Fél 6-ra ébresztőztem magamat, majd a mindenkor megszokott tempómban, zsinórban egymás után végezve mindent, készülődtem. Sosem lezárt ügy, el tudok-e indulni, de próba cseresznye; eddig még mindig összejött.
Sőt, még időm is volt -- lett volna -- bekapcsolni a gépet, hogy megnézzek valamit; erre hopp!, nem indult. A zöld képernyőn megállt a négyféle variációs lehetőséggel. Naná, hogy akármelyiket végigkattintgathattam, akkor sem ment sehova... Többször is újraindítottam -- kár volt. Ennyire képes jelenleg a gépem...
Már előző este összekészítettem nagyjából a táskámat, valamint a madárkajával is feltöltöttem az erre használt műanyag dobozt.
Az adventin, mely szintén a Pagonynál indult, egy busszal későbbihez indultam, már ami a 30-ast illeti, és konkrétan az indulásra robogtam be. Ezt elkerülendő, most egy busszal hamarabb mentem, ez félórát jelent... úgyhogy gondoltam, hogy most meg korán fogok érkezni... így is lett.
A 30-ashoz jó időben indultam, már többször is mentem pont ezzel: 7:55-re kell hozzá kimennem, háromnegyedkor kötelező elindulni. Ha csúszik, még előbb... Ha nem tudok időben elindulni, meg sem próbálom; én ugyanis jó ideje már lemondtam arról, hogy "szaladni a buszhoz". Az már nekem elég régen nem megy.
A Nagyállomáson leszállva immáron szokott dolog a villamoshoz átmenni, s kivárni egy 1-es indulását. Fél 9-re már le is szálltam az Aquaticumnál. (Ez a megálló nekem mindig Csónakázó-tó marad, bár már rég nincs itt olyan.) Nagyon lassan bandukoltam a Pagony bejárata felé, de már messziről láttam, hogy max. 1 ember áll ott... Úgyhogy elkezdtem visszafelé, oldalra, meg összevissza mászkálni, hogy teljen az idő. De már majdnem 3/4 volt, és még mindig azt láttam messziről, hogy elvétve vannak... Nem kapkodják el az emberek a gyülekezést.
Úgy '50 körül mentem oda, voltunk vagy tízen. De a következő pár percben legalábbis megduplázódtunk, szerencsére.
Bár látszatra ismétlődnek ezek a programok, mégis minden alkalommal van egy csomó új dolog, elhangzik számos új információ. Most pl. a denevérodúk lettek bemutatva rögtön az út elején, s hallhattunk a denevérekről hasznos tudnivalókat.
Utána elsétáltunk egymás után az ezen a részen található két etetőhöz, és feltöltöttük azokat. Legtöbben az Ibolya által osztogatott eleséges dobozokat használták erre a célra, én viszont eddig még mindig hoztam magammal ugyanolyan tele dobozt. Illetve nem ugyanolyan, mert az enyémben vegyes madármüzli volt. Persze nem csak én viszek sajátot, szerintem vannak még, akik szintén otthonról hoznak. Ezt a tele dobozt próbálom négyfelé kiadagolni, az általunk látogatott négy etetőnél. Az egyik etetőnél egy mélyedésben álltunk, ahol megmaradt a hó. Erről is kaptunk magyarázatot.
Az első kettő után átmentünk a Pálma felé, ahol a túloldalon ismét bevettük magunkat az erdőbe, és az ezen az oldalon lévő két etetőt töltöttük fel.
Az egyik a táblával, faasztallal és padokkal ellátott rész, ahol a legtöbb infót szoktuk kapni, és szerintem itt a legszebb az erdő olyan szempontból, hogy télen is vannak színek. Most nemcsak a madarakról kaptunk ismereteket, hanem a rovarokról, egyéb itt élő állatokról is; de megtudtuk, miért előnyös a sok borostyán nemcsak a fákon, de aljnövényzetként is.
A társaság felét gyerekek tették ki, mindegyik nagyon élvezte mind az etetést, mind a rohangálást a friss, erdei levegőn.
Emlékszem, ez az idézet már gyerekkoromban is megihletett... annyira gyönyörű, olyan békét áraszt...
Egyébként Ibolya vezényletével többen is próbáltak meggyőzni, hogy menjek a jövő szombati farsangi összejövetelre, a Viktóriába. Ettől egyébként szinte biztosan "tartottam", és be is következett.
Nem mintha nem szeretnék egy remek jó vacsorát megenni és beszélgetni ezekkel a társakkal, tényleg. De ezenfelül nekem, sajnos, minden ellene szól. Egyrészt a belépőjegy, ami 5900, és az igaz, hogy aperitif, süti, 3 fogás, pezsgő, desszert... tényleg isteni kajákról szól, aminek 2/3-át szerintem nekem össze kellene csomagoltatni, ami vagy ciki vagy sem, de akkor is. De anyagi korlátaim akkor is vannak, ha simán megéri az esemény ezt a pénzt. És erről az anyagi korlátról persze nem dicsekedtem... Viszont egyéb érveim is szóba jöhetnek simán. Nekem ide tömegközlekedni kell, oda és pláne vissza. Nincs bálra illő cipőm (sem csizmám, semmilyen topánka, nekem csak bakancsom van és sportcipőm... ez van), még ha valami illedelmes ruházatot össze is tudnék szedni (nem kell flanc, azt mondták, de azért alkalomhoz illő öltözet kívánatos... na). A buli éjfélig tart, s nekem legalább 10-kor le kellene lépni, kigyalogolni tök setétben egyedül a villamoshoz, ott várni... aztán meg a városban leszállni, és valamelyik buszmegállónál szintén várni ki tudja, meddig (rettegek sötétben még menni is, nemhogy várni!!), egy nekem való buszra -- amit még elérek esetleg.
Na mindegy, szóval akárhogy is gondolom végig, elég sok minden ellentmond a programnak számomra. Abban maradtunk, hogy még van 3 nap a jelentkezési határidőig, és ha meggondolom, szóljak, megoldjuk a jegyátvételt...
Az utolsó etető előtt megálltunk a rovarok számára ideális földön fekvő szuvas, odvas fáknál, ahogy szoktunk is; majd a tónál -- mindenhol hallhattunk természetismeretet.
A Békás-tó mindig látványos! Be volt fagyva az egyik része, a másik pedig nem. Most a kacsákat nem volt szerencsém látni.
Ezután a Békás-tó büfénél kaptunk forró teát -- isteni volt, nagyon jólesett. Itt egyébként el lehetett menni vécére is, ezt most kihasználtam.
Ildikó, Erzsike és Ella
Többekkel barátkoztam, beszélgettem.
Egyik nordicos hölgy, Ildikó a beszélgetés során említette, hogy neki dolga lenne 11-től. Rákérdeztem, hogy tán nem-e a klinikán lévő japán tusfestő kiállításának megnyitója? Én ugyanis előzőleg gondoltam rá, hogy ha úgy végzünk, nagyon érdemes lenne ide átmenni, nincs messze...
Szerencsére tudta, miről van szó, ő is gondolt rá, bár most konkrétan elsősorban nem erre a programra gondolt, hanem rövid magánjellegűre... lényeg, hogy oda lyukadtunk ki, hogy ha megyek vele az autójához és onnan elmegyünk a lakásához, ott rögvest elintéz egy találkozót, aztán visszajövünk a klinikára, akkor megnézhetjük együtt a kiállítást!
No de hátravolt még a 4. etető, ahol nagy madárforgalom volt, és mindenki kiüríthette a dobozkáit.
Még tartott a farsangi agitálásom is, aztán elbúcsúztunk.
Utólag az Ibolya és Zoli fotóiból még lementettem olyanokat, melyeken rendesen vagy nyomokban fellelhető vagyok.
Ildikóval elgyalogoltunk a Simonyi ABC-ig, ahol parkolt, majd elmentünk a Borbíróra (innen nincs messze), és én lent maradtam az autóban. Ezalatt csodáltam, milyen jó hely is ez: jobbról a 2-es villamos, előttem a 24-est láttam elmenni... és az erdőhöz is közel van.
Ildikó negyedórán belül jött is, úgyhogy elég hamar visszakerültünk a klinikához. Parkolás után beérve a klinika területére, megtudhattam, hogy ténylegesen az az Elméleti tömb, melyet én véltem kinyomozni előzőleg. Tulajdonképpen elöl az a magas épület, s ahogy felmászunk a széles, hosszú lépcsősoron, beérve az épületbe már egyenest a galériába érkeztünk.
Mosolyognivaló volt, ahogy beérkeztünk, épp a megnyitó utolsó perce zajlott... s már eshettünk is a fényképezésnek.
Berényi László japán tusfestő mester kiállítása volt.
Nagyon tetszett, gyönyörűek voltak ezek a képek! Mindegyiket lefotóztam, írtam a vendégkönyvbe is (a keddi két kiállításon is írtam...), majd rádöbbentünk, hogy hát igen, ez megnyitó, itt lehet enni-inni. Négyféle pogácsa volt, finomabbnál finomabbak. Azonkívül többféle tea és bor.
Megkóstoltam mindent... Ildikó gondoskodott róla, hogy bort is igyak, ha már ő nem ihat...😊
Kiállítás után együtt mentünk ki a klinikáról, elbúcsúztunk, s én megvártam egy buszt, a 22-est. A Tescónál leszálltam, keveset vásároltam, majd vettem egy kínai kaját is elvitelre. Nem sokat pusztítottam belőle igazából, mert a pogácsák helyet foglaltak, de Szilvi megette legalább.
A buszt megnéztem, még 20 perc lett volna... úgyhogy inkább elindultam gyalog haza. Hát, nem mondom, hogy nem voltam fáradt, azért jó kiadós volt a gyaloglásom ma.
Előre kardomba dőltem amiatt, hogy nem tudom majd a fotókat megcsinálni, hisz rossz a gépem!😔
Dani telefonált, majd jött is. Odaadtam neki az anyámnak kiíratott recepteket, plusz a két gyógyszert, amit kiváltottam neki. Ezenkívül a sajtszószos csirkemell főtt tésztával várt még rá.
Elment anyámhoz, de ezzel még nem ért véget a nap: anyám küldött egy zacskónyi frissen sült csörögét, amit Daninak el kellett hoznia. S mivel kipróbáltam, indul-e a gép -- s persze nem, ugyanott megállt az elején minden, mint reggel --, Dani áthozta nemcsak a csörögét, de a laptopját is.
Be is üzemelte, úgyhogy már este fel tudtam tölteni a képeket, átmenni rajtuk Photoscape-pel és megcsinálni a FB-ra a mappát!
És még délután és éjszaka megnéztem 6 részt a szlovák sorozatból.
Azt mondom, ennél gazdagabb, eseménydúsabb és eredményesebb nap már túlzás lenne -- egy csomó minden megvolt, szavam sem lehet!💚
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése