MÜK-os jelentkezés

Mára munkásügyi központ a programbeosztásom. Ez is olyan "f*sós program" mindig. Tudom, én nem szólhatok egy szót sem, mivel tavaly nyár óta lehetőségem van arra, hogy minden második alkalommal netes jelentkezést produkálhatok. Ez óriási segítség. És legalább tudom, hogy aznapra mentesítve vagyok minden fizikai tortúra alól, nem közvetítenek ki sehova, megjön a visszajelzés és a következő időpont aznap este. Lényegében idáig kétszer lettem ezzel kisegítve. Borzasztó jó, kár, hogy nem már a betegségem kezdetétől -- de nem tudhattam, hogy van ilyen. Még így is örüljek, hogy nem csesznek ki az utcára szemetet szedni napi 8 órában, vagy nem iskoláznak be egy kétéves tanfolyamra, lassan 62 évesen. Nyilván csak az hiányozna az agysejtjeimnek. Mire elvégezném, jogosult vagyok az öregségire, a frász törné ki az egészet. Nagy szívás nekem ez az egész úgy globalice. 2015 nyara óta lehetnék már nyugdíjas...😩

Fél 10 előtt indultam. Kint a ház előtt sógornőmmel találkoztam, megállított beszélgetni. Lényegében az anyám következő műtétjével kapcsolatban álltunk meg, de szóba került sok minden, elsősorban az egészségügyi állapotaink. Mi tagadás, bőven van miről beszélnünk...😕
Így csak a következő busszal mentem fel, de nem probléma, szerencsére ide nem időpontra kell menni.
A Gambrinus közön át mentem, szerettem volna az antikvárium kirakatában sk. lefotózni a Samu-festményt, reméltem, hogy még kint lesz... de ez nem jött be, nem volt kint a festmény.😣
A MÜK-nél sorbaálltam jelentkezésileg, majd megkaptam a sorszámot. Lifttel mentem fel, franc fog kifulladni ebben a hőségben... Szerencsére fent az előtérben volt még üres szék, leültem, és majd' egy órát várakoztam a behívásomig.
Szokott ügyintézőm nem sokat variált szerencsére. Ellenőrizte az adatokat, nyilván észlelte, hogy azóta sem gályázom, s tisztáztuk, hogy a következő ellenőrzés netes lesz majd nov. 14-én, megkaptam a pecsétet, s végeztünk is.
Lemenni gyalog mentem. Az utca hűvös oldalában egészen jó idő volt, volt némi levegőmozgás, tényleg szuperül esett.
Bementem a Rossmannba, ahol néhány szükséges dolgot vásároltam, mint pl. barna szemöldökceruza...
A főtéren is körülnéztem kicsit, elvégre ez már a karneváli hét...

Ezután a halközi kajáldába mentem, ahol elvitelre vásároltam grillezett csirkecombfilét és rizst, valamint két darab sült hekket.
A dögmeleg buszmegállóban kibírtam a kicsi, tavaly ültetett fáknak köszönhetően azt a negyedórát, míg végre jött a busz. Micsoda szerencse, hogy ezeknek a kis fáknak is van már némi árnyékuk!
Jött egy 25-ös, leszállva bementem a Sparba, ahol mit ad isten, találkoztam Szilvivel.😌 Ő már túlvolt a vásárláson, de azért megvárt engem -- mondjuk, tényleg hamar lerendeztem, a pénztárnál több idő eltelt, mint az egész vásárlásommal, pláne, ha van egy problémás vevő.
Mondtam, hogy a Sómanónál okvetlen fagyit fogok venni, mert pípet kapok. Meg is történt, vettem egy kétgömböset, aztán csigalassan mentünk fel a piacig, ott még Szilvi be akart menni a Coopba. Én pedig hazaaraszoltam.
Szilvinek jött egy ajánlottlevél-értesítő. Naná, most, hogy egyikünk sem volt otthon, pedig ez ritkaság.
Evés után megnéztem a tegnapi Elifet, anyámmal és Istvánnal telefonáltunk, este hozták a gyereket, majd BK-t néztem.