Anyák napja kompletten

Természetesen a vasárnap anyák napja jegyében telt.
Mivel Bencus nem volt itthon -- elvitték a másik fél "nagyszülei" --, így Szilvivel délelőtt kényelmesen elkészültünk, mivel anyám meghívott bennünket. Azt mondta, hogy más úgyse megy rajtunk kívül...
Ez nem mindig érthető számomra, de úgy van, hogy öcsém nem nagyon tart semmilyen ünnepet, a lányai meg úgy, ahogy éppen eszükbe jut. A nagyobbik már külön lakásban él a barátjával évek óta, a kisebbik meg akkor árasztja el Mamut, ha a) vagy valami baráti/szerelmi csalódás éri és szüksége van Mamura lelkizés szempontjából; mert tény, hogy szereti -- ellenben ha nagyon aktív épp a baráti-szerelmi-társasági élete, akkor b) esetleg Molly őrizete miatt (vagyis rásózni).

Dani pedig a három műszak miatt nehezen egyeztet a zenekar többi tagjával, hogy mikor lesz próba -- hát szinte várható volt, hogy most lesz próba... akár déltől éjfélig is. Úgyhogy ő majd hétfőn szándékozott odamenni. (Utólag tudom, hogy hétfőn dél körül volt ott, mivel délutános hét következett; vitt hajlakkot és csokit, és ő is kapott a finom kajákból.)

Tehát ketten mentünk Szilvivel, de előzőleg ő még azért abszolvált számomra egy gyors felköszöntést.:)))
Javaslatára a dísztatyóban lévő barna kardigánt azonnal fel is avattam Mamuhoz menet.:) Ezek mellett többfajta kedvenc édesség, tálca, és 4 laposdugót magába rejthető elosztó is hemzsegett benne.
Kissé hűvösebb időre számítottunk, mivel tegnap egész nap lájtosan, de esett -- hát nem is volt dögmeleg, de érdekes, akármennyire is nem sietek, egy félórás séta után mindig dögmelegem lesz. Ráadásul Mamu meg legtöbbször még nyáron is a tűzhelyen (sparhelt) szeret leginkább főzni, ahol folyton melegszik a víz is stb. -- no, ott végképp le lehetett rohadni (de ez mindig így van, ha odamegyek -- és nem baj, majd lehűl az ember).
Szerencsénk volt az idővel, semmi pacsadék nem volt mára, és hőguta sem.
S mivel tényleg hárman voltunk egész fél 1-től este 6-ig, amikor is indultunk haza; tényleg nagyon bizalmasan el tudtunk csevegni.

Mamut felköszöntöttük: Szilvi nagyobb dísztatyóban ő és Bence nevében vitt mindenféle olyan dolgot, amit Mamu szeret, legyen az édesség, rejtvényújságok, sütik, praktikus dolgok. Én pedig az előzetesen már elvitt díszdobozos rózsafüzér mellé ill. után vittem 4 regényt -- olyat, amilyet szeret és én is kiolvastam egyúttal előre --, valamint a rajzot, melyet kissé levágtam A4-ből, hogy beleférjen egy A5-ös keret nélküli üveges-4 kapcsos képtartóba (így mégiscsak komplettebb ajándék, mintha átlátszó nejlon irattartóban vittem volna ideiglenesen.
Jó volt látni a mosolyt az arcán, ahogy meglepődött és tanulmányozta a portrét.
Azt mesélte, hogy ő csak vagy 2 éve látja magát, hogy tulajdonképpen hogy néz ki. Ezen nagyon jól szórakoztunk, de az a helyzet, hogy szegény apukám anno olyan magasságra szerelte a tükröket, ami NEKI felelt meg, az ő 183 centis magasságának. Úgyhogy anyám sámlira állva tudta volna magát megnézni, s mondása szerint annyira nem tartotta magát érdekesnek, hogy fel-le ugráljon.:) Arckikészíteni ő nem szokott, a feje tetejét meg -- amiatt a pár szál haja fésülése miatt -- látja.:)))
Két éve valami miatt lejjebb kerültek a tükrök, és azóta jobban ismeri saját magát, hozzászokott a kinézetéhez. És hálistennek, szerinte is olyan... sőt, hitetlenkedett azon, hogy különösen az orrnyeregtől lefelé hogy a francba rajzolhattam meg olyan tökéletesen, és hogy a haja is... még az egyik oldali forgója is olyan...
Meg hogy ennek nem nála kéne ám őszerinte lenni. Mondtam neki, hogy nekem megvan gépben, ez most legyen csak nála.

Ezek után isteni finom tejszínes-zöldséges becsinált gombóclevest ettünk, ami, ha jól hallottam, meg is szólalt, annyira mennyei volt. Az tény, hogy Szilvi sem nagy étvágyú, és kétszer szedett belőle, ami valami!
Ezután hatalmas lábasnyi toroskáposzta volt. Sokkal finomabb, mint amit én szoktam csinálni. Az enyém ugyanis nagyon sovány húsból szokott készülni, nem elég "locsos" a cucc... Az anyáméban meg volt ilyen is, olyan is. Vagyis pl. köröm, bőrös malachús...

Betegre zabáltuk magunkat.
Utána sör, Szilviknek citromos sör (amit inkább elhozott, mondván, hogy nem bírja az egészet meginni), de inkább apentákat ivott; meg kávé is volt.
Kióvakodtam a kissé sáros kertbe is, hát a csigákat most is éppúgy pakolgatni kellett, mint kedden, mikor itt voltam. Fényképeznivaló azóta nem sok új lett.

Hatalmas vájdling tömény kutyamoslékot kaptak a szomszéd kutyák, akik már akkor megjelentek, mikor észlelték, hogy Mamuhoz érkezett valaki.:) Tudják, hogy olyankor okvetlen kapnak...

Lassacskán összepakoltunk -- kaptunk a levesből is, toroskápiból is mindketten rendesen; pár napig nem is volt otthon gondom egyéb főtt kajára, az biztos.
Szépen hazasétálgattunk, tényleg nagyon jól éreztük magunkat.
20 perccel később meghozták Bencust is. Egyébként nagyon rendesek voltak Bencus nevében egymáshoz Szilvi és volt "anyósa", hiszen elvitelkor Szilvi is gondoskodott Bence általi átadással anyák napi ajándékról, most meg hazajövetelkor Bence az anyját is felköszöntötte a nagyanya által.
A dolognak ez a része normál családoknál az apa feladata, ugye... hogy a gyerekei nevében gondoskodjon azok anyjának felköszöntéséről. De ez nálunk már magam óta hagyomány, hogy nem így van.
(Sőt, pl. nőnap esetén az elvált anyukák, ha fiuk van, önmaguk nő léte ellenére is gondoskodnak pl. az óvónők-dajkák stb. felköszöntéséről... számunkra mi sem természetesebb; s ez főleg nőnap este csapódik le, amikor esetleg mi magunk meg nem kaptunk semmit.)
Egy kicsivel később megjelent nálam is Bencus egy stílszerű oroszlános dísztatyóval, benne édességek, nasik -- és még ő is felköszöntött.

   

Ezt követően még legalább egy órát bent voltak nálam, mert a sok kipakolt ajándék mellett fotózkodtunk, és odajött természetesen Honesty, akinek kíváncsiságánál csak étvágya nagyobb, és végig is terült kapásból az új kardigánomon... s ezentúl tényleg fotózható volt unokástul, plüssökkel együtt időtlen időkig...

   
De a nap még mindig nem ért véget. Daniéknál véget ért a próba és még utána pakolni is kellett valahol, szóval kb. éjjel 11 előtt rámszólt a neten, hogy alszok-e má'. Mondok, én nemigen szoktam még ilyenkor. Szó mi szó, nem először fordult elő, hogy ilyenkor jött át akár a szennyessel is, vagy számára félretett kajáért is -- úgyhogy most is átjött felköszönteni. Kaptam tőle egy kis cserepes virágot, mely nagyon cuki, de nem tudom, nálam meddig fogja bírni, hisz eleve valahol a mennyekben kell neki helyet találni Haramia miatt. Meg hát mivel szükséges dolgot nem tud nekem venni (úgymint papucs, cipő, akármi), így még adott kis pénzt is, hogy vegyek magamnak valamit majd, ha lesz nagykervásár itt az iskolában. Ez nagyon jó, mert már évek óta fenem a fogam egy bőrszínű klumpára, csak mindig volt fontosabb...

Úgyhogy minden irányban megünneplődött az anyák napja.
A szokásos Gyertyaláng oldalon pedig gyertyát gyújtottam, mint máskor is minden ünnepükkor is, de most külön anyák napjára is mindkét nagyanyámnak és keresztanyámnak is.