáról. Javulgat, már le tud menni, de azért még mindig nagyon fáj a dereka.
Marci egész idő alatt a szobában a fotel támláján feküdt mélyalvásban. Tényleg meg sem mozdult, de azért jól megsimiztem többször is.

Kimentem a kertbe, hóvirágot fotózni.😊 Sajnos, nem az a fajta szép, hosszú szálú, mint amit fotókon látni. Ezek kicsiny, alacsony hóvirágok. Idefelé egyébként láttam kertekben szép, fejlett szirmú, hosszabb szárú hóvirágokat is, de nem igazán tudtam volna lefotózni, ahhoz nem voltak elég közel a kerítésekhez.

Ezután anyámmal szortíroztuk a pénzt. Számlákra, meg hogy kinek mennyivel tartozik... Kaptam támogatást is.
3/4 6 körül indultam haza, vittem egy almabefőttet, 4 rántott alsócombot, egy liter hp-t úgy, hogy itthagytam öcsém részére a rávalót.

Este néztem a Drága örököst, a BK-t, az Alvilágot. Ez utóbbit még nem döntöttem el, hogy nézni fogom-e. A szereplők miatt kattantam rá, ma volt a 2. része. De igen durva, úgyhogy nem biztos, hogy maradok ennél.

Ínygyulladás

Ínygyulladás nélkül már létezni sem lehet.
A bal felső fogsoromnál kezdődött. Elég nehezen eszem, lévén, hogy alul félig hiányos a fogsorom, ami van is, tömött. Tehát ha minden rendben van, akkor sem könnyű a rágás. De: jobb felső részen van az ominózus gócos fogam, aminek már kb. harmada van meg, és konkrétan a kemó után romlott el az egész, ja, és még a csontizotóp-vizsgálat is kijelezte.
Szóval lényegében kínszenvedés ínygyulladás esetén az evés.

Voltam a gyógyszertárban, ahol nem tudták kiadni a Letrozolt. Megrendelik, és holnap menjek érte.
Utána a Sparban vásároltam be kártyával.
Ott vett készkaját ebédeltem, vadasmarhát spagettivel.
Jött a Cooptól levél, értesítettek a kuponokról. Majd valamikor ki "kék" váltani, mert most nem küldték ki, hanem menjek a pénztárhoz és majd ott ideadnak mindent elvileg, ami engem illet.

Este Spar-sonkát, főtt tojást, sajtot és zöldpaprikát ettem.
Megnéztem a szokásosakat, plusz a szlovák sorozatomból 3 részt.

Nyugis vasárnap

Sok vizet nem zavartam ma, de azért tettem-vettem egész nap.
Hajat mostam, zöldséglevest készítettem.
Anyám telefonált, jól elbeszélgettünk.
Többek között Danival cseteltem, aki jelezte, hogy anyámhoz készül, lenne-e küldenivalóm, mert akkor előtte beugrik.
Oké, mondtam, hogy száraz kenyér mindig van, plusz van 1-1 doboz kaja nekik.
Úgyhogy jött is, és ezeket elvitte.
Bencust hozták este, amúgy olvastam, neteztem.
A múlt árnyékában-ból két részt megnéztem.

Vegyes

Délelőtt háztartásilag ténykedtem, neteztem.
István telefonált, beszámolt az állapotáról.
Bencét elvitték kora délután.
Csirkemellet pároltam, gombamártást készítettem hozzá és főtt tésztát. Finom lett, 1-1 dobozzal félretettem anyámnak és Daninak is.

A hűtőből likvidáltam egy csomó felesleges dolgot, rendezgettem a maradékokat, csomót mosogattam ennek következtében.

Délután a tévé előtt deglettem pár órát, megnéztem az egész heti, azaz 5 rész Elifet.
István átküldte A múlt árnyékában c. sorozat utolsó 20 részét.

Ez is, az is...

Délelőtt itthoni ténykedés, netezés.
Regisztrálok nagyerdei egyesületi programokra, úgymint az április 6.-ra tervezett "madárfutásra" (nyilván csak gyaloglói szinten), valamint az április 14-i tiszaigari kirándulásra.

Hagymás sült sertésmájat készítettem, ettem.

Délután megint telefonáltak a Tescóból (sosem lesz vége), hogy elkészült a kártya és be tudnék-e menni érte. Mondtam, hogy többször is úgy értelmeztem, hogy postán lesz kiküldve. No mindegy, ők azért jelzik, hogy bemehetek érte. Kérdeztem, meddig; azt mondta a hölgy, hogy jövő hét közepéig. Csupán gondolom, hogy ha nem megyek be, egyértelmű, hogy kiküldik. Nekem mostanában elég volt a hivatalos Tesco-látogatásból.

Ezután István telefonált, miszerint ez már a 2. hét, amikor a szerelők jövés-menése miatt nem dolgozik, és otthon feszeng a rumliban és a hidegben. Borzasztó kínos lehet az egész, hiszen a fürdés és vécézés is gond, nem is akármilyen! De ez még mind semmi, kíméletlenül ledöntötte a lábáról a lumbágó. Mára már iszonyat nehezen mozog, felkelni is órákig tartott, öltözni, hajolni meg végképp nem... Úgyhogy kénytelen volt segítséget kérni a barátjától, aki szerencsére bevásárolt és beszerezte neki a lumbágóhoz alapvetően szükséges Voltaren Dolo tablettát és kenőcsöt... segített az almozásban, ilyenek. Nem is tudom, ha valaki egyébként is derékfájós, hogy nincsenek ezek állandóan otthon. Ráadásul neki is, mint utólag megtudtam, már 1 hete fájt a dereka, úgy járt dolgozni, és ezalatt sem jutott eszébe, hogy tegyen ellene... illetve előzze meg a nagyobb bajt.
Most aztán ha jövő héten tudna menni már a szerelőktől dolgozni, most meg a lumbágó tartja vissza. Katasztrófa!😟
Arról már ne is beszéljünk, hogy derékfájásnál pláne nem ártana némi meleg sem a lakásban...😱

Este a szokásosakat néztem, plusz 5 részt a szlovák sorozatból. A 140.-kel zártam a napot...

Aláírni

Ma tehát megint elgyalogoltam a Tescóba, hogy akkor essünk túl ezen a hiányzó aláíráson. Amit úgy egyébként egy ízem sem kívánt, nemhogy ezt az aláírást, de az előzőeket sem.
Vettem azért ezt-azt, majd odamentem az ominózus részhez, ahol a hölgy, amikor meglátott, már szólnom sem kellett, miért vagyok itt. Aláírtam azt az egy papírt, majd még beszélgettünk erről a dologról kicsinyég. Mondta azt is, hogy még a BP bank fel fog hívni, és felszólít, hogy aktiváljam a kártyát. Erre mondjam azt, hogy nem szeretném aktiválni. És akkor remény szerint nem fognak többet zaklatni...
Ezután elmásztam a buszmegállóig, és némi várakozás után jött a busz, mellyel hazamentem.

Otthon debreceni párost főztem és ettem.
Most már nem agyaltam ezen a kártyadolgon, le van tojva, azért nem lehet, hogy most már minden napom el legyen rontva, amíg csak nem évül el a kártya. Valahogy majd csak túlélem...
Este néztem a szokásos dolgokat, a sorozatból a pendrájvról.

Amúgy... hát bizony, ha sikerült volna, ma lettem volna mintegy 40 éves házas...

Valahogy lesz...

Tegnap elfelejtettem beírni, hogy szüleimnek tegnap lett volna immáron a 64. házassági évfordulójuk! Ehhez képest jóapám már 36 éve eltávozott... Azért minden évfordulón eszembe jut...
Ma pedig egyik unokatestvéremék lennének 39 éves házasok, ott is néhány éve a végzetes betegség szólt közbe.😞
Viszont Móni unokahúgom, akivel anyám cicáit hordtuk ivartalanításra, ma 34 éves -- Isten éltesse! 💙

Délelőtt telefonáltak a Tescóból, miszerint nem tudnék-e befáradni a kártyámmal kapcsolatban, mert hiányzik egy aláírás...
No, én megragadtam az alkalmat, és mindent szóba hoztam, ami csak eszembe jutott. Mivel sokat foglalkoztam a témával, nem kellett gondolkodnom, elég érthetően fel tudtam sorolni minden érvet, mely szerint hülyeséget csináltam, és nekem egyáltalán nem volt eszem ágában sem hitelt felvenni! Még az is sikerült részemről, hogy ügyfélszolgálatos létére ő kevesebbet jutott szóhoz, mint én. Már akár azt is hihettem, hogy szinte meggyőztem -- de aztán leszögezte, hogy már nem lehet érvényteleníteni, mert "benne van a rendszerben"...
Továbbá próbált lenyugtatni, hogy ez az egész nem olyan vészes, abszolút az én ügyem, hogy igénybe veszem, azaz használom-e vagy sem a kártyát, s amennyiben nem aktiválom, 6 hónap múlva elévül. Aggodalmam tehát felesleges éves díj meg egyebek miatt. Ezt még egyszer akartam tőle hallani, mert tegnap nem hangzott el -- bár igaz, a neten olvastam ilyet is, de itt kell hallanom.
Na jó... bár azt nemigen hittem el, hogy már nem lehetne meg nem történtté tenni az ügyet, ha nem csak én akarnám; de mit tehetnék akkor mást, mint majd bemegyek aláírni...😕
Ma viszont nem volt kedvem, de mehetek holnap is.

Rántott karajt készítettem, mellé sült és tört krumplit. Nagyon jólesett... Olyan szuper, hogy a Sparban lehet így kapni pár szelet kicsomagolt, tök jól kinéző húsféléket... olykor még akciósan is.

Megszáradt a ruhák 90%-a, beszedtem, behajtogattam, megvarrtam, amire ráfért.

Este megnéztem a szokásosakat, aztán szerencsére valamivel jobban aludtam, mint előző éjjel...

Rossz nap

Késő délelőtt elgyalogoltam a Tescóba. Elsősorban az elosztókat akartam megnézni, közelebb ilyesmit nemigen tudtam volna venni.
Mi tagadás, kissé alacsonyabb árakra számítottam. Egyetlen márka volt, amelynek 6-os változata akciósan került 1000 Ft-ba. Nem akartam kapcsolósat venni, mert azokkal is időnként nagyobb a gond, mint sem -- ha elromlik a kapcsoló, az ember dobhatja el. Amúgy meg hát vannak nekem itt kapcsolósak, s megmondom őszintén: soha nem szoktam őket kapcsolgatni. Régebben úgy tűnt, a kapcsolósak drágábbak, de most közel sem állt fenn ez az eset... azaz abszolút nem volt releváns ár tekintetében a kapcsoló léte vagy nemléte.
Na mindegy, mivel már amúgy is szivattyú ez a hónap pénz tekintetében, nem ugrálhattam; a legolcsóbbat, az akciós hatost választottam, kapcsolóval...
Közben történt egy dolog, amit legszívesebben kihagytam volna. Az elosztóknál való elmélyülésem közepette egyszer csak mellettem termett egy hölgy. Nagyon kedvesen érdeklődött, miszerint van-e nekem Clubcard kártyám, hát már mér ne lenne, ugye, sok éve már ennek. És hogy hallottam-e már a bevásárlókártyáról -- nem --, mert hogy annak micsoda előnyei vannak, mindjárt nyitásnál jön a clubcardomra millió pont, és ilyen meg olyan kedvezmények... hú, már a fejem is zsongott; de hogy fáradjak oda a pultjukhoz, és pár pillanat múlva meg is leszünk, hogy legyen egy ilyenem.
A pultnál elkérte a clubcardomat, de később egyéb irataimra is szükség volt. Kiderült az is, hogy mégsem pár pillanat ez az egész, mert hopp, egy rahedli papír várt aláírásomra. Már kezdtem nagyon ijedezni, és forszírozni, hogy uramisten, miket kell nekem aláírnom, de a hölgy végig nagyon kedvesen mosolygott és lényegében minden papírnál egy mondatban ábrázolta a lényeget -- nekem ez akkor sem annyira jött be, legszívesebben visszakoztam volna, de nem tudom máshogy mondani, valahogy rám az ilyen helyzetek sokkolóan hatnak és nem igazán vagyok magamnál.
Való igaz, hogy a mosolygós előadás közben egy csomó szapora infó között elhangzott az is, hogy ha történetesen vásárolni akarok egy háztartási gépet, akkor ezzel a kártyával megtehetem, és kamat nélkül, részletekben fizethetem vissza. Én még ekkor sem vágtam, hogy akkor most tulajdonképpen rám sóztak egy hitelkártyát. Amit soha az életben nem akartam! Ugyan miért nem érdekel senkit, mielőtt hitelkártyát beszél belém, hogy nem vagyok hitelképes? Oké, ha megveszek valamit, ami elromlott és pótolni kell, de olyan hülye nem vagyok, hogy megvegyem, ha nem tudom miből visszafizetni!
Mindenesetre ez a dolog kis időre padlóra tett. Már ott a tescós időm hátralévő részében is zavartan éreztem magam, de igazából csak itthon fogtam fel, hogy rám sóztak egy tescós hitelkártyát, bevásárlókártya címen! Senki ne hitetlenkedjen, hogy "de hát miért nem mondtam nemet". Utólag már én is baromira tudnám!
Azért, mert ilyen szerencsétlen balek vagyok. Nyilván nem direkt keresem a problémát. Nem vagyok ügyes, túl udvarias vagyok, túl befolyásolható ezekben a dolgokban.

Egész délután és este a netet böngésztem ez ügyben, és hát bizony igen vegyes dolgokról szereztem tudomást. Történtek nagy bukták, eladósodások, főleg régebben... Azóta már revizionáltak a dolgokon, de akkor is. Azt gondoltam, vagy megpróbálom még a kártyakiküldés előtt valahogy "visszacsinálni" a dolgokat, vagy ha ezt nem lehet, akkor ha kiküldik, rögvest bemegyek a BP bankba és mindenképp megszabadulok a kártyától! Ugyanis az oké, hogy rajtam múlik, hogy hitelt veszek-e fel vagy sem, de a tökömnek nem hiányzik a többezer Ft kártyadíj, kezelési költség és egyebek! Hát hülye vagyok én? Az bizony... Egy balek, akire minden sz@rt rá lehet sózni. Egyébként mindig is az voltam, sajnos. Nem véletlen, hogy gyűlölöm az ismeretlen számos vagy pláne Nincs szám, Rejtett szám kiírású telefonhívásokat, és utóbbiakat egyáltalán fel sem veszem, mert nem vagyok az a karakán típus, aki rövidre zárja és udvariatlanul levágja a telefont. Nem. Ilyennek is kell lenni valakinek, úgy látszik...
Ha valamit nem akartam volna amúgy egész életem során, az egy hitelkártya volt.
Elhiszem, hogy biztos jövedelemnél, ami mondjuk, nem minimálbér!, külföldön, vagy akár itthon is megfelelő szituáltságú embereknél a hitelkártya egy tök normális dolog lehet. Bele lehet jönni a használatába és biztosan sok embernél jó szolgálatot is tesz és igen pozitív dolog.
Csakhogy én tudom a saját takaróm hosszát! Jómagam már olyan régen nem esek ebbe a súlycsoportba, vagy akár csak normál jövedelmű emberek kategóriájába, hogy már rég leszoktam az álmodozásról. Illetve csak számomra elérhető dolgokról vagyok képes álmodozni, mert immáron a korom, anyagi helyzetem és az egészségi állapotom a világon mindent behatárol. Ezen korlátok és határok között próbálom tudatosan megtalálni mindazt, amit még csinálhatok, akarhatok, elérhetek, megtehetek, és ami örömet okozhat.

El lett rontva az egész napom, meg még a következők is...

Otthon kicseréltem a két másik elosztó között lévő, ominózus "szakadt" elosztót, hogy legalább valami pozitív is legyen a napban.
Vettem egy adag kaját is még a tescós kínaiban, rántott halat sült krumplival, melyből a halat megettem, a sült krumplit meghagytam Szilviéknek, én nem vagyok sült krumplis...
Úgy látszik, hallal halat eszem, mert este meg ruszlit ettem.

Megnéztem a szokásos néznivalóimat, aztán tovább kajtattam a neten további infókért ezzel a szerencsétlenséggel kapcsolatban...
Alig tudtam aludni éjszaka.

Köznapi dolgok

Beszedtem a megszáradt ruhákat, elpakoltam.
Közben kimostam, illetve kimosattam Dani két gépnyi szennyesét, s kiteregettem.
Tegnap beszéltük Danival, hogy egy elosztót mindenképpen ki kell cseréljek, mert már 20 éve sem nézett igazán jól ki... kocka alakú négyes, azzal a régiféle, vékony kétszálú vezetékkel. Ez még hagyján, de ez a satnya vezeték az elosztó tövénél meg van dikicselve szigetelőszalaggal... Na, az ilyesmit tutira nem én csináltam. Most, hogy átlátható lett a vezetékek és elosztók terepe, nagyon szembetűnő ez a dolog, úgyhogy meg is fogadtam, hogy első adandó alkalommal veszek egy elosztót és kicserélem. Nem kísértjük tovább a sorsot.

Anyám-féle sült csirkecombot ettem dinsztelt krumplival és céklával.
Este pedig egy kisadag sárgaborsólevest.

Elemet cseréltem egy szokás szerint örökké járó ébresztőórában, mert már jó ideje többet ment visszafelé, mint előre. Ezzel el is fogyott az a több évvel ezelőtt Istvántól kapott, kb. 24 db-os ceruzaelemes készlet. Ahhoz képest, hogy még anyámnak is adtam belőle, jó sokáig elvoltam vele.

Este a szokásos műsoraimat néztem, valamint egy részt a szlovák sorozatból.

Hasznos vasárnap

Ma van a macskák világnapja. 😸

Áthúztam az ágyneműt, majd kimostam, kiteregettem egyéb világos cuccal együtt. Hajat mostam, s a magától való száradásba bőven belefért, hogy felmostam a fürdő és a vécé járólapját.
Anyám telefonált, s mivel nem értem oda a telefonhoz, visszahívtam.
Mákoslaskát csináltam, de a tegnapi nyúlpörköltet ettem nokedlivel, a mákoslaskát estefelé ettem.

Dani jött, hozott almot, odaadtam 800 pénzt. Valahogy nem szokott vidám lenni alomhozás esetén, de nagyon megértem, mert 10 kila alom piszok nehéz azért biciklin is, plusz felhozva biciklistül az egész kócerájt... ráadásul ilyenkor vásárol be magának is, meg anyámnak is 10-20 tálkás macskakaját...😓

Mivel úgy beszéltük meg, hogy hétvégén kioperálja nekem itt a tyúkbélhalmazból az összes upc-st, hát nekiláttunk... speciel a szekrényből is kipakoltam az útban lévő ruhahalmazt, ott, ahol eredetileg bejött a kábel a szekrény mögött, körfűrész által vágott lyukkal a szekrény hátulján... Elég volt összeszedni mindent, de lényeg, hogy tényleg igen sok likvidálandó kábel lett, mint amennyi maradt.

Mondtam Daninak, hogy vonalas telefon még mindig nincs, már meg is beszéltük, hogy hétfőn szól odabent, hogy aktiválják esetleg (vagy mit kell csinálni). De azért újraindította a digis kütyüt -- nekem ez, mondjuk, eszembe sem jutott... úgy azonnalra nem sok változás történt.
Utána elment anyámhoz, nem sok mindent tudott elvinni, de azért az alom helyére befért két szárazkenyér-csomag. Ennyivel is kevesebb van itthon.
Míg odavolt, gondoltam, kipróbálom a vonalast: felhívtam mobilról. És csoda történt: kicsengett! Úgyhogy sztornó az egész hétfői intézkedés -- van telefon is.😊
Közben visszapakolásztam a szekrénybe, egyúttal átnéztem már azt a ruhatömböt és kiszelektáltam. Lett egy szemeteszsáknyi kidobandó használt ruha. Ezek tényleg olyanok, amelyek már sehova sem jók.
Visszajött még Dani, mert anyám küldött némi sült csirkecombot krumplival, meg sárgaborsólevest; de egyúttal hozta a szennyest is.
Újságoltam, hogy műxik a telefon; ő is örvendezett.😊 Örömében kétszer is fordult a szemétledobóhoz, szeméttel, használt alommal, kábelrengeteggel és használt rongyos zsákkal.

Éccaka a szlovák sorozatból néztem meg két részt.
Mindent egybevéve igen hasznos és eredményes nap volt ez is.

Nyúlpörkölt és pihi :)

Pihenős napot tartottam, egyáltalán nem siettem felkelni. A hajnali macskaetetés és egyebek után visszaalvadtam, és 3/4 10-kor másztam ki az ágyból.
Tettem-vettem, lerendeztem a szokásos dolgokat, majd kissé tespedtem a net előtt.
1 után Bencust elvitték.
István telefonált, megbeszéltük a dolgainkat.
Mivel tegnap akciósan kaptam tálcás nyúlhúst a Sparban, ma ebből csináltam vörösboros nyúlpörköltet nokedlivel. Isssteni finom lett.

Délután fetrengtem a tévé előtt, mivel megnéztem az István által hűségesen küldözgetett egész heti Elifet.
Éjjel még A múlt árnyékában sorozatból is megnéztem a 118. részt.

Szolgáltatócsere

Ahogy Szilviék elmentek reggel, rögvest pattantam, és innentől kezdve úgy rohangáltam egész nap, mint a mérgezett egér. Egyidőben, gyakorlatilag ötletszerűen csináltam a szokásos reggeli dolgaimat az épp eszembe jutó előkészületi tennivalókkal váltakozva.
Negyed 9-kor Dani telefonált, hogy megkapták a munkalapokat, oké minden, nem keveredtem el. Mivel 10-12-ig van az intervallumom, majd telefonál, mielőtt indulnak hozzám.

Elpakoltam a fotelnyi plüsst, elhúztam a fölös számítógépszéket, hogy helyébe mehessen az éjjeliszekrény, s ezáltal valamelyest elhúzható az ágy. Ahol a kábelek fognak húzódni, azokon a helyeken kihúzgáltam mindent az ágy mellől, íróasztal alól -- s ez nem kevés. Mivel -- szégyen, gyalázat -- ez nem annyira sűrűn fordul elő, az itt elfekvő könyvhalmazokról, a kb. 44 éves Erika táskaírógépemről, 3  -- sajnos fedél nélküli -- doboznyi 15 éves CD-ről likvidálnom kellett a vastag porréteget, mely macskás lévén nem is olyan sima és egyszerű ügy, hiszen a macskaszőr igen konkréttá teszi a porrétegek állagát...
Lényeg, hogy a szűk hely miatt a takarítás főként laposkúszásban zajlott, ez meglehetősen kimerítette energiáimat. Sok mindent összeszedtem a kellőképpen rejtett helyekről, tulajdonképpen ugyanúgy, mint az ágyam mögül, mikor Dani az előszerelés alkalmával elhúzta...
Valószínűleg, ha úgy hagyok mindent, akkor is be tudták volna kötni a Digit, de nem vehettem a szívemre, hogy véletlenül láthatóvá válik az a rengeteg dzsuva. Bár Dani tudna mesélni, mi mindent látnak ők munkás napjaik során, és szerinte akkor nem szégyellném magam... Megszokták már, hogy semmin nem akadnak ki, mindent természetesnek vesznek, és hogy minden körülmények között az a lényeg, hogy szélsebesen haladjanak a munkájukkal.
Mindent elraktam az útból, aminek hátrébb helyet tudtam találni és akadályozhatott volna bármit. A fedett macskabudit kivittem az előszobába, persze éberen vigyáztam, nehogy ne legyen időm esetlegesen a friss produktumot elrendezni. A DVD-állványokat is elhúztam a helyükről.
Mindenesetre annyit melóztam órákon keresztül, hogy megint csak eszembe jutott: na, 1 éve, de pláne 1,5 éve ennek tizedét nem bírtam volna...
10 előtt készen is lettem, úgyhogy ekkor bekapcsoltam a gépet és elkezdtem kipihenni magam...
Fél 11-kor telefonált Dani újra, hogy félórán belül itt lesznek.
11-kor valóban kaputelefon, és Dani bejelentkezett a cég nevében; ezt végül is kár lett volna kihagyni...😁
Jöttek teljes felszereléssel, létrával, szerszámos ládával. A bejárati ajtónál kezdett Dani létrástul, majd kívül a villanyóraszekrénytől a társa végezte a szerelést. Egyébként a társa, Tamás osztálytársa volt az általánosban, és lényegében neki köszönheti Dani ezt az állást. Ő hívta ki a nyáron tévéügyben a Digit, s akkor egymásra ismertek Tamással, aki már ott dolgozott. Megtudta, hogy Dani épp munkát keres, és ajánlotta neki a helyet, hogy felvétel van. Egy idő után nekem is ismerőssé vált a negyedszázaddal ezelőtt látott kisfiú arca a mostani fiatalemberarcban...
Nagy szerencse, hogy Dani előkészítette ezt a dolgot, mert minimum dupla idő ráment volna a bekötésre. Ráadásul így már minden tiszta és világos volt ügymenet szempontjából, úgyhogy nem kellett pl. kitalálni a dolgokat.
Kaptam a komódom végére két kütyüt, innen megy át a falon fúrt lyukon, a falvédő alatt a kábel Szilvihez. Dani ott is beállította az új tévét. Tamás átdugta a vonalas telefont az új helyre, majd Dani átvezette a kábelt az ágy mögött, ő a gépet, Tamás a tévét kötötte vele össze. Lényegében kész... A tévé máris elkezdte felvenni az állomásokat... 100-nál több csatorna lévén kis időbe telt, míg az összes megjött. A net viszont 10 perc múlva előállt, mintha mi sem történt volna! Semmi központi "beiktatás" nem kellett, valamit leokéztam, és már itt is volt.
Közben még az első időharmadban előkészítettem és kínáltam nekik mandarinlevet és kávét, el is fogyasztották örömmel.😊
Még Tamást megkértem, mivel épp ő volt szabad, hogy szedje már ki nekem az előző szolgáltatós kütyüket, mert én már itt a sok tyúkbélben nem ismerem ki magam. Hála a jó istennek, ezt megcsinálta, mert én nem biztos, hogy tudtam-mertem volna.
A vonalas telefon még nem állt készen, de emlékszem, annak amúgy is több a kivárási ideje.
Aláírtam a munkalapot, én is kaptam egy példányt, és összesen 1 óra alatt készen is voltunk.
Elmentek, s péntek lévén én még szándékoztam bemenni az UPC-hez is, felmondani a szolgáltatást és bevinni a kütyüket. Nem egy nekem való, és számomra egyáltalán nem hálás feladat ez, engem mindig megvisel az ilyesmi. Ráadásul most egy ideje végre semmi bajom nem volt a szolgáltatóval... de hát ez van. Valamikor ezt meg kellett tenni.
Mivel nagyon kivoltam még, nem rohantam egyből, hanem inkább komótosan elpakolgattam, kidobáltam a felesleges dolgokat, visszapakoltam eredeti állapotába a bútorokat, tárgyakat. Ezután megtisztítottam a kütyüket és tartozékaikat, előszedtem a tegnap befizetett upc-s csekket és hozzátűztem a számlához. Ezen egyrészt rajta van minden adat, másrészt igazolom, hogy mindent befizettem a mai nappal bezárólag.
Megjött Szilvi, jól végigbeszéltünk vagy másfél órát, örvendezett a tévéjének.

Negyed 4-kor indultam hazulról a buszhoz. 45-ös, Kossuthról át a Liszt Ferencen a Csapóra, majd Fórum. No, ott egy 20 percig kóvályogtam, mert nem emlékeztem, melyik szinten is székel az UPC. Kétszer voltam tavaly, és mindkétszer más-más szinten voltak, de már kiment a fejemből. Így aztán három szintet körbejártam, mire végre megtaláltam. Tudom, hogy elvileg valamelyik bejáratnál ki van téve egy nagy tábla, melyen térképszerűen megvan a szintek elosztása, de én most ezzel a táblával az istennek sem találkoztam. Már épp azon voltam, hogy megkérdezek valakit, aki itt dolgozónak látszik...
Végül is meglett. Számot húztam, és várakoztam vagy 20 percet, mire hívták a számom. Egy fiatalemberhez kerültem, ahol gyászosan mondtam, hogy lemondani jöttem a szolgáltatást. Természetesen megkérdezte, hogy megkérdezheti-e az okát... Hát én megmondtam, hogy sajnos, nekem ez nagyon drága. Ő persze most tudott volna egy olcsóbb csomagot kínálni mintegy 4500-ért... sajnos, hogy ezt ilyenkor már hiába kínálják! Az ember általában amikor felmond egy szolgáltatást, azért teszi, mert már úton van vagy már meg is van az utód. Senki sem szeret napokig-hetekig tévé vagy pláne net nélkül lenni, tehát gondoskodik erről a dologról előre.
Azt gondolta, hogy még csak szerződésem van meg másik céggel, és felajánlotta, hogy mivel x napig el lehet állni szerződésektől, ezért el tudná nekem intézni... de mondtam, hogy késő, már mai nappal az nekem be is van kötve.
Amúgy teljesen korrekt volt, nem kellett magam rosszul éreznem, pedig amúgy elég szarul éreztem magam. Kérdésére, hogy hoztam-e a kütyüket, már szedtem is elő a médiaboxot, a szinte új wifis routert, távirányítót. Nekem ez 3 darab cucc, de a hozzájuk tartozó ilyen-olyan csatlakozók, kábelek, kártyák még 5 tételt jelentettek. Kaptam róluk jegyzőkönyvet is, összesen 8 eszközről. Valami eszközzel megállapította, hogy minden működőképes, amit visszaszolgáltattam.
Egyébiránt még kitértünk rá, hogy jövő hónapban mínuszos számlát fogok kapni, amivel ha ide bejövök, visszakapom az összeget. Ugyanis csak fél hónapig vettem igénybe a szolgáltatást, de az egész hónapot kifizettem. Milyen jó, hogy én ezt már elfelejtettem, hogy hogyan fizetünk: előre vagy utólag! Én azt hittem, utólag fogok még fél hónapot fizetni, ám kiderült, hogy ehelyett kapni fogok vissza fél havit.
No, mikor ezzel végeztünk, úgy éreztem, hogy most már tényleg elfáradtam és elég volt.
Még csellengtem egy kicsit, majd buszhoz vánszorogtam a Kossuth utcára, ahol nemsokára jött egy 25Y-os. Mivel ez a Derék utca felől ér "haza", bementem a Sparba vásárolgatni kicsit, hagytam a napot kissé leülepedni a fejemben.

Este megnéztem a szokott dolgaimat, a sorozatból két részt pendrájvról, és alig fél 2-kor már egyáltalán nem kellett ringatni...

MÜK, gyros és Valentájn

Szilvinek ma kezdődik a családsegítő asszisztens tanfolyam. Korábban kel, 5 után, hogy korábban tudjanak indulni az iskolába Bencével, és akkor odaér a helyszínre, azaz a Pósa utca 1. alá. Ez régen a Nagysándor J. iskola volt, jó ideje megszűnt, és most orvosi rendelőktől kezdve mindenféle cég és csoport stb. működik benne. Gyalog a Bence iskolájától kicsit több az út, mintha anyámhoz mennénk.
Busszal szintén nincs értelme menni, mert két busz lenne, félórás közlekedéseikkel, egyikkel egy, a másikkal két megálló... sosem érne oda, nemhogy 8-ra.

Én pedig a munkaügyi kp.-s jelenésemre készülődtem, amely most személyes, nem elektronikus.
10 után indultam a 45-öshöz. Mostanra már nem lent kell sorakozni a recepciónál, hanem eleve fel kell mászni az 1. emeletre, ahol egy nyitott szoba előtt kell sorakozni végtelen sorban, csupán a sorszámért. Két ügyintéző van erre a célra, de így is jelentős idő rámegy a sorakozásra. Mondjuk, lent is ugyanez volt, szóval ez nem újdonság.
Megkaptam a sorszámot a szokott szobaszámhoz, mely kettővel jobbra van. Pár szék állt az előtérben, még éppen megcélozhattam egy megürültet. Jól tettem, mert ennyit nem bírtam volna állni, mint amennyit várakozni kellett! Már ülve is elzsibbadtam, minden bajom volt.
Itt jó 1 óra 20 percet várakoztam arra, míg végre a kijelzőn megláthattam az én számomat.
Új ügyintézőhöz soroltak. A kezdetektől most történt meg először, mert bár voltam más ügyintézőknél közben a megjelenési alkalmakkor, de csak ideiglenesen kerültem helyettesítők elé, azért mindig ő maradt az állandó. Rákérdeztem, hogy az én eddigi ügyintézőm akkor nem lesz már...? Nem. Azt nem tudtam meg, miért, de el tudom képzelni, hogy esetleg nyugdíjba ment. A nevét a kiskönyvemen lehúzta az új ügyintéző, s aláírta a sajátját.
Amúgy szimpatikusnak tűnt. Egyeztettük az adatokat, konkretizáltuk, hogy nem történt változás, majd megkaptam a következő időpontot, s ő is jelezte, hogy az akkor már megint lehet elektronikus.

No, ezt is kipipálhattam egy időre. Lementem a Kossuthról a Liszt F. utcán át a Csapóra, közben sajnálkoztam, hogy hozhattam volna néhány könyvet a szabadtéri könyvespolcra, mert alig árválkodott pár darab könyv benne. Nem igazán tartják be az emberek, hogy ne csak vigyenek, de hozzanak is... tisztelet persze a kivételnek. Én speciel még sosem hoztam el, de vinni többször vittem, és nem egyet. Meg hát persze mint mindenhol, itt is megjelennek időnként rossz szándékkal is, akár rongálók, akár "nyerészkedők"... pedig hát ebből nem igazán gazdagszik meg senki.
A Meteor gyrosba mentem, s vettem elvitelre egy normál extra gyrost kifliben, enyhén csípős mártással. Azért extra, mert minden összetevő szerepel benne. Akkor jártam ide sokat, mikor Bence megszületett és Szilviékhez jártam igen sűrűn, 2,5 évig. Minden alkalommal vittem nekik két ilyen gyrost -- többek között. Na persze, mikor az elején hetekig naponta jártam fürdetni, akkor otthonról vittem főtt kajákat (még gyógytornás időszak volt a válltörésemmel); a gyrosvétel csak a munkába való visszaállás után, a munkaidő utáni látogatásokra maradt.
Ezután a közeli Hunyadi utcán képzeltem el buszra várni, és csodálatos módon pár percen belül már jött is egy 22-es.
Bementem a Sparba, bevásároltam némi szükségletet, majd hazamentem.
Átvedlettem, elpakoltam, miközben már nagyon ácsingóztam a gyrosra... még meleg volt, de azért még melegítettem rá egy fél percet... Na szóval, mennyei gasztronómiai élmény volt! Gyakorlatilag időnként behunyt szemmel toltam be a fejembe, és hálát adtam, hogy most kivételesen sehol nem volt ínygyulladásom, és fájdalmak nélkül tudtam rágni... Most 2/3-át ettem meg, este pedig az 1/3-dal laktam jól. Ha belegondolok, 1040 Ft-ért két kajára, azért nem rossz eredmény ez.
Imádom a gyrost! (De "őt" sem tudtam volna enni pl. a kemós évem alatt... egyszer megpróbáltam, hogy hátha valami mégis lemenne... és hihetetlen, de akkor semmi a világon nem ízlett kicsit sem, úgy ez sem.)

Na, és akkor ám következett a mai nap meglepetése!
A gépet bekapcsolva már érkezett Istvántól zenés képeslap, és a neten is köszöntött.😊
Valamint érkezett egy meglepi, amelyhez idő kellett, míg rendesen felfogtam a tényt...

Hát az üzenetét és a kuponkódot nyilván kissé itt manipuláltam, na nem mintha tartanék tőle, hogy valaki a kóddal visszaél, ugyanis időközben már sikerült kiválasztanom a leendő alkotást és megejtettem a helyfoglalást is.
Lényeg, hogy én is pár hónapja figyelem az Alkotásutcát, mely a Gambrinus közben rejtőzik. Emellett évek óta figyelemmel kísértem már a fővárosi, szolnoki élményfestéseket. Bevallom, szerepelt is a bakancslistámon élményfestés. Egyszerűen kíváncsi vagyok rá. Főleg azért, mert a kisebb-nagyobb csoportok végső alkotásbemutató fotóikon azt látom, hogy mindenkinek sikerült. S ebben azok is benne vannak, akiknek rajztudományuk saját bevallásuk szerint is, a pálcikaemberkénél ki is merül.
Mivel nálam azért nem ez az alaphelyzet, ezért igyekezni fogok olyan képet kiválasztani -- elvileg akár 100 kép közül is választhatunk --, amely nekem is kihívás. Mert láttam azért a készletben nem egyet, melyet én kapásból, élményfestési program nélkül is megfestenék. Nyilván olyat szeretnék, melyet nem biztos. Ugyanakkor tapasztalatot szereznék, hogyan is működik ez az egész, amikor úgymond, akár alapvető rajzkészség nélkül is tűrhető végeredményt nyerhet akárki.
Mindenesetre nekem ez egy óriási meglepetés volt, én nem is gondoltam, hogy István ezt megjegyezte, amikor erről beszéltünk.💜

Képeslapot és netes köszöntést én is küldtem neki, és még fogok is neki ez alkalomra -- mondjuk -- rajzolni valamit.😊

Este a szokott tv-programok, netezés, játék, csetelés zajlott.

Semmi érdekes

Nagyjából 5 órát alhattam, ezt is kétszer megszakítva.
Reggel Szilviéktől akkora csatazaj volt konkrétan úgy fél óráig, tartósan, folyamatos dőlés-borulással, hogy a végén, miután tízszeri rohangálás, ajtóból való visszajövések után végre nagy puffanással bezárult a bejárati ajtó, esélyem sem volt visszaaludni...
Mindig felébredek vagy háromszor, míg készülődnek, végül mikor mennek elfelé, de az általában 2 perc, és többnyire előbb-utóbb még vissza tudok aludni. Ám egy ilyen után képtelenség. Nem tudom, mi volt ez az égiháború.
Amúgy "semmi különös" nap volt.
Macskáztam, hagymás dinsztelt sertésmájat dobtam össze, neteztem, cseteltem.
Este megettem a tegnapról maradt kis darab sült halat, megnéztem a szokásos kedveltjeimet, 3 részt a sorozatomból alvás előtt, úgyhogy ennyi.

Megrendelés, kiállítás

Felkelés után egyből készülődéssel töltöttem az egyébkénti reggeli teendőimet.
Összepakoltam a szelektáltba viendőket is.
Késő délelőtt indultam, előbb a szelektált gyűjtőnél szabadultam meg a cuccoktól, aztán a buszhoz vettem az irányt.
45-össel felmentem a Kossuth utcára, és pár méter után már be is léptem a Digi szolgáltatóhoz, ahol már egyből sorra is kerültem a sorszámnyerés után.
A lényeg, hogy megrendeltem a szolgáltatást, új bekötést két tévére, plusz net, wifi, telefon.
Megkötöttük a szerződést! Telefonszám-hordozást nem igénylek, bár kezdettől fogva egy számom van, de a rossz tapasztalatok után inkább lemondok róla és hozzászokom az újhoz; hiszen lényegében alig használom a vonalas telefont. Sőt, titkosítást is kértem. Így elvileg csak véletlenül találhatnak rám zaklató, tukmáló telefonokkal... legalábbis remélem.
Első három hónapban 3000 Ft lesz a fizetnivalóm, és utána is csak 6000. Ez azért lényegesen jobban hangzik, mint a mostani, mely már évek óta sokkal több. Egy év hűséggel, de én amúgy sem akarok és nem is szoktam ugrándozni, tehát ez nem zavar egyáltalán.
Megemlítettem Dani nevét is, hogy őt szeretném egyik szerelőként -- át is rakták az ő csoportjába a cuccomat.
Érdekes módon közvetlenül utánam folyamatosan érkeztek az ügyfelek, és meglepődtem, hogy mindegyik nálam is idősebb nő volt, és elég sokat szerencsétlenkedtek már a számválasztásnál is, meg hát a hangos lamentálás, a dolgok eredeti kommentálása... Nénik találkozója. Koromat tekintve sajnos, akár jómagamat is beleértve...😁
Mivel Dani azt mondta, teljesen változó és igényfüggő, mennyi időre vállalják a munkát, tudtam, hogy pár naptól kb. 2 hétig is terjedhet; de őszintén meglepődtem, mikor akár már "holnapután" is lehetővé tették a választást. Tehát 14-ére! Mivel nekem aznap munkásügyi központi raportom lesz, így tovább toltuk, 15-ére, péntekre. Nagyszerű. Igen hasznos hét lesz ez is úgy globalice...

A jól végzett munka örömével nem igazán akarózott egyből hazamenni. Így aztán, mivel szerepelt a terveim között egy kiállítás, az Ifjúsági Ház felé vettem az irányt, a Simonffyra, ahol a kavicsképeset is láttuk Erikával.
Minden rendben ment, nem volt zárt program a teremben (mert itt arra is kell mindig figyelni, sok egyéb program is lefedheti az aktuális kiállítások látogathatását, de úgy emlékeztem a netről, hogy most "szabad a gazda". Ráadásul egyedül voltam, úgyhogy kényelmesen volt időm mindent akár többször is végignézni. Ha egyedül vagyok, úgy szoktam végigmenni a kiállításokon, hogy előbb végigmegyek, úgymond, kutyafuttában és végigfotózom a képeket-tárgyakat. Erre azért van szükség, mert ha percekig ácsorgok egy-egy kép előtt, a gépet nem célszerű képenként ki- és bekapcsolni, viszont ha végig be van kapcsolva, az akksi nem bírja ki. Tehát előbb végigfotózom, amit szeretnék, utána pedig elrakom a gépet és kezdem elölről. Akkor kedvem szerint belemélyedhetek bármibe.
Rendkívül jó egyébként, ha lefotózom a kiállításokat, mert otthon, amikor előkészítem egyenként a fotókat, majd albumba rendezem őket, többször is élményt adhatnak. Egyébként az ember agya nem káptalan és elfelejtheti a legremekebb képeket is -- így viszont nem. Számtalanszor előfordul, hogy otthon a velük való foglalkozás alatt újra jön a "jééé!"-érzés.
És milyen jó az, amikor több éves kiállítási (digitális) fényképalbumokat nézek végig, és újra átélem az egésznek a hangulatát! Egyébként, bizony, ez baromira nem csak kiállításokkal van így, hanem minden, de minden eseménnyel az életünk során. És persze ugyanígy van a papírképekkel is, de hát akkoriban nem nagyon volt rá lehetőség, hogy több tekercs filmmel menjünk egy kiállításra... Egy hatnapos utazásra én magam úgy mentem, hogy naponta 1 tekercs (ha lehet, nyilván 36 kockás) film volt csupán szánva, mert a gatyánk ráment így is, mire az ember előhívatta. Még úgy is hallgathattam... és körülöttem soha senki nem volt, aki ennyit fotózott volna, ergo finoman szólva is megmosolyogtak... bár nyilván miért lennék kuriózum, valószínűleg léteztek mások is ezzel a szenvedéllyel. Mindenesetre a régi papír alapú, többségében nagy alakú albumaimat (250 darabszám körül) nézegetve ugyanúgy előjönnek a régi emlékek, az akkori hangulat.
Na.
Lényeg, hogy Menyhért Dóra Arcok és érzelmek című kiállítását néztem meg. Szerintem nagyon jól tettem.💙

Buszhoz menet bementem a Hal köz kajáldájába, ahol vettem 3 kis sülthekk-darabot, valamint egy Dubarry csirkemellet rizzsel. (Ez az egész 1445 Ft volt, még mindig megéri itt kaját venni.)
Viszonylag hamar jött egy 45-ös, számomra a legközelebbi járat.
Otthon elpakolásztam, majd bekajáltam a csirkemellből, céklával. Este pedig a két kis darab sült halat ettem meg magában.

Feltöltöttem és megcsináltam a fotókat, majd a kész albumot is felraktam; van, aki így is szereti megnézni a kiállításképeimet.

Istvánnal telefonoztunk, Danival cseteltem. Mondtam, hogy pénteken lesz a nagy nap, nehogy megbetegedjen nekem akkorára...
Megnéztem az esti szokásos nézendőimet, éjjel a sorozatomból két részt.
Ez is igen eredményes napom volt.