Ő viszont ment iskolába, nyilván nagyon jól tette, Bence nem volt annyira beteg, hogy muszáj lett volna mellette őrt állni. Én meg elvileg amúgy is mindig itthon vagyok...
Most tényleg nagyon optimálisan alakult, mert négynapos a hét, s ezen a négy napon nincs semmi olyan, amikor kötelező lenne menni valahova. Úgyhogy menjen csak nyugodtan Szilvi iskolába. Van egy hiányzáskeret, ami bizony, nem sok. De én is úgy lennék vele, hogy ne nagyon fogyasszuk, amíg nem muszáj!
Tehát itthon voltam Bencussal, de az okostelefonnak köszönhetően gyakorlatilag a világon semmi szükség nem volt rám, csupán a biztonságérzetének. Szilvi sok mindent bekészített neki, és mikor dél felé jártunk, én hiába kérdeztem meg óránként, sorolva az ételrepertoárt, hogy mit enne -- nem kért semmit. Ment az új tévéjük és okostelefon -- néha aludt egy kicsit, ennyi.
Tárkonyos gombalevest készítettem sok zöldséggel, isteni finom lett. Mivel más nem nagyon ütötte bele a kanalát, én négy napig ezt ettem...
Egyébként eddig nem jöttem rá, de mindig éreztem valami hiányt íz szempontjából, ha valamilyen tárkonyos jellegű levest főztem. Valahogy nem volt teljes. Valahol olvastam, és most eszembe villant, amikor kóstolásnál megint valami icipici kiegészítő ízhiányt éreztem... egy kiskanál cukrot tettem az egészbe. Tökéletes lett.
Mikor Szilvi hazaért, nemsokára készültek és elmentek a gyerekorvoshoz. Ha teljes munkanapos hét lett volna, már csütörtökre kiírta volna, ám mivel péntek amúgy is ünnep, egy napra már nem tette. Úgyhogy Bencus most 4 napot pihen.
Este lecsókolbászt főztem, most ez jólesett tormás majonézzel és mustárral.
Megnéztem a szokásos két magyar esti sorozatomat, majd neteztem, olvastam, játszottam.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése