Most a temetővel és anyámmal vagyok restanciában, úgyhogy ezeket haladéktalanul be kell iktatni. A temető fontos, mert több évfordulónk is erre a két nyári hónapra esik; mindig ki szoktam jönni legalább 1-szer, de több alkalommal 2-szer is. Most persze örülök, ha egyszer sikerül.
Az időjárás kedvező volt, enyhén hűvös, enyhén szeles langymeleg. Pont jó a temetőjárásra.
Reggel összepakolgattam a legszükségesebbeket, és olyan mázlim volt, hogy Szilvinek, mivel 1-kor elvitték a gyereket, lett kedve velem jönni! Azért így már mindjárt másabb, mint tök egyedül. Segítség is, meg hát mégsem vagyok egyedül így, kemó után 1 nappal.
Ha nem jelentkezik, hogy jön, már elindultam volna korábban, de így inkább kivártam az 1 órát. Utána ő is összepakolt, és elhúztunk. Bement a Coopba buszjegyekért, és 22-esen kényelmesen ülve elkirándulgattunk a temetőbe.
Ott vettem 4 db hármas díszített csokrot (1 kardvirág 2 gerberával), valamint 3 szóló kardvirágot mintegy 2600-ért, most nem a sírok megrakása volt a cél.
Apám sírja mindig az első és a legmunkaigényesebb. Ott töltünk a legtöbb időt. Mi tagadás, most is elég gazos volt, és nem maradt meg rajta semmi az ültetésekből. Nagyon rossz fekvésű, tűzi a nap folyton. De hiába próbálkozunk igénytelen, tűrőképes növényekkel is, azok sem maradnak meg...
Úgyhogy jobb híján csak kigazoltunk. Szilvi hozott szemeteszsákot, kétszer vitt el 60 liternyi gazt és hulladékot. Én vizet hordtam; szerencsére visszakerültek a nagy flakonok a sövénybe, amiket kölcsön szoktam venni ilyenkor. Elhordtam a elrothadt barna virágmaradványokat, kicseréltem a vizeket, középre raktam egy hármas csokrot. A vízcserénél nem kis gondot okoztak a kupákon lévő csigák. Jó sokan voltak, és így valahogy nem esik jól csigákkal foglalkozni. Én nem szedegettem le egyenként szerencsétleneket, hanem lemostam a kút vizében. Nem nagyon lett semmi bajuk, mire befejeztem a vizezést, már ott araszolgattak a kútkáván...
Szilvi közben gereblyélte a kigazolt (már amennyire tudtuk) sírt, sepregetett körülötte, aztán úgy döntöttünk: megtettük, amit tudtunk.
Átmentünk az út túloldalára, a nagyanyám sírjához. Kedveljük, jó árnyékos, ráadásul mivel fedett, nem sok gond van vele. Lesepregettük, mert a fölötte lévő nagy fenyőből aztán van tűlevél rendesen. Szilvi lemetszette a fölé mélyebben lógó fenyőágakat, én elhordtam a barna, rothadt maradványokat és vizet cseréltem. Kidobtam egy lyukas kupát, és megjegyeztük, hogy okvetlen venni kell majd néhányat, apámnál is eltört már egy-két darab.
De az egy csokornak most azért bőven elég volt a maradék kupa.:)
Innen kutyagoltunk tovább keresztanyám sírja felé vezető úton, ahol közbeesik Jucika barátnőm sírja.
Itt vizet cseréltem a jelenleg csak művirágcsokrok alatt, hogy berakjam a szál kardvirágomat, és lesepregettem a sírt.
Keresztanyám szép, új sírjánál valaki elég gondosan igyekezett keresztbe tenni nekünk. Szó szerint. Nem restellte kiszedni a vázákból az elrothadt barna maradványokat; de nem ám, hogy mellé dobja a földre, á, nem. Az irigység vagy rosszindulat... tény, hogy keresztbe tette a síron a két maroknyi vizes korhadványt. Ki tudja, mióta égeti a nap és áztatja az eső a sírkő felületén! Mindenesetre nem tett neki jót, szerintem beszívódott a gránit anyagába, mert a cucc alatt sötétebb maradt a kő, hiába mostuk le az egészet. Ezeken a helyeken meg erősebben is súroltuk és többször, mégis látszik, hogy sötétebb!
Hihetetlen, micsoda parasztok vannak!
A sírkő lemosásán kívül itt is sepregettünk, vizeket cseréltem és itt két csokrot raktunk a vázákba. Csak reményleni tudom, hogy ez a szemétkedés nem lesz rendszeres a virágaink maradványaival a sírkő ellen. Még így, fotón át is látszik a hosszas súrolás után az eredménytelenség.:(
Ezután visszamentünk a krematóriumig, és megpróbáltam belőni, melyik úton is kell bemenni Ervinhez. Természetesen nem jó helyen mentünk be, mert mikor kb. odaértünk, ahol a 21. ligetnek kellett volna lennie, tizenvalahány-1 vagy -2 vagy -A vagy -B (?) volt kiírva, plusz a NOSZF hatalmas síremléke, ami ismeretlen volt. Nem jött össze, de nem adtuk fel. Mivel ott egyvonalban lehettünk a keresettel, logikusan elindultunk abban a vonalban lejjebb, hogy hátha 1 vagy 2 úttal később jöttünk le eddig... Hát hiába, most sem csalódtam a tájékozódási képtelenségemben.
Mindenesetre jó volt az elképzelés. Igaz, hogy merő képtelenség, de mintha három utat is elhagytunk volna, ami egyébként lehetetlen, hacsak beljebb is nincsenek útelágazások... de egyszer csak mintha ismerős lett volna a környék, és ott volt a 21. liget. Természetesen... NEM az volt. 50 méterrel kifelé menve ott volt egy másik ugyanolyan útjelző! Hogy miért van kettő? Könnyebbet. Amúgy sem fogom fel ezeket a különböző "szerkezetű" útjelzéseket. Mitől pucér szám, mitől A-B-C vagy mitől -1-2-3?
Innen még volt egy nehézség: megint nem találtuk, hol kell rögtön az elején a jobbra-út jobb oldalán bemenni. Kóvályogtam megint egy sort a sírok között, s mikor már tényleg majdnem feladásra kényszerültem, meglett. Most megint megpróbáltuk kijövetelnél megjegyezni... két nagy, jelzésekkel ellátott fánál kell bemenni a sírhoz. Itt vizet cseréltem egy elhervadt virágos tartóban, egy kutat keresve természetesen megint bóklásztam egy sort. Beleraktam a kardvirágomat, lesepregettem a sírt, és üdvözöltem Ervint, aki halálának egyéves évfordulója 18-án volt...:( Szinte hihetetlen. Egy év eltelt! És közben én is mivé lettem... sokszor eszembe jut, mikor ülök a kemós székekben... vajon ebben is ült Ervin? :((((
Még bírtuk a strapát, köszönhetően a nekünk tetsző időnek.
Közben míg tévelyegtünk, néha elsütöttem a gépet.
Így találtam rá erre a kis ékszerre, szerintem nagyon különleges. És annál is remekebb, hogy a versike francia. Itt is lefordítottam a nagyját, de otthon még utánanéztem 1-2 dolognak, és rímelnie is kellett.
Annyit tesz, mint:
"Bármit teszek,
Bárhol vagyok,
Semmi nem töröl el.
Rád gondolok.
A mi Barátunk"
Meg fotóztam már akkor a NOSZF emlékművét...
...virágot...
...felújított '56-os emlékművet...
Ez már persze a visszaút után volt a krematórium túlsó oldalán.
Már csak egy kardvirágunk maradt, Zoli barátunk és kollégánk számára.
Őt szerencsére könnyen meg lehet találni. Útközben már gondoskodtam nehezékről, neki hoztam egyedül levágott flakont, mert a lábnál lévő síremléke miatt neki nem lehet máshova tenni vagy a fejnél levő vázákba beszúrni a virágot, hiszen akkor olyan, mintha nem neki hoztam volna. Így mindig külön a lábhoz rakom, okvetlen nehezékkel, különben simán felborítja egy szellőnél erősebb légmozgás. A flakont legközelebbi jövetelnél soha nem találom a környező bozótokban legalább, se egyetlen darab nehezéket, így mindig újat kell hozni.
Itt is lesepregettem a sírt, de megállapítottuk, hogy igazából régen hiányzik már rá egy jó nagy lemosás. De hát ez nem az én reszortom, még rossz néven vennének ekkora beavatkozást.
Ezek után elmondhattuk, hogy jól végeztük dolgunkat, és jóleső fáradtsággal vártuk a negyedóra múlva érkező buszt a megállói padon. Csend és nyugalom. Nincs tömeg, a virágosbódék többsége már bezárt, már csak itt, a buszmegálló oldalában lévők üzemeltek. Ezek voltak árnyékban.
A buszon kondi volt és sikerült ülnünk.
A Derék útról kellett hazamásznunk, de azt mondom, ennél jobb nem is történhetett volna, mert felfedeztük, hogy az Angyalföld tér patikája környékén nyílt egy Angyal Cukrászda -- itt egyébként 20 éve is volt egy elég sikeres fagyizó, sokan nagyon sajnáltuk, hogy bezárt! Ez most, csodák csodája, 160-ért árulja a kézműves fagyit, ami majdnem mindenütt 190-200 Ft. És cukormentes, ráadásul általában vizes. Mivel nem sok minden volt még bennem ma, és bizony 6 óra körül járt az idő, ész nélkül vettem egy kétgömbös narancs-pisztáciát. Ilyen jól rég nem esett már fagyi! Szenzációs volt. El is nyomta az éhségemet mára.
5 órás volt a kiruccanásunk.
Otthon felhívtam anyámat és elmeséltem neki a napot. Örült, hogy megejtettük, ugyanakkor aggódott is, hogy biztos, hogy jól bírtam-e. Mondtam, hogy most még nem kell aggódni. Érzem én azt, amikor már nem szabad elindulnom.
Még ma kell nyomnom az első Nivestimet, innentől kezd romlani a közérzet.
Kellemes és hasznos nap volt.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése