Ünnep

Nagyon keveset, talán 4-5 órát alhattam, azt sem folyamatosan, mindezek ellenére beállítottam 7-re az ébresztőt. Bekapcsoltam a DTV-t, és ettől kezdve úgy fél 12-ig ezt néztem. Mármint a debreceni virágkarnevált. Szünetekben végeztem el az aktuális tennivalókat, illetve 7-től úgy 40 percig a reggeli teendőket, mert mint kiderült, a karneváli futást, a biciklis felvonulást és a veterán kocsik felvonulását nem közvetítették. De így legalább mindent megcsináltam, nyugodtan tudtam nézni reklámokig az adást.
Láttam az ünnepélyes zászlófelvonást, a díszszázad vonulását, az ünnepi beszédeket, a kenyérszentelést. Aztán következett a 49. virágkarnevál, 16 virágkocsival és rengeteg fellépő csoporttal. Meggyőződésem, hogy így járunk jobban, a tévében sokkal eredményesebben megnézhető a kocsik, a menet; ráadásul nem kell tolongani, égni, állni a napon órák hosszat, valamint előtte-utána kisakkozni, hogy egyáltalán valami tömegközlekedés használható-e vagy gyalogolni kell.
Szuper volt az egész, tetszett. Kedvencem az óriás tigris volt természetesen, Debrecen meglepetés virágkocsija, de nagyon dekoratív volt a Jelenések könyve alapján kreált "Napba öltözött asszony" alkotás is, mely Esztergom és Debrecen közös virágkocsija volt, és egy gyönyörű bordó hétfejű sárkány is szerepelt rajta.
Nagyon nyugis napunk volt, ketten voltunk Szilvivel; béke, nyugi, pihenés volt.
Maradékok voltak a hűtőben, délután csak mákoslaskát készítettem, merthogy édességre vágytunk. Az meg igazán hamar megvan, ha minden van hozzá.

István küldött egy csomó mesekönyvet, melyeket gépen olvashatok; ugyanis egy olyan gigantikus molyos kihívásba kezdtem, ahol 50 mesekönyvet kell elolvasni bizonyos időn belül.
Ezt kibontani lépett be a gépemre, meg is történt, ám akkor egyúttal frissítette a Linuxot. Jól végezte dógát, el is búcsúztunk. Igen ám, de én ezek után nem mentem a géppel semmire. Nem akart betölteni. Hívtam Istvánt megint, hogy mi van, nem értem -- így megint belépett a gépre, és telefonon beszélgettük, hogy mit csináljak, mikor mit mondjak a gépen... Lényeg, hogy nagy keservesen visszaállítottuk a frissítés előtti állapotra, amikor még működött, betöltött a gép. Kiderült, hogy a mostani frissítés betett a Linuxnak is, valami nem jó neki, valamiért nem tölti be... De legalább sikerült visszacsinálni és megoldani, hurrá!

Délután a Duna tv-n megnéztem az ünnepi misét a Szent István bazilikából, valamint a Szent Jobb körmenetet.
Estére kiolvastam Tutsek Anna: Cilike mátkasága c. réges-régi lányregényt.
Tojást főztem, szendvicset ettem.
Este 10-től hirdették a tűzijátékot, de ebben nincs nagy örömünk, mióta kivonult ez az esemény a belvárosból. Innen évtizedek óta gyönyörűen láttunk minden Nagytemplomból leadott tűzijátékot, de most már az a módi, hogy a Nagyerdőről, az egyetemtől megy a tűzijáték. Hát, az viszont még a hetedikről is nagy takarásokkal vehető ki, úgyhogy csak a legmagasabbra fellőtteket láthatjuk, vagy éppen a tetejüket. Így ez már gyakorlatilag kihagyható program lett.
Nem tartjuk helyesnek, mert azért a belváros mégiscsak a belváros. Oda begyűlt a város népe és a turisták, utána akár egy hazagyaloglás is belefér, mert nem kis táv ugyan, de megoldható. Viszont a Nagyerdőre este 10-kor már nemigen megy ki az ember, legfeljebb az autósok. Ugyanis tömegközlekedéssel szinte lehetetlen utána hazajutni, onnan hazagyalogolni meg... arról inkább ne is beszéljünk.