1922-ben született ezen a napon. Elég kicsi az esélye, de ha élhetne, most lenne 93 éves. Ehhez képest beteg lett 59 évesen, és meghalt 61 évesen. Még nyugdíjas sem lehetett, pedig akkor még a nők 55, a férfiak 60 éves korban mehettek nyugdíjba, de neki olyan bonyolult volt a nyugdíjügye több városban, több munkahelyen való munka, 3 év katonaság, hadifogság, kisiparosság, mittomén, mik miatt, hogy úgy halt meg, hogy 1 év alatt nem intéződött el a nyugdíjazása, nem kaphatott egyetlen havi nyugdíjat sem.
Négy unokájából egyet legalább megélt, bár már születése előtt súlyosan megbetegedett.
Érettségizett a Fazekas Mihály reálgimnáziumban, 1940-ben. Családi nehéz körülmények miatt (tandíjfizetési lehetetlenség) nem tudott tovább tanulni, pedig jogász szeretett volna lenni. Tanult és nagyon alapfokon több nyelven is beszélt: francia, latin, görög, német -- majd a hadifogságban némi orosz is ráragadt...
Szolnokon tűzoltó volt, ott élt első házassága rövid ideje alatt, melyből szobrász féltestvérem származik.
Aztán "hazaköltözött" a szülői házba, kitanulta a villanyszerelő szakmát, abból különböző ilyen-olyan mesterfokozatokat is szerzett. Egy ideig kisiparos is volt e szakmában, de nem igazán gazdagodott meg belőle a család...:DD Úgyhogy visszatért alkalmazottként szakmájába, volt tsz-ben, nagyüzemben, és érintésvédelmi szakvizsgát is szerzett közvetlenül betegsége előtt. Munkatársai, rokonsága szerette, megbecsülte. Nem beszélve rólunk. Becsületes, állhatatos, családszerető, igazságos, szép beszédű-írású és rajzú jó ember volt.
Érdekes, gyerekkori fotóival soha nem találkoztunk... érettségije óta voltak róla fotók.
Bátyám, első házasságából származó szobrász féltestvérem megcsinálta sírkövére bronzportréját.
.JPG)
.JPG)
Gyertyalángon, mint mindig, gyertyát gyújtottam érte ezen a napon is.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése