Lábbeliügyek

Mivel anyám nyomtalanul "eltüntette" a tavalyi nyár előtt vett szuper kényelmes, nagy rizikóval általam, látatlanban vett deichmannos szandálpapucsát, melyet a tavalyi szemészeti történetünk idején sikerült hordania, most megint itt maradt lábbeli nélkül.
Ráadásul most irtóra dagad időnként a lába, nem vicc, tehát még véletlenül sem jó rá semmi -- de az, a láthatatlanná vált, megszűnt, eltűnt lábbeli jó lett volna! Már majdnem minden családtag próbálta megkeresni, de egyszerűen lába kélt.
Na, akkor mi mást lehet tenni, nem maradhat lábbeli nélkül, hiszen soha nem lehet tudni, így ki másra maradt volna megint egy lábbelivásárlás, mint rám. Frászom van ettől, mert saját magamnak is baromi nehéz lábbelit venni, mert ami látszatra jó, felvétel alatt derül ki, hogy egyáltalán nem. Na most, vegyek anyámnak látatlanban, amikor az összes szempontból olyan lába van, hogy még akkor is nehéz lenne, ha felpróbálná a fél boltot. Ráadásul szandált_ szandált_ SZANDÁLT!!!! igényelt. Vegyek neki szandált. Ami ugye legalább három helyen kell megfeleljen annak, hogy beférjen a lába, és ráadásul magamról tudom, sokkal nagyobbat kell venni -- nekem pl. 37-38 a lábam hosszra, de bizony 40-est kell venni, mivelhogy az enyém is dagad, alapból széles és magas. Én eleve rég nem veszek már szandált. Az elöl zárt papucs, papucscipő, sportcipő, bakancs az én repertoárom...
Szóval ez nem kispályás akció, főleg, hogy ő meg ráadásul szandált igényel... ami azt jelenti, hogy elöl és/vagy hátul több centinyire látszani fog a ki nem töltött hosszúság... Édes jó istenem...
Úgyhogy összeszedtem magam, és elindultam gyalog a Tescóba, ott is a Deichmannba.
E fotókat útközben készítettem:

Csak imádkozni tudtam, hogy emberi áron tudjak venni valami olyat, ami majd felmegy a lábára, be is kapcsolható, és még nem is kap az ember röhögőgörcsöt, ha meglátja, hogy elöl-hátul légüres tér van. Merhogy szandál kő.
Nem akarom részletezni, mit összeszarakodtam, mire kiválasztottam és meg mertem venni egy fekete, lábfejnél két tépőzáras, hátul több lyukkal ellátott kapcsos szandált, úgy kb. 39 1/3 méretben... 10 ezer volt, erre egyébként nem kaptam külön pénzt, úgyhogy még le kellett rendeznem, hogy a gyerekeket meggyőzzem, hogy akkor legyen ez hármónk anyák napi ajándéka. Előbb-utóbb ez rendeződött is. De hát még aggódhattam, jó lesz-e neki...

Ha már a Tescóban voltam, bevásárolgattam; felhasználtam 300 Ft-ért előre kapott kupont, valamint egy húsárunál 470 Ft kedvezményt. A postán befizettem egy csekkemet, a kínai kajásnál vettem egy kaját. Ezután megvártam egy 24-est, haza húztam a csíkot.

Otthon megettem a kínai kaja felét, mely csípős rizs, fokhagymás csirke és ananászos csirke volt.

Jött egy levél megint a Budapest banktól, melyben megküldték a nagyon dekoratív, ám általam egyáltalán nem igényelt és nem hiányolt "áruvásárlási" (magyarul hitel)-kártyát. Bele is raktam a tegnap kapott banki papírokba, ráírtam a nagy borítékra, mi van benne, és abszolút nem szándékszom használni. Mivel szkeptikus vagyok, nemigen vagyok benne biztos, hogy tényleg igaz a pár hónap utáni elévülés, ezért egy fél év után beviszem a nevezett bankba, akár elévült, akár nem.

Este bundáskenyeret csináltam. Ez egy régebbi fotó, hasonló volt a mostani is, csak nyers uborkákat is raktam a paradicsomok közé, lilahagymacikkekkel alkottam hajat és reszelt sajtból szakállat.😀 Ja, marad a gyerek...

Este szokásosak nézése, plusz a Szomszédokból két rész.