Szolgáltatócsere

Ahogy Szilviék elmentek reggel, rögvest pattantam, és innentől kezdve úgy rohangáltam egész nap, mint a mérgezett egér. Egyidőben, gyakorlatilag ötletszerűen csináltam a szokásos reggeli dolgaimat az épp eszembe jutó előkészületi tennivalókkal váltakozva.
Negyed 9-kor Dani telefonált, hogy megkapták a munkalapokat, oké minden, nem keveredtem el. Mivel 10-12-ig van az intervallumom, majd telefonál, mielőtt indulnak hozzám.

Elpakoltam a fotelnyi plüsst, elhúztam a fölös számítógépszéket, hogy helyébe mehessen az éjjeliszekrény, s ezáltal valamelyest elhúzható az ágy. Ahol a kábelek fognak húzódni, azokon a helyeken kihúzgáltam mindent az ágy mellől, íróasztal alól -- s ez nem kevés. Mivel -- szégyen, gyalázat -- ez nem annyira sűrűn fordul elő, az itt elfekvő könyvhalmazokról, a kb. 44 éves Erika táskaírógépemről, 3  -- sajnos fedél nélküli -- doboznyi 15 éves CD-ről likvidálnom kellett a vastag porréteget, mely macskás lévén nem is olyan sima és egyszerű ügy, hiszen a macskaszőr igen konkréttá teszi a porrétegek állagát...
Lényeg, hogy a szűk hely miatt a takarítás főként laposkúszásban zajlott, ez meglehetősen kimerítette energiáimat. Sok mindent összeszedtem a kellőképpen rejtett helyekről, tulajdonképpen ugyanúgy, mint az ágyam mögül, mikor Dani az előszerelés alkalmával elhúzta...
Valószínűleg, ha úgy hagyok mindent, akkor is be tudták volna kötni a Digit, de nem vehettem a szívemre, hogy véletlenül láthatóvá válik az a rengeteg dzsuva. Bár Dani tudna mesélni, mi mindent látnak ők munkás napjaik során, és szerinte akkor nem szégyellném magam... Megszokták már, hogy semmin nem akadnak ki, mindent természetesnek vesznek, és hogy minden körülmények között az a lényeg, hogy szélsebesen haladjanak a munkájukkal.
Mindent elraktam az útból, aminek hátrébb helyet tudtam találni és akadályozhatott volna bármit. A fedett macskabudit kivittem az előszobába, persze éberen vigyáztam, nehogy ne legyen időm esetlegesen a friss produktumot elrendezni. A DVD-állványokat is elhúztam a helyükről.
Mindenesetre annyit melóztam órákon keresztül, hogy megint csak eszembe jutott: na, 1 éve, de pláne 1,5 éve ennek tizedét nem bírtam volna...
10 előtt készen is lettem, úgyhogy ekkor bekapcsoltam a gépet és elkezdtem kipihenni magam...
Fél 11-kor telefonált Dani újra, hogy félórán belül itt lesznek.
11-kor valóban kaputelefon, és Dani bejelentkezett a cég nevében; ezt végül is kár lett volna kihagyni...😁
Jöttek teljes felszereléssel, létrával, szerszámos ládával. A bejárati ajtónál kezdett Dani létrástul, majd kívül a villanyóraszekrénytől a társa végezte a szerelést. Egyébként a társa, Tamás osztálytársa volt az általánosban, és lényegében neki köszönheti Dani ezt az állást. Ő hívta ki a nyáron tévéügyben a Digit, s akkor egymásra ismertek Tamással, aki már ott dolgozott. Megtudta, hogy Dani épp munkát keres, és ajánlotta neki a helyet, hogy felvétel van. Egy idő után nekem is ismerőssé vált a negyedszázaddal ezelőtt látott kisfiú arca a mostani fiatalemberarcban...
Nagy szerencse, hogy Dani előkészítette ezt a dolgot, mert minimum dupla idő ráment volna a bekötésre. Ráadásul így már minden tiszta és világos volt ügymenet szempontjából, úgyhogy nem kellett pl. kitalálni a dolgokat.
Kaptam a komódom végére két kütyüt, innen megy át a falon fúrt lyukon, a falvédő alatt a kábel Szilvihez. Dani ott is beállította az új tévét. Tamás átdugta a vonalas telefont az új helyre, majd Dani átvezette a kábelt az ágy mögött, ő a gépet, Tamás a tévét kötötte vele össze. Lényegében kész... A tévé máris elkezdte felvenni az állomásokat... 100-nál több csatorna lévén kis időbe telt, míg az összes megjött. A net viszont 10 perc múlva előállt, mintha mi sem történt volna! Semmi központi "beiktatás" nem kellett, valamit leokéztam, és már itt is volt.
Közben még az első időharmadban előkészítettem és kínáltam nekik mandarinlevet és kávét, el is fogyasztották örömmel.😊
Még Tamást megkértem, mivel épp ő volt szabad, hogy szedje már ki nekem az előző szolgáltatós kütyüket, mert én már itt a sok tyúkbélben nem ismerem ki magam. Hála a jó istennek, ezt megcsinálta, mert én nem biztos, hogy tudtam-mertem volna.
A vonalas telefon még nem állt készen, de emlékszem, annak amúgy is több a kivárási ideje.
Aláírtam a munkalapot, én is kaptam egy példányt, és összesen 1 óra alatt készen is voltunk.
Elmentek, s péntek lévén én még szándékoztam bemenni az UPC-hez is, felmondani a szolgáltatást és bevinni a kütyüket. Nem egy nekem való, és számomra egyáltalán nem hálás feladat ez, engem mindig megvisel az ilyesmi. Ráadásul most egy ideje végre semmi bajom nem volt a szolgáltatóval... de hát ez van. Valamikor ezt meg kellett tenni.
Mivel nagyon kivoltam még, nem rohantam egyből, hanem inkább komótosan elpakolgattam, kidobáltam a felesleges dolgokat, visszapakoltam eredeti állapotába a bútorokat, tárgyakat. Ezután megtisztítottam a kütyüket és tartozékaikat, előszedtem a tegnap befizetett upc-s csekket és hozzátűztem a számlához. Ezen egyrészt rajta van minden adat, másrészt igazolom, hogy mindent befizettem a mai nappal bezárólag.
Megjött Szilvi, jól végigbeszéltünk vagy másfél órát, örvendezett a tévéjének.

Negyed 4-kor indultam hazulról a buszhoz. 45-ös, Kossuthról át a Liszt Ferencen a Csapóra, majd Fórum. No, ott egy 20 percig kóvályogtam, mert nem emlékeztem, melyik szinten is székel az UPC. Kétszer voltam tavaly, és mindkétszer más-más szinten voltak, de már kiment a fejemből. Így aztán három szintet körbejártam, mire végre megtaláltam. Tudom, hogy elvileg valamelyik bejáratnál ki van téve egy nagy tábla, melyen térképszerűen megvan a szintek elosztása, de én most ezzel a táblával az istennek sem találkoztam. Már épp azon voltam, hogy megkérdezek valakit, aki itt dolgozónak látszik...
Végül is meglett. Számot húztam, és várakoztam vagy 20 percet, mire hívták a számom. Egy fiatalemberhez kerültem, ahol gyászosan mondtam, hogy lemondani jöttem a szolgáltatást. Természetesen megkérdezte, hogy megkérdezheti-e az okát... Hát én megmondtam, hogy sajnos, nekem ez nagyon drága. Ő persze most tudott volna egy olcsóbb csomagot kínálni mintegy 4500-ért... sajnos, hogy ezt ilyenkor már hiába kínálják! Az ember általában amikor felmond egy szolgáltatást, azért teszi, mert már úton van vagy már meg is van az utód. Senki sem szeret napokig-hetekig tévé vagy pláne net nélkül lenni, tehát gondoskodik erről a dologról előre.
Azt gondolta, hogy még csak szerződésem van meg másik céggel, és felajánlotta, hogy mivel x napig el lehet állni szerződésektől, ezért el tudná nekem intézni... de mondtam, hogy késő, már mai nappal az nekem be is van kötve.
Amúgy teljesen korrekt volt, nem kellett magam rosszul éreznem, pedig amúgy elég szarul éreztem magam. Kérdésére, hogy hoztam-e a kütyüket, már szedtem is elő a médiaboxot, a szinte új wifis routert, távirányítót. Nekem ez 3 darab cucc, de a hozzájuk tartozó ilyen-olyan csatlakozók, kábelek, kártyák még 5 tételt jelentettek. Kaptam róluk jegyzőkönyvet is, összesen 8 eszközről. Valami eszközzel megállapította, hogy minden működőképes, amit visszaszolgáltattam.
Egyébiránt még kitértünk rá, hogy jövő hónapban mínuszos számlát fogok kapni, amivel ha ide bejövök, visszakapom az összeget. Ugyanis csak fél hónapig vettem igénybe a szolgáltatást, de az egész hónapot kifizettem. Milyen jó, hogy én ezt már elfelejtettem, hogy hogyan fizetünk: előre vagy utólag! Én azt hittem, utólag fogok még fél hónapot fizetni, ám kiderült, hogy ehelyett kapni fogok vissza fél havit.
No, mikor ezzel végeztünk, úgy éreztem, hogy most már tényleg elfáradtam és elég volt.
Még csellengtem egy kicsit, majd buszhoz vánszorogtam a Kossuth utcára, ahol nemsokára jött egy 25Y-os. Mivel ez a Derék utca felől ér "haza", bementem a Sparba vásárolgatni kicsit, hagytam a napot kissé leülepedni a fejemben.

Este megnéztem a szokott dolgaimat, a sorozatból két részt pendrájvról, és alig fél 2-kor már egyáltalán nem kellett ringatni...