Nehézkesen másfél karral elkészültem, lerendeztem a dolgaimat, kekszet, lét raktam el (ami végül is nem különösebben kellett), iratok stb., majd mentem a buszhoz. Kenézy, onkológiai ambulancia, jelentkezés a sebtiben rohangáló asszisztensnőnél, bár a péntek kicsit kevesebb beteggel jár itt legalábbis. Doktornő elég jó időben behívott, kérdezte, hogy hogy vagyok, alakult-e valami -- mondtam, hogy a hányinger még megvan, nincs evés és nagyon kevés ivás, de már két fontos szívgyógyszerem ma be tudtam venni és stabilabb is vagyok, mint tegnap. Mondta, hogy nem írja ki külön az infúzió összetételét, reméli, megvan az osztályon, mondjam, hogy ugyanaz, mint a tegnapi. Megkaptam az ambulánslapot is.
Hihetetlen, de ugyanaz a szék volt megint üres, ahol tegnap is ültem, meg már jó néhányszor.
Csak lecsavarták a branülöm kupakját, és már ment is az infúzió...
A két kicsi hamar lemegy, de a nagynál kirügyezek, míg lejön. A második nagy mintha már hamarabb lejönne. Alig vártam, hogy vége legyen.
Közben a fali laptévén sportcsatornát néztünk, hol Forma-1., hol vizes sport. Még mindig jobb, mintha néma csend van. Annál is inkább, mert úgy félidőben elkezdett zenélni a gyomrom. Hát ennek nem nagyon örültem, bár kutya sem hallotta. Én azért kitapogattam a háztartási kekszemet, és egy kekszet benyomva elhallgattattam a korgást.
Olyan boldog voltam, mikor vége lett, mintha díjat nyertem volna. Ráadásul ki lehetett szedetni a branült, felszabadult a karom! Halleluja!
Vettem a büfében egy csomagolt szalámis szendvicset.
Mentem a buszmegállóhoz, úgy döntöttem, hogy veszek valami kaját, mert már azt sem tudom, milyen az a főtt kaja. Úgyhogy egy megálló után bementem a Tecsóba. Először meg akartam nézni, hogy kapható-e 48 színű színes ceruza, de az írószerállomány egy nagy nulla volt. Szilvi mondta, hogy készülnek a tanévhez elő, és még vagy két hét, mire kezdődik a dömping. Kár.
Fél grillcsirkét meg most már nem lehet vinni. Lassan leépült ez a belső kajálda, ahonnan olcsón lehetett vinni kaját. A dobozos elvitel már rég megszűnt, most meg már a fél grillcsirke is. Csak egész van. Azt meg túlzásnak tartottam, Haramia majd' egy hétig eszi a felet is.
Úgyhogy belül két keret nélküli A5 képtartón kívül nem vettem semmit. A kinti kajáldában vettem egy hawaii csirkemellet rizzsel elvitelre, valamint igen, úgy éreztem, megérdemelt és végre megkívánt jutalmam egy kétgombócos fagyi! Annyira jólesett, hogy csuda. Direkt gyümölcsfagyikat vettem, az esik jól.
Aztán buszhoz, némi várakozás után 2 megálló, majd haza.
A fagyi miatt nem voltam még éhes, a kajának a felét majd csak késő du. tudtam megenni. De legalább meg tudtam!
Szilvinek ma kikészítettem a bankos válaszborítékos levelet, hogy dobja már be kajahordása előtt, mert valamiért benne volt a levélben félkövérrel kiemelve, hogy az Önhöz legközelebb lévő postán adja fel. Ez megtörtént, sőt, már túl voltak a kajahozáson is.
Felhívtam és megnyugtattam anyámat, aki sokat izgult értem, hogy éhen pusztulok vagy járóképtelen leszek a gyengeségtől. Mondtam, hogy egyelőre megmaradok. Örült.:)
Később beszéltünk Istvánnal is, ő is örvendett. Plusz még küldte a Szultánát is.
Sokat kínlódik mostanában a gép, nem tudni, miért; elég sűrűn kis, közepes, nagy vizsgálatokat kell rajta lefolytatni, bejön elég sűrűn nem kívánt vírus -- szóval István elég sűrűn végigfuttat ezt-azt távránézéssel, és beállít, frissíti a programokat, vírustalanít, egyebek. Nekem bele is fagyott mostanában többször, bármibe.
Ma is megcsinált egy csomó mindent, míg közben telefonon beszélgettünk. Mondta, hogy éjjel, ha már nem ülök vissza, ne kapcsoljam ki, és lefuttatja a reggelig tartó nagy gépátnézést.
Úgyhogy megnéztem a Szultánát, csináltam rajta a dolgaimat, mert az előzetes géptakarítások után nem volt gond. Éjfél után valamivel pedig szóltam neki, hogy indíthatja azt az átnézést...
Mai naplemente:
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése