Bencus évzárója ballagással

Közben szombaton lezajlott Bencus ovis évzárója és ballagása.
Korán kelés kevés alvás után, mert fél 9-re kellett menni... Szilviékkel elég nehéz nem késni, így volt 8.40 is, mire az ovi elé értünk, ahol már vártak bennünket a gyerek apja és annak nagynénje. Már őrületes volt a tolongás. Beérve el is vesztettük egymást, mert Szilvi, ugye, a gyereket "rendezte", én meg beinvitáltam a többieket a már szinte agyonzsúfolt közönségrészlegbe. Egyikünk sem vállalta volna be a csecsemőszékeken való ülést, szegény nagynéni aztán meg pláne, úgyhogy ő a kevesebb mennyiségű normál székekre ült, azt mondta, hogy ha majd valaki jön és felállítja, legfeljebb feláll. Ugyanis 2 db szék volt hagyva minden egyes gyerek hozzátartozói számára. Mi Szilvivel eleve lemondtunk a lehetőségről a fényképezés miatt, ráadásul kiderült, hogy Cica nagynéni hogy, hogy nem, épp a Bence hozzátartozói számára kijelölt 2 normál szék egyikére ült. (Azért nem semmi, hogy beleestünk a normál székes részlegbe!) Úgyhogy a másikra pedig ráinvitáltam az apját.

Gyerekek tánca az ovis évzáróról:
Posted by Jószay Magdolna on 2015. május 24.

 

A műsor majd' egyórás volt szerintem, ennek a fele évzáró jellegű volt (körjátékok, közös és egyéni vers- és daljátékok, pünkösdi szerepjáték); s utána kezdődött maga a ballagás -- énekekkel, egyéni, célirányos ballagási versekkel; a két kicsi, még oviban maradó gyerekek búcsúztatójával, elhangzott a "Legyetek jók, ha tudtok" zeneszám, majd kiosztották a tarisznyákat, melyek innentől a gyerekek kapcsolt részét képezték.
Természetesen fotóztunk Szilvivel, mint őrültek, de nem csak mi. Hála a jó istennek, hivatásos fotós nem volt, sőt, kérték is az óvónők, hogy senki ne hozzon hivatásos fotóst, mert az mi sem természetesebb alapon beáll előre, és a közönség harmada onnantól kezdve nem lát, nem fotózhat.

Emlékszem, nekem is számtalan olyan egyszeri és visszahozhatatlan családi esemény volt az életemben, amikor az összes fényképem egyharmadát beteríti a hivatásos fotós válla-keze-kamerája. Amikor a guta majd' megüti az embert, de nem tud mit csinálni!
Ezután újra bevonultak a gyerekek, és a szülői munkaközösség 3 tagja a csoport nevében megszokottan ajándékokkal köszöntötte az óvónőket és a dajkát.

A ballagás után a szomszéd teremben megvendégelése volt a gyerekeknek tortával, ivólével.
Ahogy a gyerekek befejezték a táplálkozást, szépen, folyamatosan mentek az egyéni köszönetnyilvánítások gyerekenként-szülőnként az óvónők és dajka felé; s ezzel egyidőben nyilván a fotózások is.
Tényleg rengeteget fotóztunk, főleg az ünnepeltet, de igyekeztünk családilag is, meg hát Bencét a 3 "nénivel" -- Jolika, Kata, Erika -- külön-külön és együtt is lefotózni. Szegények elég kitartóan és rendesen bírták a rohamot.

Bence kapott egy csomó mindent.
Eszembe is jutott, hogy anno Szilvi ovis ballagására egyedül csak én mehettem, mindenki másnak megtiltotta, mert nem bírt szerepelni. Így is tövig rágtam minden körmöm, hogy azt a 4 sort, amit önállóan kellett elmondjon, sírás nélkül kibírja-e. És akkor még volt egy ajándékbolt a Piac utcán, mely szerencsére még dél körül is nyitva volt, mikor visszafelé jöttünk és a városban leszálltunk a buszról (Szilvi ui. az Ótemető utcai oviban ballagott), hogy meg tudtuk venni a hőn vágyott rózsaszín párducát, mely mai napig megvan. Kitétel volt, hogy HA kibírja az egészet sírás nélkül, azonnal megvesszük a párducot.
Nem is volt semmi más ajándék senki mástól... de ez gyakorlatilag olyan jelentős játéka volt Szilvinek, hogy még a költözéseire is okvetlen vitte. Miközben tinédzser korában más bulikra, diszkókba stb. járt, Szilvi a párduccal, Celippel (az az én gyerekkori macskám) és Röfivel (szintén egyedi játék a zsibiről) játszott.:)))
Hiába, későn érő "tipikus" (á la G. Szabó Judit, amúgy természetesen típus).

Dani is valószínűleg kapott egy saját maga választott, akkor (meg most is) divatos rajzfilmhőst, Supermant vagy Pókembert -- oszt kísz, ennyi volt a ballagási ajándék... amelyre szintén csak én mentem el Szilvivel.

Szóval ahogy most Bencus kinézett (fogni sem tudta volna azt a rengeteg cuccot, amit kapott, a fényképen csak a virágok és az én kis pókemberes tatyóban lévő apróságaim vannak (2 db Gormiti) -- még 3 db macis, nagyobb ajándéktáskában várták ajándékok Bencust: 500-as Puzzle, Monopoly, Mignon figura, meg Szilvitől Scooby Doo-s képregény 3-féle hasonszőrű melléklettel -- mi ketten azért jóval szerényebben búcsúztattuk nyilván... pedig nekik is lett szólva a hatalmas kérdezősködésre, hogy húúú, mit vegyenek a ballagásra?, hogy "csak apróságot, semmi különöset". Hát nem tudom, hogy fog majd az érettségis ballagásán kinézni Bence... Az én gyerekeim azon néztek így ki a fotókon.:))))
Egyébként meg mi azt beszéltük Szilvivel, hogy az oviból mindenki el tud ballagni. Ott nem szoktunk megbukni vagy nyugdíjas korig odajárni, mert képtelenek vagyunk fejlődni. Olyan nagyon nincs tétje egy ovis ballagásnak, hogy olyan piedesztálra emelődjünk, mint egy diplomaosztón. Oké, legyen valami kicsi ünneplés, legyen egy kicsit másabb az a nap, mert hogy most már vége a gondtalan ovis életnek és kezdődnek a komolyabb "megmérettetések"; de azért jó, hogy nem már egyből okostelefont nem kap egy ovis ballagó!

 

Meg hát óhatatlan, hogy felmerült az én ovis ballagásom. Akkor még felvirágozott 6-oson bújtunk át (és még Szilviék is, emlékszem), most ilyen nincs, tekintettel arra, hogy a gyerekek sokkal nagyobb százaléka már 7 éves és nem 6. Egy 7-esen nem igazán lehet "átbújni"!:)))
Az enyémen ott volt anyám, nagyanyám és a középső lányunokatesóm. Kaptam egy csokor aprófejű rózsaszín szegfűt fátyolvirág díszítéssel, meg egy kisméretű fa tolltartót az óvodától, nekünk ez helyettesítette szerintem a tarisznyát. Arra is emlékszem, hogy én annyira átéreztem magát a búcsút, hogy egész idő alatt borzasztóan búval bélelt voltam. A csoportosabb fotókon mindenki tele szájjal vigyorog, csak én vagyok olyan, mint akit eldobott a családja...:)

Bencus egyébként egyáltalán nem számított ajándékozásra, épp ezért nem lett volna fontos ennyire túlzásokba esni. Annál is inkább, mert 1 hét múlva meg gyermeknap! Hát ki győzi ezt ilyen erőbedobással?
Látszott rajta a meglepődés.
Cicáék hazáig kísértek bennünket, majd elbúcsúztunk.

Itthon gyorsan megfőztem a töltött káposztát, valamint kolbászt sütöttem; Bencus meg szépen elvolt az ajándékokkal egész nap.
Szép volt, jó volt, aranyosak voltak, megható volt a műsor, minden rendben ment, nincs miért senkinek sem szégyenkeznie, az óvónők is szerintem elégedettek lehetnek -- most már a hátralévő majd' 3 hét a kötöttségek nélküli utolsó, gondtalan időszaka lesz az óvodai létnek.

Lefotóztam itthon a virágokat és a tarisznya igencsak reprezentatív tartalmát.
Azon a virágcsokron, amelyen az egér ül, az egér fején ballagási sapka volt, csak az nem látszik jól a képen. Egér meg ugye, azért, mert a kedvence az egér.:)

Bence ballagásos verset mond...
Posted by Jószay Magdolna on 2015. május 24.