MÜK, gyros és Valentájn

Szilvinek ma kezdődik a családsegítő asszisztens tanfolyam. Korábban kel, 5 után, hogy korábban tudjanak indulni az iskolába Bencével, és akkor odaér a helyszínre, azaz a Pósa utca 1. alá. Ez régen a Nagysándor J. iskola volt, jó ideje megszűnt, és most orvosi rendelőktől kezdve mindenféle cég és csoport stb. működik benne. Gyalog a Bence iskolájától kicsit több az út, mintha anyámhoz mennénk.
Busszal szintén nincs értelme menni, mert két busz lenne, félórás közlekedéseikkel, egyikkel egy, a másikkal két megálló... sosem érne oda, nemhogy 8-ra.

Én pedig a munkaügyi kp.-s jelenésemre készülődtem, amely most személyes, nem elektronikus.
10 után indultam a 45-öshöz. Mostanra már nem lent kell sorakozni a recepciónál, hanem eleve fel kell mászni az 1. emeletre, ahol egy nyitott szoba előtt kell sorakozni végtelen sorban, csupán a sorszámért. Két ügyintéző van erre a célra, de így is jelentős idő rámegy a sorakozásra. Mondjuk, lent is ugyanez volt, szóval ez nem újdonság.
Megkaptam a sorszámot a szokott szobaszámhoz, mely kettővel jobbra van. Pár szék állt az előtérben, még éppen megcélozhattam egy megürültet. Jól tettem, mert ennyit nem bírtam volna állni, mint amennyit várakozni kellett! Már ülve is elzsibbadtam, minden bajom volt.
Itt jó 1 óra 20 percet várakoztam arra, míg végre a kijelzőn megláthattam az én számomat.
Új ügyintézőhöz soroltak. A kezdetektől most történt meg először, mert bár voltam más ügyintézőknél közben a megjelenési alkalmakkor, de csak ideiglenesen kerültem helyettesítők elé, azért mindig ő maradt az állandó. Rákérdeztem, hogy az én eddigi ügyintézőm akkor nem lesz már...? Nem. Azt nem tudtam meg, miért, de el tudom képzelni, hogy esetleg nyugdíjba ment. A nevét a kiskönyvemen lehúzta az új ügyintéző, s aláírta a sajátját.
Amúgy szimpatikusnak tűnt. Egyeztettük az adatokat, konkretizáltuk, hogy nem történt változás, majd megkaptam a következő időpontot, s ő is jelezte, hogy az akkor már megint lehet elektronikus.

No, ezt is kipipálhattam egy időre. Lementem a Kossuthról a Liszt F. utcán át a Csapóra, közben sajnálkoztam, hogy hozhattam volna néhány könyvet a szabadtéri könyvespolcra, mert alig árválkodott pár darab könyv benne. Nem igazán tartják be az emberek, hogy ne csak vigyenek, de hozzanak is... tisztelet persze a kivételnek. Én speciel még sosem hoztam el, de vinni többször vittem, és nem egyet. Meg hát persze mint mindenhol, itt is megjelennek időnként rossz szándékkal is, akár rongálók, akár "nyerészkedők"... pedig hát ebből nem igazán gazdagszik meg senki.
A Meteor gyrosba mentem, s vettem elvitelre egy normál extra gyrost kifliben, enyhén csípős mártással. Azért extra, mert minden összetevő szerepel benne. Akkor jártam ide sokat, mikor Bence megszületett és Szilviékhez jártam igen sűrűn, 2,5 évig. Minden alkalommal vittem nekik két ilyen gyrost -- többek között. Na persze, mikor az elején hetekig naponta jártam fürdetni, akkor otthonról vittem főtt kajákat (még gyógytornás időszak volt a válltörésemmel); a gyrosvétel csak a munkába való visszaállás után, a munkaidő utáni látogatásokra maradt.
Ezután a közeli Hunyadi utcán képzeltem el buszra várni, és csodálatos módon pár percen belül már jött is egy 22-es.
Bementem a Sparba, bevásároltam némi szükségletet, majd hazamentem.
Átvedlettem, elpakoltam, miközben már nagyon ácsingóztam a gyrosra... még meleg volt, de azért még melegítettem rá egy fél percet... Na szóval, mennyei gasztronómiai élmény volt! Gyakorlatilag időnként behunyt szemmel toltam be a fejembe, és hálát adtam, hogy most kivételesen sehol nem volt ínygyulladásom, és fájdalmak nélkül tudtam rágni... Most 2/3-át ettem meg, este pedig az 1/3-dal laktam jól. Ha belegondolok, 1040 Ft-ért két kajára, azért nem rossz eredmény ez.
Imádom a gyrost! (De "őt" sem tudtam volna enni pl. a kemós évem alatt... egyszer megpróbáltam, hogy hátha valami mégis lemenne... és hihetetlen, de akkor semmi a világon nem ízlett kicsit sem, úgy ez sem.)

Na, és akkor ám következett a mai nap meglepetése!
A gépet bekapcsolva már érkezett Istvántól zenés képeslap, és a neten is köszöntött.😊
Valamint érkezett egy meglepi, amelyhez idő kellett, míg rendesen felfogtam a tényt...

Hát az üzenetét és a kuponkódot nyilván kissé itt manipuláltam, na nem mintha tartanék tőle, hogy valaki a kóddal visszaél, ugyanis időközben már sikerült kiválasztanom a leendő alkotást és megejtettem a helyfoglalást is.
Lényeg, hogy én is pár hónapja figyelem az Alkotásutcát, mely a Gambrinus közben rejtőzik. Emellett évek óta figyelemmel kísértem már a fővárosi, szolnoki élményfestéseket. Bevallom, szerepelt is a bakancslistámon élményfestés. Egyszerűen kíváncsi vagyok rá. Főleg azért, mert a kisebb-nagyobb csoportok végső alkotásbemutató fotóikon azt látom, hogy mindenkinek sikerült. S ebben azok is benne vannak, akiknek rajztudományuk saját bevallásuk szerint is, a pálcikaemberkénél ki is merül.
Mivel nálam azért nem ez az alaphelyzet, ezért igyekezni fogok olyan képet kiválasztani -- elvileg akár 100 kép közül is választhatunk --, amely nekem is kihívás. Mert láttam azért a készletben nem egyet, melyet én kapásból, élményfestési program nélkül is megfestenék. Nyilván olyat szeretnék, melyet nem biztos. Ugyanakkor tapasztalatot szereznék, hogyan is működik ez az egész, amikor úgymond, akár alapvető rajzkészség nélkül is tűrhető végeredményt nyerhet akárki.
Mindenesetre nekem ez egy óriási meglepetés volt, én nem is gondoltam, hogy István ezt megjegyezte, amikor erről beszéltünk.💜

Képeslapot és netes köszöntést én is küldtem neki, és még fogok is neki ez alkalomra -- mondjuk -- rajzolni valamit.😊

Este a szokott tv-programok, netezés, játék, csetelés zajlott.