Reggel Szentháromság vasárnapja s egyben ifjúsági zenés mise.
Sajnos, melegszik az idő. (Más nyugodtan behelyettesítheti a sajnost hál' istenre:))); ez úgysem tőlünk függ, szóval engedtessen meg a szubjektivitás.:))
Nekünk ez trauma Szilvivel, mi jobban szeretjük a kardigános v. farmerdzsekis, farmeres időt és rosszul vagyunk a "puciskodástól".:DD Hiába, na...
* * *
Bencét este köszöntöttük gyermeknap alkalmából, mivel hétvégén "odavolt".
Ami rajta van, az új póló és nadrág Cicáék ajándéka volt, de még itt-ott játékok is kerültek...
Nem panaszkodhat a csecsemő egyáltalán megajándékozatlanságra mostanában. Sem.:)
Ügyesen bánik a kezével, a ballal is. Meg se nagyon kottyan neki a gipsz, bár viszket neki...
De még mindig jobb, hogy most történt, ha már meg kellett történjen, mintha 35 fokban.
Családbeli tapasztalataim alapján azért súgtam nekik néhány ötletet: pl. hurkapálcával óvatosan be lehet azért talán nyúlni a gipsz mellett kicsit könnyíteni a viszketésen.
Már az elején rájöttek, hogy fürdetésnél nejlont kötnek rá, hogy ne legyen vizes, valamint, hogy lehet végül is öltöztetni rendesen, ha ideiglenesen leveszik a nyakbaakasztó zsinórt, akkor óvatosan bújtatható a keze pólóba, pulcsiba.
Újabb 4 taggal bővültek a Gormitik, és újabb plüssökkel a pontgyűjtős coopos sorozat
Alant meg már azok, melyek megvannak. Egyetlen röfi hiányzik a társulatból... de lehet, hogy annak lőttek, hiába gyűlt ki a pontgyűjtő (tévedések elkerülése végett, ha a pontgyűjtő betelik, akkor nem 4-5 ezerért, hanem csupán 1500-ért vehetők meg ezek a plüssök, tehát nem hajigálják ingyen -- és mellesleg szerintem ez utóbbi lenne a reális ára). Ami miatt úgy gondoljuk, röfi hiányozni is fog, az azért van, mert nem látni napok óta. Kifogyott a készlet? Elvileg 15-ig lehet beváltani a pontgyűjtőket -- de napok óta alig van készlet, röfi meg egyáltalán. Talán túléljük.:) De az is lehet, hogy még addig kifogható lesz és kapunk (eldugva persze későbbi alkalomra -- mindig úgy szoktuk).
200 könyv
egyszerűen a címe Fleur_Rouge_Cerise kihívásának, melyen igen szimpatikus sorszámmal vettem részt: 777.
Tudom, hogy van hasonló kihívás, ezért kérlek, ne szóljatok, mert itt más a feladat.
Láttam azt a kihívást, ahol egy év alatt kell elolvasni 200 könyvet, én pedig nagy sóhajtozva néztem az olvasásaim, hogy én most járok annyinál. Ezért ezt a kihívást a hozzám hasonlóknak hoztam létre.
A feladat: Olvass el 200 könyvet összesen. Tehát legyen az olvasmányaid száma 200. Ha megvagy, küldd el nekem az olvasmánylistádat és zöldülsz.
Idő van bőven, szerintem nem kérek lehetetlent.
UPDATE: Ha látok valakit jelentkezni és nem kommentelt, akkor megnézem az olvasmányait és ha 200 felett van, akkor zöldítem.
UPDATE2: Nem számít, ha vannak időpont nélküli olvasásaitok, a lényeg, hogy meglegyen a 200 könyv.
UPDATE3: Wow! 5 óra alatt 50 részvevő! Nagyon szépen köszönöm! :)
A ZÖLDÍTÉSEKKEL KAPCSOLATBAN: Nem mindig zöldítek mindennap, így ha látjátok, hogy még mindig nem vagytok zöldek, akkor kérlek, essetek kétségbe; 30 napon belül mindenkit zöldítek, nincs elfelejtve.
Ez nem volt nehéz, már csak koromnál fogva sem. Egyértelmű, hogy aki olvas, annak vénségére már csak megvan az a 200 -- 1590 db -- könyv, úgyhogy csak elküldtem az olvasmánylistámat, s megjött a 222. plecsni.
A világnak rossz, a molyoknak jó – Avagy olvassunk disztópiás regényeket!
Ezzel a címmel futott kihívása igen régóta Rémálomnak, mely nagy sikerűnek látszik, hiszen 1759.-ként vettem részt venne.
A KIHÍVÁSPOLCRA CSAK 2011-TŐL OLVASOTT KÖNYVEK KERÜLHETNEK FEL!
(Polc linkje)
Mi számít disztópiának? „A disztópia olyan irodalmi fajta, ami politikai és társadalmi felépítéseket mutat be. Rémálomszerű világképet fest, az utópiával szemben, ami az ideális világkép. A disztópiában gyakran van diktatórikus állam. Általában valamilyen elnyomásban élnek az emberek, gyakran nincs akár személyes szabadság sem.” – Nagyon szabad fordítás Goodreadstől.
AMI A KIHÍVÁS TELJESÍTÉSÉHEZ SZÜKSÉGES:
– 1 darab olvasás 2011 januárjától.
– Nem fogok vitatkozni azon, hogy kinek mi disztópia, mert ez a szakembereknek se megy mindig, de azért sima sci-fit, amiben sötét dolgok történnek vagy alternatív történelmi könyvet ne hozzatok.
– Ha nem válaszolok/zöldítek egy hétig, nyugodtan írj PÜ-t, néha elvesznek a személyes frissek. (Viszont 1-2 nap türelmi időt azért kérek.)
Én két trilógiával jelentkeztem, az egyik Böszörményi Gyula Rémálom-trilógiája volt, de azért a biztonság kedvéért elküldtem szintén egyesével Az éhezők viadala trilógia minden részét. Valahogy gyanús volt, hogy egy 4 éve folyó kihívásnál nincs ott még a polcon a rengeteg könyv mellett a Rémálom-trilógia.
Nekem az simán fedi a disztópia fogalmát, de ha ennyi idő alatt nincs fenn a polcon, akkor a kihívó szerintem nem tartja annak. Mint ahogy nem is. Úgyhogy szerencse, hogy vittem a másik trilógiát, mellyel biztosra mentem, hiszen minden tagja fent volt már a polcon.
(Rémálom-trilógia)
Az éhezők viadala trilógia
Megkaptam a 221. plecsnit.
Innen-onnan írók!
Cetti94 kihívása, melyen 162.-ként vettem részt.
UDPATE 2015.05. 26. : A kihívást átvettem, a feltételeken nem változtattam, és igyekszem minden elmaradt zöldítést hamarosan pótolni. Mindenkit megkérek, hogy legyen türelemmel! :) Ha bármilyen hozzászólást intéztek felém, akkor kukacoljatok be.
Heti 1-2 alkalom kivételével mindennap aktív vagyok, de ha mégsem jeleznék vissza, pedig láthatóan fent voltam, akkor nyugodtan szóljatok ismét!
Ennek a kihívásnak az a célja, hogy megízlelhessük, a különböző népek fiai-lányai hogyan írnak, a stílusuk miben hasonlít vagy különbözik.
A teljesítéshez összesen 7 könyvet kell elolvasni, mindegyiket más nemzetiségű szerzőtől!
A hozzászólásban az olvasási linket kérem, mellé zárójelbe az író nevét és nemzetiségét!
L.: Olvasási link (Gianni Rodari, olasz)
Az olvasások 2012. szeptembertől érnek!
Ezeket vittem:
1. Charlaine Harris: Véres végzet (link) - Amerikai Egyesült Államok
2. Giuseppe Pontiggia: Kétszer születni (link) - Olaszország
3. Margit Sandemo: Kísértetkastély (link) - Norvégia
4. Oya Baydar: Macskakaparás (link) - Törökország
5. Clive Barker: Az öröklét tolvaja (link) - Nagy-Britannia v. Egyesült Királyság
6. Kerstin Gier: Rubinvörös (link) - Németország
7. Melissa Moretti (Nemere István): Szélhámosnő (link) - Magyarország
Megkaptam a 220. plecsnit.
Ma kelés után egyenest a reggeli tennivalók után készülődéssel folytattam a dolgot, mert száraztáp már alig volt 1-2 evőkanálnyi, az is kitéve a macskáknak. Mindenképp menni kellett tápért. A szerintem legolcsóbb prémiumtápot szoktam venni, erre futja. De prémium!:) Premiere High5 2 kg-os baromfi száraztáp, 1800-ért.
Meg hát kb 10 tasak zselés Félixem volt még odahaza, az is csak 5 nap... nem várhatok tovább akciókra.
Régen az FN volt a legolcsóbb szinte mindenfajta macskakaja szempontjából, most már a Félix tasakosak alapból olcsóbbak a Tescóban, és a választék minimum ugyanannyi. Tehát nyilván oda is bementem, mert volt már olyan, hogy volt akció, csak nem tudtunk róla. Hát most nem volt, de így is a 4-es csomagolású tasakos 449-be került (míg a FN-ban 545). Tehát vettem 10 csomaggal. Blokkra ügyelve mentem a FN-ba, mert a száraztápunk meg csak ott kapható. Az is összejött, tehát tulajdonképpen készen lettem.
Szerencsére a busz oda is, vissza is szinte rögtön jött. Kihasználom már ezt a pár napot, ami még a bérletigazolvány érvényességéig hátravan.
Ugyanis nem érkezett még semmilyen határozat, végzés, semmi, ami már április közepén meg szokott jönni - miszerint lejár az fht.-m és menjek igazolni, vagy megszüntetik. Sehol semmi. Márpedig határozatig semmit nem lehet csinálni. Az ezzel járó nyugdíjas bérletet sem merem megvenni júniusra, mert 3600-at sem szeretnék kidobni, hogy aztán egy ellenőr kiszúrja a bérletigazolványon, hogy május 31-én lejár.
Igaz, hogy februárban arról érkezett végzés, hogy máshova tartoznak ezek az ügyek, mióta megszigorították ezt a támogatási rendszert, de semmi teendőm sincs, ez csak értesítés. Úgyhogy szeretettel várjuk az értesítést, vele a több oldallal érkező tennivalókat, s a kitöltendő űrlapot, melyhez mellékelni kell majd mindenféle kutyafülét... többek között a 30 nap alkalmi melóról szóló igazolást. De egyelőre sehol semmi.
Ja, az egész tescózás előtt bementem a postára és 20 percet várakoztam, míg be tudtam fizetni anyám csekkjeit és én két elsejei csekkemet... De még mindezek után alig múlt dél, hogy haza is érkeztem.
Hazaérve váltjuk egymást Szilvivel. Ugyanis nyilván Bencus otthon van, de nem hagyható egyedül. Szilvi meg még menni akart az óvodába, hogy a biztosítási ügyeket, ezt-azt lerendezze, megkapta a gyerek évi rajzdossziéját, hazahozta a még ottmaradt cuccait. Nem ment ezen a héten, a jövő héten pláne nincs értelme, mert az a sporthét. Lesz még egy hét -- addig még meglátjuk.
Szóval az ovi után ment a Lidlbe, a CBA-ba és a 100-asba -- mi hol az olcsóbb és jobb is egyúttal. Erre is mindig írok neki saját listát és pénzt mellékelek. Bencust ellátta mindennel, jó esetben aludni fog és semmi gondom nem lesz vele. Így is történt.
Miután elpakoltam, ettem, és már majd' 2 óra volt, hogy bekapcsoltam a gépet. Akkor láttam, hogy jééé, köszöntenek!:) Rádöbbentem, hogy ma van az egyes számú névnapom...
Jó volt egynek, nem ártott a lelkivilágomnak, na.
A névnap I.-emre kapott képeimet a megszokottakhoz híven most is felrakom -- köszönet érte mindenkinek, aki most is képes volt gondolni rám...:))
Az eredetileg megbeszélt tegnap helyett ma mentem anyámhoz, mert tegnap meglehetősen hideg, eső és nagy szél volt. Az első nem zavar, de a második és harmadik elsővel való keveredése esetén csak akkor indulok el, ha muszáj.
Anyám is így látta szerencsére.
Mára sem lett hálisten, kánikula, de szél és eső nem volt, sőt, időnként a nap is sütött. Egy nagyobb kardigán azért felfért, nekem való idő volt.
Sütött ugyanis a drága (mármint anyám) pünkösdkor -- gyakorlatilag magának, mert úgyis tudta, hogy akkor pont nem megy senki -- kétféle süteményt: meggyes piskótát,és valami vaníliás krémmel töltött kevert, világos színű, tortaszerű és finomságú valamit. No, azt nyilván nem egyedül fogja tudni megenni. Elállni viszont elállt.
Útközben természetesen itt-ott -- főleg egy bizonyos, most virágzó fánál (magas cserjénél?) a Tócósban -- meg kellett állni fotózni. Ez a fa minden évben újabb gyönyörűséget okoz az embernek...
Az út kétharmada után most a Gyepűsorról a Halastó utcán tértem le egyenest a "mi utcánkra", hogy valami újdonság legyen az útban -- de nem annyira jó az ötlet, mert a Mamu utcáján borzasztó a forgalom; folyton arra kell figyelni, fotózni nem annyira lehet, mert a ház előtti kertekbe itt sokkal feltűnőbb, ha befotózok; meg hát átmenni az úttesten is elég nehezen lehet. Ezért szeretek végig a Kisbotosig a Gyepűsoron menni. Sokkal csendesebb, fásabb, kevesebb az ember és lényeges különbség van a két utca forgalma között.
Mamu rántott csirkét készített, miután kiolvasztott egy kis csomag combot; mellette sült krumplival.
Finom volt, jólesett. A sütiket egyáltalán nem voltam képes megkóstolni -- de ezt majd otthon pótolhatjuk.
A segítségen kívül kapott Bencus is egy kis konszolidált ballagási-gyermeknapi pénzt, amennyit rá tudott szánni.
Azonkívül Etelka "kinőtt" ruháiból válogathattam. Már az utolsó alkalommal is elhoztam egy szatyornyit, melyből 1-2 darab jó lett -- kár, hogy Etelka sokkal alacsonyabb nálunk --, Szilvi is félretett maga részére párat. Most pedig két szatyornyit válogattam össze, és itthon szintén komótosan összepróbálgattuk. Ami nekem is kicsi volt (bőségre értem), az ment tovább Szilvihez. A hossza a nadrágoknak annyiból nem érdekelt, hogy most nem okvetlen megszabott a nadrágoknál ez a paraméter.
Ami nem jó vagy nem jön be, azt majd -- a saját kiselejtezettekkel együtt -- átvisszük a Forráshoz.
Tettem pár kört a kertben is, ott is fotóztam. Ma kevesebbet ugattak a jobb szomszéd hamisabb kutyái, úgy látszik, kezdenek megszokni? De lehetett véletlen is, hiszen Mamut már csak igazán megszokhatták, mégis ugatnak azok mindenkit.
A bal oldali kutyusoknak most is hoztam alig 6 nap alatt, ami összegyűlt, egy kis zacskónyi száraz kenyeret, de már állítólag tegnap sokat kaptak, meg ma is hozott öcsém csontokat nekik, úgyhogy csak némi nyakmasszírozásra futotta számukra.
A csigákra feszt vigyázni kellett, mert a kertben rengeteg van belőlük ilyen esősebb időszakokban (pedig szerintem az országban nálunk van a legkevesebb eső -- most sem volt semmi ahhoz képest, hogy a nyugati és középső részeken mekkora esőzések, viharok stb. voltak).
Valahogy bekerült az udvarra egy sérült szarka. Azt láttuk, hogy csak szalad, de nem repül, majd én vettem észre, hogy lóg szegénynek a bal szárnya és vérzik is... de hát megfogni lehetetlenség volt. Anyám szerint elég fiatal kis szarka lehet, talán leeshetett valahonnan -- fészekből? Vagy ki tudja... Az biztos, hogy ha Molly most is itt lett volna, a madár percei sajnos, meg lehettek volna számlálva... Bár lehet, így is.:(((
Amúgy sem értünk hozzá -- egy ilyet hogy kell sínbe tenni és/vagy kötözni, meg hát nincs olyan zárt hely, ahol tartható lenne. Így annyit tudott tenni anyám, hogy az udvar egy eresz alatti sarokrészébe befordított néhány nagyobb kartondobozt, tett neki be kaját és vizet, hátha ott ellesz... Tudom, kevés az esélye így orvosi segítség nélkül, de hát mi most itt mit tudunk tenni...:(
Őt nem fotóztam le. Nem is nagyon lehetett, bújt minden mögé, meg lehetetlenség volt nekünk rajta segíteni.
Bejegyzések
