Aláírni

Ma tehát megint elgyalogoltam a Tescóba, hogy akkor essünk túl ezen a hiányzó aláíráson. Amit úgy egyébként egy ízem sem kívánt, nemhogy ezt az aláírást, de az előzőeket sem.
Vettem azért ezt-azt, majd odamentem az ominózus részhez, ahol a hölgy, amikor meglátott, már szólnom sem kellett, miért vagyok itt. Aláírtam azt az egy papírt, majd még beszélgettünk erről a dologról kicsinyég. Mondta azt is, hogy még a BP bank fel fog hívni, és felszólít, hogy aktiváljam a kártyát. Erre mondjam azt, hogy nem szeretném aktiválni. És akkor remény szerint nem fognak többet zaklatni...
Ezután elmásztam a buszmegállóig, és némi várakozás után jött a busz, mellyel hazamentem.

Otthon debreceni párost főztem és ettem.
Most már nem agyaltam ezen a kártyadolgon, le van tojva, azért nem lehet, hogy most már minden napom el legyen rontva, amíg csak nem évül el a kártya. Valahogy majd csak túlélem...
Este néztem a szokásos dolgokat, a sorozatból a pendrájvról.

Amúgy... hát bizony, ha sikerült volna, ma lettem volna mintegy 40 éves házas...