"Hazamenés"

Az eredetileg megbeszélt tegnap helyett ma mentem anyámhoz, mert tegnap meglehetősen hideg, eső és nagy szél volt. Az első nem zavar, de a második és harmadik elsővel való keveredése esetén csak akkor indulok el, ha muszáj.
Anyám is így látta szerencsére.
Mára sem lett hálisten, kánikula, de szél és eső nem volt, sőt, időnként a nap is sütött. Egy nagyobb kardigán azért felfért, nekem való idő volt.
Sütött ugyanis a drága (mármint anyám) pünkösdkor -- gyakorlatilag magának, mert úgyis tudta, hogy akkor pont nem megy senki -- kétféle süteményt: meggyes piskótát,és valami vaníliás krémmel töltött kevert, világos színű, tortaszerű és finomságú valamit. No, azt nyilván nem egyedül fogja tudni megenni. Elállni viszont elállt.
Útközben természetesen itt-ott -- főleg egy bizonyos, most virágzó fánál (magas cserjénél?) a Tócósban -- meg kellett állni fotózni. Ez a fa minden évben újabb gyönyörűséget okoz az embernek...

Az út kétharmada után most a Gyepűsorról a Halastó utcán tértem le egyenest a "mi utcánkra", hogy valami újdonság legyen az útban -- de nem annyira jó az ötlet, mert a Mamu utcáján borzasztó a forgalom; folyton arra kell figyelni, fotózni nem annyira lehet, mert a ház előtti kertekbe itt sokkal feltűnőbb, ha befotózok; meg hát átmenni az úttesten is elég nehezen lehet. Ezért szeretek végig a Kisbotosig a Gyepűsoron menni. Sokkal csendesebb, fásabb, kevesebb az ember és lényeges különbség van a két utca forgalma között.

Mamu rántott csirkét készített, miután kiolvasztott egy kis csomag combot; mellette sült krumplival.

Finom volt, jólesett. A sütiket egyáltalán nem voltam képes megkóstolni -- de ezt majd otthon pótolhatjuk.
A segítségen kívül kapott Bencus is egy kis konszolidált ballagási-gyermeknapi pénzt, amennyit rá tudott szánni.
Azonkívül Etelka "kinőtt" ruháiból válogathattam. Már az utolsó alkalommal is elhoztam egy szatyornyit, melyből 1-2 darab jó lett -- kár, hogy Etelka sokkal alacsonyabb nálunk --, Szilvi is félretett maga részére párat. Most pedig két szatyornyit válogattam össze, és itthon szintén komótosan összepróbálgattuk. Ami nekem is kicsi volt (bőségre értem), az ment tovább Szilvihez. A hossza a nadrágoknak annyiból nem érdekelt, hogy most nem okvetlen megszabott a nadrágoknál ez a paraméter.
Ami nem jó vagy nem jön be, azt majd -- a saját kiselejtezettekkel együtt -- átvisszük a Forráshoz.
Tettem pár kört a kertben is, ott is fotóztam. Ma kevesebbet ugattak a jobb szomszéd hamisabb kutyái, úgy látszik, kezdenek megszokni? De lehetett véletlen is, hiszen Mamut már csak igazán megszokhatták, mégis ugatnak azok mindenkit.

A bal oldali kutyusoknak most is hoztam alig 6 nap alatt, ami összegyűlt, egy kis zacskónyi száraz kenyeret, de már állítólag tegnap sokat kaptak, meg ma is hozott öcsém csontokat nekik, úgyhogy csak némi nyakmasszírozásra futotta számukra.

A csigákra feszt vigyázni kellett, mert a kertben rengeteg van belőlük ilyen esősebb időszakokban (pedig szerintem az országban nálunk van a legkevesebb eső -- most sem volt semmi ahhoz képest, hogy a nyugati és középső részeken mekkora esőzések, viharok stb. voltak).

Valahogy bekerült az udvarra egy sérült szarka. Azt láttuk, hogy csak szalad, de nem repül, majd én vettem észre, hogy lóg szegénynek a bal szárnya és vérzik is... de hát megfogni lehetetlenség volt. Anyám szerint elég fiatal kis szarka lehet, talán leeshetett valahonnan -- fészekből? Vagy ki tudja... Az biztos, hogy ha Molly most is itt lett volna, a madár percei sajnos, meg lehettek volna számlálva... Bár lehet, így is.:(((

Amúgy sem értünk hozzá -- egy ilyet hogy kell sínbe tenni és/vagy kötözni, meg hát nincs olyan zárt hely, ahol tartható lenne. Így annyit tudott tenni anyám, hogy az udvar egy eresz alatti sarokrészébe befordított néhány nagyobb kartondobozt, tett neki be kaját és vizet, hátha ott ellesz... Tudom, kevés az esélye így orvosi segítség nélkül, de hát mi most itt mit tudunk tenni...:(
Őt nem fotóztam le. Nem is nagyon lehetett, bújt minden mögé, meg lehetetlenség volt nekünk rajta segíteni.