2019. március 8., péntek

Nőnaposdi

Mivel Honesty hasmenése tegnap abbamaradt, úgy látszik, olyan nem történhet, hogy hasmenés nélkül maradjunk, mert ma én rohangáltam egész nap.
Már kora hajnalban erre ébredtem, és aztán igen gyakran részesítettem a mellékhelyiséget vízszerű áldásban. Nyilván okának kellett, hogy legyen, és hát nem másra jutottam, mint hogy a tegnap megevett fél vedres halászlé lehetett az oka; egyéb külső ok kizárt. Mivel az nem mirelit volt, csak hűtött, 1 napos lejárat volt ugyan rajta, ezért is soroltam be; és az ízén, állagán semmi problémát nem észleltem. Na mindegy, fő, hogy itthon van az ember, majd csak elmúlik egyszer. Mivel hétvégére programok várnak, ezért csak bízni tudtam benne, hogy addigra helyrejövök.
Azért persze csináltam a soros dolgaimat, bár délutánra kissé elerőtlenedtem, fura szédülés és gyengeség volt rajtam.
Beszedtem a megszáradt ruhákat, behajtogattam, megvarrtam, amit szükséges volt.
Csirkecombból pörköltet készítettem tarhonyával. Paprikásnak indult volna, de elfogyott a tejföl -- mindegy, talán most jobb is ebben a szituban...

A gépet bekapcsolva konstatáltam, hogy nőnap van, ez a mai nyűgben eddig még eszembe se jutott. Bár ha a konyhaablakon kinéztem, láthattam, hogy két helyen is polcos állványos utcai árusítóhelyek teremtek, végül is már tegnap reggel óta, melyek meglehetős forgalmat bonyolítottak.
Istvántól kaptam elektronyos képeslapot és egyéb képes köszöntést. Lényegében már napok óta áradnak a neten a virágos köszöntések, nyilván ma sem volt ez másképp.
Kaptam az Alkotásutcából emlékeztető mélt a holnapi élményfestés okán, melyet egy hónapja Istvántól kaptam Valentájn-napi ajándékként. Egy évig beváltható lett volna az ajándékkupon, sokáig válogattam, míg aztán úgy döntöttem, nem érdemes sokáig húzni. Így a széles repertoárból először is  festményt választottam. Mivel az időpont is számított, a kettőnek össze kellett jönnie...
A mélben részletesen leírták, mi fog történni holnap abban a 3 órában, ami alatt -- remélhetőleg -- ott leszek.😊 Számomra megnyugtató volt a mindenre kiterjedő ismertetés. Már egész héten izgatott voltam emiatt, szóval jó volt, hogy választ kaptam sok, eddig nyitott kérdésre.
Felkerült egy új, májusi kirándulási lehetőség is a nagyerdei egyesülettől eredően; ráadásul kifejezett kedvenc zempléni helyeimre! Túl sokat nem lehet hezitálni, ezt már megtanultam. Egyre inkább népszerűsödnek ezek a kirándulások, a helyek hamar betelnek. Hamar döntést kell hozni...

Délután hajat festettem és később mostam is.
Daninak este jutott eszébe a nőnap, cseten köszöntött fel.
Annyira nem szokott mérvadó lenni nálunk a nőnap, sosem voltam elkényeztetve.
Első munkahelyemen azért megadták a módját, kedveltem ezt a napot. Nemcsak ajándékokat, de néha még konkrét műsort is kaptunk! Emlékszem pl. egy Zorán-koncertre '78-ban a nyomda kultúrtermében!
Aztán a második munkahelyemen annyira véletlenszerű volt az egész, úgy minden második évben, HA egyáltalán. Vagy mondjuk, két nappal később egy szál szegfű... hogy nehogy jólessen már valami az embernek... tehát leszokott az ember bármiféle várakozásról. Aztán mindig csak lestem az utcán, a buszon hazafelé menet, hogy mindenkinél legalább egy csokréta van, de mindig voltak és bizonyára vannak hölgyek, akik ölszámra kapják ilyenkor a virágokat és szatyorszám a bonbonokat, egyebeket.
Most is láttam asztalnyi nőnapi ajándékot fotókon, tehát tudom én, hogy amúgy sok helyen természetesebb az ilyesmi.
Kár, hogy hasmenéssel kínlódtam, mert csak a poén kedvéért, meg hogy legyen legalább egy szál virágom, elmentem volna a Lidlbe.😁😁😁

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése