Ájulófélben, gyengeség

Két kemó sem egyforma ugyanannál az embernél.
Míg az első pár alkalommal az erős hányás elleni szer miatt csak az 5. napon jelentkezett a rosszullét, lám, most már csak két nap szünetem volt.:( Harmadik nap már levert, mint Lajos a jancsiszöget.
És most már tudom a múltkori két hét rosszullét kivárásából, hogy ennek magától sose lesz vége, muszáj eljutni az infúzióig. Különben a végén már összeér a kettő! Az mégsem lehet, hogy folyamatosan rosszul legyek, egy falat, egy korty nélkül, sőt, a szívgyógyszereimet sem tudom így bevenni, hát akkor a Medrolt és kísérőit?
Teljesen felfordítja az egész belső berendezésemet az a terápia. Ilyenkor hamar mélypontra kerülök lelkileg is, úgy érzem, nincs kiút, én már mindig a gödör mélyén fogok agonizálni.
Szenvedés a telefon is, mikor muszáj beszélni, holott egy ízem nem kívánja. Mindig az az érzésem van, hogy belebroáááázok a telefonba. A szám önkéntelenül elég erősen van összezárva, szorosan, foggal. Ez nem direkt, hanem gondolom, a hányinger miatt. Bent tartani a keserű poklot. Pedig ettől még nem marad csukva, ha jön valami... Így aztán megvisel, mikor kedélyesen társalogni illene.

Ma is ugyanaz volt, mint tegnap. Felkeltem, elrendeztem magam körül mindent, de szinte még a legvége előtt éreztem, nem fogom bírni, most is vissza kell dőlnöm vízszintre. Mire úgy-ahogy valameddig stabilnak érezhettem magam, megint bőven elmúlt dél, mire szédülés nélkül, két kézzel támaszkodva mindenben, fel tudtam tápászkodni.
Éhes voltam, de nem tudtam, mit is tudnék magamba rakni.
A végén egy tyúkhúsleveskockát forraltam fel, beleszórtam egy marék laskát, mondván, hogy az legalább valami szilárd, hátha átvágom egy kicsit a gyomromat. És hátha le is megy.
Na, ez úgy feladta a feladatot, mintha ünnepi ebédet készítenék: ez alatt a 10 perc alatt összesen háromszor feküdtem le, mert éreztem az ájulás előjeleit. Kicsit érdekes volt a rohangálás a konyha és a szobám között, hogy minél hamarabb ágyat érjek, közben meg nehogy túl későn menjek már ki, hogy elforrjon a víz vagy szétfőjön a laska... Alig vártam, hogy vége legyen, már félúton megbántam, hogy hozzákezdtem. Tényleg úgy éreztem, nincs értelme semminek, ezt nem lehet kibírni, túlélni, hogy nem életképes az ember.
Szilvi kinézett két filmet nekem a délutáni dögléshez: Négyen egy gatyában 1. és Kutyátlanok kíméljenek! címmel. A kettő között jött Dani Renivel, hoztak nekem 4 gömb kézműves-cukormentes fagyit és dinnyét. Nem maradtak sokáig, szerencsére kibírtam ájulófél nélkül, míg itt voltak, és Reni megnézte Honestyt. Holnap mennek egyébként Sárospatakra, csak két napra, Dani szabin lesz a héten. Igazán mehettek volna több napra, így a vonatos utazások átszállással miatt mindkét nap egy-egy része odavan, szóval szerintem Sárospatakra kevés a maradék idő.
Telefonált anyám és István is. Tény, hogy csapnivaló társalgási alany vagyok most...:(
A fagyit befaltam, később dinnyét is ettem. Hiába, csak némi folyékony megy belém, ha rászánom magam a kacsatömésre.