Disztópiás kihívás

A világnak rossz, a molyoknak jó – Avagy olvassunk disztópiás regényeket!
Ezzel a címmel futott kihívása igen régóta Rémálomnak, mely nagy sikerűnek látszik, hiszen 1759.-ként vettem részt venne.

A KIHÍVÁSPOLCRA CSAK 2011-TŐL OLVASOTT KÖNYVEK KERÜLHETNEK FEL!
(Polc linkje)

Mi számít disztópiának? „A disztópia olyan irodalmi fajta, ami politikai és társadalmi felépítéseket mutat be. Rémálomszerű világképet fest, az utópiával szemben, ami az ideális világkép. A disztópiában gyakran van diktatórikus állam. Általában valamilyen elnyomásban élnek az emberek, gyakran nincs akár személyes szabadság sem.” – Nagyon szabad fordítás Goodreadstől.

AMI A KIHÍVÁS TELJESÍTÉSÉHEZ SZÜKSÉGES: 
– 1 darab olvasás 2011 januárjától. 
– Nem fogok vitatkozni azon, hogy kinek mi disztópia, mert ez a szakembereknek se megy mindig, de azért sima sci-fit, amiben sötét dolgok történnek vagy alternatív történelmi könyvet ne hozzatok. 
– Ha nem válaszolok/zöldítek egy hétig, nyugodtan írj PÜ-t, néha elvesznek a személyes frissek. (Viszont 1-2 nap türelmi időt azért kérek.)

Én két trilógiával jelentkeztem, az egyik Böszörményi Gyula Rémálom-trilógiája volt, de azért a biztonság kedvéért elküldtem szintén egyesével Az éhezők viadala trilógia minden részét. Valahogy gyanús volt, hogy egy 4 éve folyó kihívásnál nincs ott még a polcon a rengeteg könyv mellett a Rémálom-trilógia.
Nekem az simán fedi a disztópia fogalmát, de ha ennyi idő alatt nincs fenn a polcon, akkor a kihívó szerintem nem tartja annak. Mint ahogy nem is. Úgyhogy szerencse, hogy vittem a másik trilógiát, mellyel biztosra mentem, hiszen minden tagja fent volt már a polcon.

(Rémálom-trilógia)
Az éhezők viadala trilógia

Megkaptam a 221. plecsnit.