Mára anyukám hívott el, hogy tölt káposztát, jó sokat, és hogy el kéne vinnem egy jó adagot. Ugyanis azt már csak meg kéne főzni, és egy kissé mentesítene a pünkösdi főzés egy részétől.
Nyilván nem voltam elrontója, annál is inkább, mert megint minden összegyűlt, amit el kellene vinni hozzá, mint pl. némi főtt tészta, sűrű szaftok, száraz kenyér, befőttes üvegek.
Mondta, hogy most Molly is ott van vagy 4 napig, mert a gazdája most minden szabad idejében a Keletin tanyázik barátokkal. Engem nem zavar, csak érdekes, mert eddig mindig vitte magával, még rosszabb, szűkösebb körülmények közé is. Pláne az ilyen helyekre, ahol jókat lehet rohangálni. Úgyhogy ezt a részét nem értem, de hát az ő dolguk. Annyira mindene a kutya, hogy miután az, élete első 3 évében anyámat boldogította, unokahúgom utána értékelte át a helyzetet, hogy hogy lehetett ő annyira balgatag 3 évig, hogy az ő kutyája, A Kutya, aki övé, akivel elvileg imádják egymást, miért is nincs ővele.
Azóta csak az angliai pár hónap alatt volt anyámnál és hébe-hóba gazdival együtt; esetenként pár napra bármi miatt. De most, egy új baráti társaságnál Molly megint sűrű látogatója anyámnak.
Szerencsére mindenki felfogta, vágja és elfogadja -- remélhetőleg tartósan be is tartja -- a szabályokat, hogy most már nem rohangálhatja napi 50-szer körbe a kertet alkalmanként vagy 20-szor, hiszen a szomszédban macska lett, aki sűrűn tanyázik a mi kertünkben -- írtam már róla. Néha odajár az udvarba inni a cinkéknek kitett vízből... hát remélem, annyi esze lesz a cicának, hogy az udvarra NEM jön át addig, míg Molly itt van. Molly ugyanis egyáltalán nem macskakompatíbilis. És hát mondjuk, a szomszédokat (egy idős és egy középkorú férfi) sem tartom különösebben alkalmasnak macskatartásra (kutyatartásra sem, de mindig voltak nekik, most a két roti, akik kis zárt udvaron élnek, nincsenek futtatva, járatva -- hogy oltva a kötelezőn kívül mennyire, azt sem tudom --, ivartalanítva pláne, és a kaját is egy szó nélkül kerítésen át látom beborítva hozzájuk; ha mi kimegyünk a saját kertünkbe, azok folyamatos élénk ugatásba kezdenek, de annyira, hogy az ember nem érti egymás szavát), de nem hiszem, hogy mindezek ellenére azok a szomszédok majd szó nélkül tűrnék, hogy Molly szétszedje a macskájukat.
Szóval Molly most nem mehet ki a kertbe. De ahogy idősödik, könnyebb vele bánni, szófogadóbb, elfogadóbb. Most már előfordul, hogy megmenekül a ruhám is, mikor odamegyek, attól, hogy azonnal mosni kelljen, ha hazamentem. Szóval nagyjából meg lehet úszni, hogy negyedóráig akkora cirkuszt csapjon, hogy tiszta sár legyek.
A cicát megint láttam, de csak odaát a kertjükben. Szegény cica, én fel tudnám hizlalni...
Csigákban továbbra sem szűkölködünk...
Anyámmal duettben megetettük a szokásos, bal oldali szomszéd kutyusait finom jó áztatott kenyérrel, meleg, ízesített lében, plusz a maradékaimmal benne. Majdnem a kanalat is lenyelte az "én kutyám" a kezemből, úgy faltak.
Fotózgattam is párat, most a begóniák vannak még mindig porondon.
Ettem töltött káposztát (én így, lé nélkül szeretem -- persze otthon paradicsomos-tejfölös bő lével főzöm meg, miután kiveszek belőle magamnak néhány darabot külön); anyám megnézte a félórás sorozatát, majd lassan hazaindultam.
Kaptam két kis csomag fagyasztott csirkecombot is, meg vittem haza az Etelka által odahozott ruhákból, hátha jó lesz valamelyikünkre. Azt mondta, hogy ha nem, illetve ami nem kell, akkor majd visszaviszi és elviszi a Forráshoz.
Megúsztam eső nélkül és számomra jó időben ezt a jövés-menést.:)
Hazafelé azonban nem átalltam még párszor elővenni a fotóapparátot...
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése