Kövek mögül vagy magas lóról

Fura dolog ez, amikor fokozatosan csökken azon bátorsággyakorlatok száma, amikor meg meri az ember osztani azon dolgokat, amelyekkel egyetért vagy szimpatizál.
Mert ez így gondolja, az úgy gondolja. De míg én 99%-ban túlhaladok szó nélkül azon posztok mellett, amiket én nem úgy látok, másképp gondolok -- sőt, igen régóta gyakorlom már a tőlem nem távolálló önfegyelmet (eléggé úgy neveltek), s mikor alig bírom megállni, akkor SEM kezdek vitákat véleménykülönbség-nyilvánítással --, más azonnal beletenyerel, ha én véletlenül egyszer meg merek osztani olyat, amelyet nem csupán én és azért osztok meg, mert annyira különc lennék, hanem mert én sem vagyok hülyébb, mint a nagy átlag, melyek megosztásai szintén egy csomó embernek, így nekem sem tetszenek. Mégis, hadd provokáljanak. Önfegyelem kérdése. Sőt.
Politizálni utálok, és folyton, de folyton ez megy. Nincs olyan témakör, melyből ne oda lyukadnánk ki, hogy fröcsögések és provokálások ne ömlenének. Na, ezeken már rég túltekerek, mert nekem nem vicces se pro, se kontra. Megvan a véleményem, de hiszem, hogy bármiféle véleményemnek is nyoma lenne, rögtön ezer ember ugrana rám megfojtás céljából. Így aztán kussolok.
Virtuális helyzetben pedig még azok is brillíroznak, akik életben nem tennék, legalábbis visszafogottabban. Hiszen otthon, a négy fal közt nem bánthatják. És aki hangos és észosztó, azt biztos nem is b....gatják annyian, mint aki csak néha elvétve meri megosztani más ezrek véleményét. Az lehurrogható. Fel sem tételezhető róla, hogy esetleg empatikusabb, mint azok, akik sosem voltak a konkrét helyzetben. Annyira könnyű úgy okádni magas lóról, hogy csak elméletben ismerünk valamit.
Más dolog tudni valamiről, meg más dolog át is érezni, netán ismerősei lenni olyanoknak, akik személyesen átéltek hasonló dolgokat. Pláne, hogy van, akiből abszolút hiányzik mindenféle empátia, ellenben van, akiben meg több is van a kelleténél.
Oké, lehet kérdezni, miért vagyok akkor mégis a FB-on -- nyilván mert azért egy csomó emberrel ott tartom a kapcsolatot. Lehetnek régi munkatársak innen is, onnan is; ott találtak meg potenciális munkaügyekben; mivel nem fussa újságra, ott találhatok megosztott híreket, melyeket ugyan nyilván megtalálhatnék máshol is, de így gyorsabb. Ott találhatok helyi programokat, melyekről máshonnan nem tudhatnék ebben a helyzetben.
Van egy csomó kör, csoport, réteg, melyekkel közvetve-közvetlenül gyakori kapcsolatban vagyunk -- minden más téren, mint a politika. Állatmentés, irodalom, fotózás, természet, zene, gyerekek, évfordulók... jó és rossz hírek. Neves emberek infói (és itt nem celebekről beszélek).
Azonkívül ha mást nem is, de a fényképeim nagy részét szeretem megosztani, mert elég sokan vannak, akiknek ezek tetszenek. Verseimet itt nem szoktam, úgy vagyok vele, hogy azoknak megvan másutt a helyük. Amit még nagyon kedvelek, a humor. Az, ami tényleg az. Néha rájövök, hogy nekem csak ezeket szabad itt megosztani, meg a segítségkéréseket, állatvédelmet, gazdikereséseket. És még akkor sem biztos, hogy nem bántanak! Volt már ugyanis, hogy még utóbbiaknál is folyton beszólt illető, ahelyett, hogy használta volna az egér középső gombját minél gyorsabban. Akkor miért fontos ismerősöknek lennünk? Én elviselem az ő marhaságait, nem szólok be. Ő persze távol áll attól, hogy ezt viszonozza.
Az önfegyelem, alázat, pofabefogás számomra nagyon fontos, ez utóbbi néha igen nehéz, főleg, ha igazságtalanságok is játszanak.
Már jól ismerem a pálfordulósokat, akiknek minden szavát és megosztását szkeptikusan kell venni. Pofa befog. Tudom, hogy egy hét múlva ellenkezőjét osztogatja.
Túl jól ismerem a direkt ignorálást is, meg túl jól lejön a szándékos bántani akarás.
Azért sajnálatos ez, hogy nem lehet mindenki egyenlő, meg hogy "amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek".
Vannak emberek, akik kinyilatkoztatnak, és az, csakis és kizárólag az lehet az igazság. Pedig az egyáltalán nem biztos, de őket akkor sem érdekli, mert az nem az ő igazságuk, mely természetesen szent és sérthetetlen. Ha valaki ellent mond, vessen magára, ha megbántódik. A másféle vélemény egyszerűen nem igaz. Néhány embernél nemcsak a neten, de az életben is így van. Tulajdonképpen én jól megtanulhattam a munkahelyemen befogni a pofám, miközben pont az ellenkezőjét volt kötelességem néha csinálni a meggyőződésemnek. Nem újdonság számomra.
És hát mindig van lehetőség szűkíteni a kört minden téren.
A kövek mögül amúgy sem olyan könnyű előjönni, s nagyon eltávolodni tőlük sem érdemes. Nekem legalábbis.