Smaragdszem a sárkányhoz: "Gyere pünkösdi rózsát fotózni!"

Pénteken anyám szólt, hogy menni kéne pünkösdi rózsát fotózni.:)))
Gyakorlatilag előző vasárnap voltunk nála, de már annyira hozzászokott minden új virágzásnál a fotózáshoz, hogy szükségét érezte, hogy szóljon.
Mondtam, hogy aznap már nem bírok útnak indulni, de másnap elmegyek, ha nem gond.

Aznap ugyanis már egy csomó kisebb-nagyobb restancián túlestem; szelektált ezt-azt bumliztam el a Coop mögé, csekkek miatt félóra sorállás a postán, a gyógyszertárban soron következő receptesek és pár recept nélküli miatt sorjáztam. Azután meg kerültem egyet, hogy a cseresznyefa-virágzáshoz képest mindig megszokottan későn nyíló, relatíve közeli cseresznyefák állapotát megnézzem (de szerintem már lemaradtam róla), aztán elmásztam a Tócós téri Coopba, mert érdekes módon ott több minden olcsóbb, mint a mienkben... (mondjuk, ezt nem értem annyira!), s ha már ott vagyok, benéztem a Gyógynövényboltba visszérkencéért, mert tragédia, ahogy ezek az apró lila erek befeketítik már az ember lábát, ráadásul érdekes is, hogy régen csak este dagadt, most meg már mindig... legfeljebb reggel kevésbé. Áááá, de unom, hogy egyre több baja lesz az embernek!:(
S miután hazaértem, már úgy kivoltam, hogy ha nem életbevágó, na, én aztán ma már sehova!
Egyszóval megállapodtunk, hogy jó, majd holnap megyek dél környékén.

Így is lett. Összepakoltam, ami azóta maradékként, kenyérként elvihető, plusz némi göngyöleg, és relatíve most könnyebben pakolva elsétáltam. Elméletileg most jó idő van, nincs meleg, eső sem esett, de én 20 fokban is simán lefövök minden alkalommal, bárhová kell bármennyi fizikai erőt kifejteni.

Anyám már a kapuban várt, mert hogy állítólag soká jöttem (még nem volt 1 óra), és hogy megégett a kolompérium.:)) Fene se hitte vóna! :-O))
Mindenesetre gyorsan kipakoltam, mert már enni is kellett.
Tepsis sült csirke volt, mellette sült krumplival. Hát, igen, kissé odapörkölődött itt-ott a krumpli, de maradt ott annyi, amennyivel el lehetett lenni.

Közben a maradékommal (sonkás tészta), 2 rámás doboznyi pörköltszaftommal és a kenyerekkel csinált egy kondér kaját anyám a kutyáknak meleg vízzel, aztán azt kimentünk szétosztani. Most két kanállal osztottuk, mert beláttuk, hogy az egy kanállal való osztogatás két kutyánál nem okés. "Elosztottuk" a kutyákat, anyám osztotta balra Hajasnak, én meg jobbra a kicsinek.:)) Most csak portrékat csináltam róluk, még kajálás előtt.

Ezután jött a kert, a rengeteg bazsarózsa fotózása.

Szedtem pár szál gyöngyvirágot is, néhány levéllel; igazán nem sokkal, mert egyébként nem szeretem, ha valami mérgező. Mondjuk, nálunk nemigen van otthon semmiféle virág, de az ilyen kicsiket fel lehet rakni magasabb helyre, ahol a macskák nem érik el. Az illata viszont felér néhány napig egy légfrissítővel!

Nos hát, a szedett apró csokrot le is fotózgattam úgy, hogy fogtam a kezemben. Szerencse, mert mikor eljöttem -- bár sokszor át szoktam nézni, mit nem hagyok ott --, a gyöngyvirágot sikeresen otthagytam. Még mindig jobb, mint a mobilomat... mert olyan is volt már.

Azt nevettem sokáig, hogy mikor otthon rádöbbentem, hogy hopp!, a gyöngyvirágot otthagytam, és felhívtam már otthonról anyámat, hogy ne lepődjön meg és ne hívjon fel azonnal ijedten -- mert már tudom, hogy otthagytam, hát ez van. Azt mondja erre, hogy ő is észrevette, de már akkor biztos az összekötő kis utcán, a Kisbotoson jártam, és sajnálta, mert legszívesebben "utánam szaladt (!!!!)" volna! Jaaaaj, mondom, hát mér nem szólt telefonon; a Kisbotosról még visszamentem volna érte.:)

Még kerti tartózkodásom alatt lefotóztam a másik szomszéd kert közös kerítésénél elkerített kutyarész egyik kutyáját -- kettő roti van --, akiktől egyébként nem lehet egy lépést se tenni a kertben anélkül, hogy folyamatosan ne ugatnának. Ez eléggé idegesítő, de sajnáljuk is szerencsétleneket, mert nem ilyen tartást érdemelnének...:(
És akkor lett náluk tavaly ősz óta egy cica is, most udvaroltam neki egy csomót, hogy a kertünkben maradjon.
Már negyedik alkalom volt, hogy láttam, egyszer pl. a konyhaablakunkból, az udvarunkon. Mamu mondta, hogy a kertünkben, a nemtom-milyen bokor tövénél szeret aludni.

Háát, nem örülök neki, ha ismert, nem kimondottan állatbarát emberek állatokat szereznek be. Gyerekkoromban is ők voltak a szomszédaink, sok csúnya dolgot láttunk, tudtunk...:( Anyámnak néha csak azért "lett" kutyája, mert I. bácsi oly módon "zsarolta", hogy ha nem kell a kutya anyámnak, agyonüti...:(((( )
És hát mindig ordítozásokat hallok az állatokra odaátról. Még jó, hogy enni kapnak... és remélhetőleg a cicára sem csak az egerészés vár.:( Az biztos, hogy anyám mondta, hogy többször látta már, hogy az udvarunkon iszik a cica -- a vízből, amit ő a madaraknak tesz ki. Ez nem annyira reményteljes...
Az ottani kutyák egyébként hamisak és nem szocializáltak, úgyhogy ezeket etetni sem mernénk. Tartunk tőle, hogy ha a cicát elkapnák, szét is szednék... ez a kis szerencsétlen meg látszatra egyáltalán nem fél tőlük, le se tojja őket. És annál szomorúbb, hogy úgy látjuk a cicán, hogy valószínűleg hasas... Rágondolni is rossz, mi lesz a sorsuk. Pedig PONT ezeknek az embereknek meg sem kottyanna egy ivartalanítás anyagilag. De PONT az ilyen emberek fogják rá sajnálni a pénzt...
Aztán anyám megint szedett nekünk egy halom sóskát, hogy főzzek otthon egy kondér sóskalevest, mert imádják a kölkök.