Pünkösd másnapja -- Bencus "eltörik"

Ma alhattunk végre egy nagyot.
Ez azért néha elég fontos. Ugye, hétköznap reggelenként Szilvi viszi Bencust oviba, előtte valameddig vissza tudok aludni a hajnali macskaetetés után. Aztán jött a szombat, amikor meg a szomszéd kezdett el reggel pontban 8-kor fúrni (mint utólag az ajtóink között lévő dobozokon láttuk, klímát szereltettek) éktelen zajjal, tehát eleve lehetetlen lett volna az alvás még akkor is, ha nem kellett volna nekünk egyébként is fél 9-re évzáró+ballagásra mennünk. Így csak sajnálhattuk azokat a házbelieket, akiknek szombat az egyetlen alvási lehetőségük és emiatt ennek lőttek.
Vasárnap a mise miatt szoktam korán kelni, na meg ugye, Bencus is itt volt; de ma rendesen húzhattuk a lóbőrt.
Neten olvastam e-könyvet, intéztem pár dolgot, majd átadtam Szilvinek a gépet és főztem tepsis sült csirkecombot kukoricás rizzsel. Épp anyukámmal beszéltem telefonon, mikor Szilvit is hívták Cicáék, a Kenézyből... történt ugyanis némi baleset Bencussal, de nem akarták egyből idegesíteni, elvitték a Kenézybe, ott épp röntgenre vártak, mikor Szilvit "Cica mama" felhívta. Az történt ugyanis, hogy Bencus mindenáron fogócskázni akart. Nem nagyon volt rá vevő senki, a felnőttek azért meglehetősen lusták ehhez, pláne úgy ebéd után. Ki más vállalkozott volna rá, mint az onokáért lelkét kiadó Cica mama, ő lett a fogó.
Bence meg rohangált összevissza. Utolsó mozzanata a rekamiéra ugrás és egyúttal elesés volt, minek következtében maga alá szorult a keze. Nyilván észre lehet venni azért egy ekkora kölök reakcióiból, hogy mennyire komoly vagy sem egy esés következménye: ez az volt; így hát baleseti ügyelet lett a vége.
Épp mesélem anyukámnak, hogy hát bizony Bencussal meg épp röntgenre várnak, mikor szól Szilvi, hogy Cica megint hívta: újabb infó -- hát bizony törés a csuklón, úgyhogy begipszelték a kézfejétől egész a felkar közepéig, derékszögben persze, és fel van a karja kötve a nyakába.
Ezek után nyilván nem vitték haza, hogy majd 1 óra múlva lassan úgyis jönni kell ide haza, hanem taxival egyből idehozták.
Bence egyébként jól viselte az egészet, nem sírt, semmi hiszti, és állítólag nem is fáj neki, csak ha valamerre fordítja. Mondtuk, hogy most ha lehet, nem kell fordítania semerre -- ez csak úgy kerülhető el.
De lám, mindenféle fájdalomcsillapító és egyebek nélkül is, hál' istennek, elvan fájdalom nélkül. Ráadásul, ugye, most mindenki sajnálja is, egyben hősként ünnepli, hogy milyen ügyes gyerek volt, és milyen szépen tudtak rajta dolgozni az orvosok.
A törés: zöldgally-törés. "Speciális esete a csonttöréseknek az úgynevezett zöldgally-törés. Ez a gyermekkorban előforduló törésfajta attól különleges, hogy a csont eltörik ugyan, de a rugalmas, erős csonthártya nem szakad el. Ez összetartja az eltört csontot. (Egy fiatal, rugalmas faágat sem lehet könnyedén kettétörni.)" (egeszsegtukor.hu)

Csak hát most... azon sajnálkozunk, hogy szűk 3 hét lenne hátra az oviból. Tanulás, kötöttség nélküli utolsó időszak ez már, amikor egymást követik a jó kis programok: kirándulás, különböző programokra menés, akadályverseny, egyéb sportesemények, családi nap. Most ez akkor hogy lesz, fogalmunk sincs.
Mert azért csak bele kell gondolni: adva van EGY bal kézzel egy óvodás gyerek. A legtöbb felnőtt is igen béna egy kézzel, pláne a ballal. Én átéltem, sőt, hisz nyakig voltam jobbváll-töréssel gúzsban 1 hónapig.
De közösségben egy gyerek hogy oldja meg pl. a pisilést, átöltözést, levetkőzést -- ez még segítséggel itthon is igen nehéz. Egyen egy darab bal kézzel, töltsön vizet bal kézzel... és hát folytathatnám. Aki élt már egy kézzel, a bénábbikkal, az tudja.
Kár ezért a 3 hétért -- amúgy is nagyon sokallottuk a 11 hét szünetet; legalább fele, ugye, itt, a dögmeleg panelben, abban az egy zsúfolt szobájukban. Halálra unja magát a gyerek. Ez a 3 hét még olyan jó kis lefárasztás lett volna utoljára, meg olyan jó kis élménydús időszak, amire esetleg szívesen emlékeznek majd vissza mint óvodáskori emlékekre.
Mikor máskor mindez, mint pünkösd másnapján!

Visszagondoltunk: a két évvel ezelőtti évzáró kimaradt Bencus életéből, mert akkor volt bárányhimlős.
Az idei farsang kimaradt a gyermek életéből, mert akkor volt ez az egy hónapig tartó vírusos-kiszáradásos betegsége... Még jó, hogy a paszulyműtétje időzítve, a nyári szünetre szólt.
De elég arra gondolnom, hogy én is mikor máskor vittem Szilvit mindig ügyeletre, klinikai fülészetre, fülfelszúratni, mint karácsonykor és húsvétkor...
Bencus maga is húsvét másnapján volt kegyes megszületni. Az anyja meg augusztus 20-án.:))
No, mindegy -- ezen is túlvagyunk...