Mezei, ám nem laza nap

Dögunalom szombati beszámoló -- másnak.
Én megint jól kipurcantottam magam.
Kezdem a Dani embermagasságú szennyeszsákjának -- emberfeletti hála, puszi, simogatás minden alkalom után a mosógépnek, mely 3-szori menetet produkált! -- kimosott, kiteregett (már a kilincseken is mosott ruha lógván) és végre beszáradt cuccainak rendbetételével. Amelyek nemcsak szabályosra hajtogatva, kisimítva, zoknipárosítva kerültek vissza a zsákba, hanem a lyukasak megvarrva, hiszen ekkora adagból lehetetlen, hogy ne legyen 8-10 lyuk vagy szakadás, amit meg kell varrni.
Szárító összecsuk, nagy sóhaj. Napközben persze még szedegettem össze innen-onnan -- pl. szekrényajtóra vállfára akasztott vagy hideg radiátoron heverő ezt-azt, de túlvagyunk.
Némi netezés pihenésképpen: megírom két könyv molyos értékelését, valamint mindkettőből kigyűjtöttem 10 és 14 JÓ idézetet, azokat is berakom a Molyba. Ilyenkor pár napig megkapom a nevem mellé a kis piros jelet, valamint a köszönőcédulácskát:

Köszönet a segítségért!

A Moly adatbázisát a tagok töltik fel, és a tagok is javítják. Ezúton mondunk köszönetet...

Egy-két válaszmél, aztán átadom a helyem.

Ezek után a reggel fagyóból már kivett darált húsból fasírtkészítés, krumplipucolás és tört krumpli készítése.
4-kor ebédelek. Délutánonként Szilvi ül a gépnél, ilyenkor este 10-ig is, hiszen Bencét elvitték.
Miután megittam egy 3 in 1 kávét, nekikezdek. Hűtőbiztosíték lekapcsolása, kád, lavrok, felmosóapparát előkészítése. Hűtőkipakolás, igyekezve megjegyezni, vagy valahogy agyban lefotózni, mi a Szilviéké és mi az enyém. Fagyókipakolás is, ami kicsi ugyan, de harmada annál inkább tele van Szilvi jégakksijaival. Hogy mi a görcsnek, sose fogok rájönni. Mert legalább a sokrétű jégkockatartóját valahogy felfogom, annak ellenére, hogy ők sosem isznak hideget...
Egy óra hűtőmosás. Nincs is azzal gond, de mikor alul, az alsó részeket, polcokat kell takarítani, hát az fáj.
Többször is leguggolok, mert máshogy nem megy; pedig tudom, hogy az nekem időnként pánik, hogy hogy jövök fel belőle. Mindegy, muszáj, mert különben magától sajnos, nem fog megtörténni a hűtőleolvasztás-kimosás-likvidálás-szortírozás csodája.
Mindezközben a szűzmária is tele van hűtős cuccokkal.
Dobálom ki a Szilvi romlott dolgait. Teszem kisebb edénybe a nagyban elrakott, de már maradékféléket. Így folyamatos a mosogatás is -- semmi lazítás!
Kicsit félek is közben, mert a régi hűtőt máshogy kellett olvasztani, ez mindenesetre egyszerűbbnek tűnik, de időben ugyanannyi. A jeget ugyanúgy megsegítem kicsit, mert reggelig várhatnék, míg magától majd egyszercsak hátha végre minden lecsöpög a lefolyókon. Szóval mikor kicsit enged a jég, akkor húskiszedő lapáttal alányúlkálok kissé, és nagyjából egész jégdarabokat szedek ki, egyenest vödörbe. Ezzel nagymértékben siettetem a dolgot.
Még várok a kimosás után, odakészítve minden rongyot stb. a hűtő elé-köré (mert itt nincs olyan kihúzható izé, vagy tálca, amiből időnként öntögetni kell a vizet, na, ez más) a biztonság kedvéért; mindenképpen hadd olvadjon az is, amit én nem látok, hogy van-e még egyáltalán...
Ezalatt is hasznosan töltsem az időt, átöltözöm festőruhába, megkutymálom a hajfestéket, és "seperc alatt" igyekszem felvinni a fejemre az egész hóbelevancot. Hosszú hajra azért ez nem annyira tök egyszerű, de már megszoktam, volt már ennél sokkal hosszabb hajam is, sőt festettem hajat kényszerből jobb válltöréses gúzzsal, ergo egy darab ballal is!! (Bár mai napig nem tudom, hogy bírtam megcsinálni! Csakis a női hiúságos kényszer és a valamivel jobb egészségi állapot vehetett rá.)
Már bepamacsolt fejjel még egyszer kimostam az egész hűtőt. Rendszereztem a cuccokat és bepakoltam, ami kicsit gyorsabban ment, mint a kipakolás, mert ahogy csökkent a cucc, úgy lett átláthatóbb, hogy még mit kell. Felkapcsoltam a biztosítékot -- működik!
Aztán mosogattam még párat, és ugrottam a hajfestéket lemosni.
Innentől végig onnan aztán nem jön ki az ember, csak mos és öblít, most és öblít, balzsam és öblít, majd töröl, mint az őrült, végül megpróbálja kifésülni.
Este 9 lett, úgyhogy lehetett pár falatot már vacsorázni is, macskaetetés, ez-az, kis Fanni-olvasás, majd 10 körül Szilvi befejezte a netezést, és beülhettem a jól végzett mai elintézendők tudtával a gép elé, kicsit olvasni és megírni az előző bejegyzést.