Kezdődik

Két rossz dolog: megérkezett a hőség, ugyanakkor a rosszullét. Külön is nehezen viselném, így együtt meg pláne kiborító.
A reggeli teendők, macskák etetése, almozása, magam és környezetem rendbetétele, miután az ágyazással is végeztem, azzal végződött, hogy elkezdett sötétedni a világ, zúgni a fülem, torokszorító rossz közérzet -- s ezeket már tudom gyerekkor óta, hogy ájulás előtti állapot.
Egyszerűen olyan gyengeség fogott el, hogy muszáj volt magam vízszintesre ereszteni, hogy ne ájuljak el. Úgy jobb lett, de valahányszor fel akartam tápászkodni, a gyengeség egy percre sem engedett. Így fél 2-kor tértem magamhoz, sokszori belealvással díszítve a fekvést.
Délután már nem taglózódtam le, de szinte egész nap nem ettem semmit, a gyomrom tótágast állt, inkább nem kockáztattam. Erőltetni ilyenkor bármit szigorúan tilos, úgyis hányás lesz a vége...:(
Csak hasmarsokra rohantam ki, örültem, hogy célt érek, mielőtt baj lenne.
Estefelé Dani hozott almot és dinnyét. Kivártam, míg kicsit hűl a dinnye, aztán azt ettem. Még szerencse, hogy dinnyeszezon van ezen kemós időszakban, különben valószínűleg éhen pusztulnék.
A Kaqun vizet iszom még, de nem eleget, mert mindent keserűnek érzek.
Pedig amúgy a Kaqun víz nagyon élvezetes, üde. De a keserűség mindent felülbírál bennem.
Este A mi kis falunkkal próbáltam elterelni a figyelmem, ezt a Nivestim ellensúlyozta... ami mint tudjuk, nem fogja jó irányba befolyásolni a közérzetemet.
Istenem, megint kezdődik...:((((